Élet és halál NER szervezésben

Posted by
Simor András
>William de Gelsey-t, Gelsey Vilmost 45 év óta ismertem, 10 évig voltunk kollégák és több mint 30 évig barátok. Nagyon különbözőképpen láttuk a világot, többek között ő royalista volt én meg nem annyira. De mindez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy remekül dolgozzunk együtt, hogy jókat beszélgessünk, még többet nevessünk, hogy megvitassuk a világ dolgait, hogy élvezzem páratlan vendégszeretetét, utánozhatatlan füstölt lazacos szendvicseit és signature coctail-ját a white lady-t. Amíg nemrégiben még Londonban éltem, a korábbinál is több alkalmunk volt a találkozásra, annál is inkább, mert szinte szomszédok voltunk.
Amióta két éve Pestre költöztem, azóta csak FaceTime-on beszélgettünk, meg egyszer személyesen, amikor a kórházban meglátogattam. Vilmos, vagy ahogy hívtam, Vilmoskám, hosszú, több mint egy éves betegség után idén februárban, 100. életévében elhunyt. Titkárával, aki utolsó percig hűséges támogatja és segítője volt megbeszéltük, hogy szólni fog ha a magyarországi megemlékezés, gyászmise időpontját kitűzik.
A meghívó meg is érkezett, de csak egy YouTube link volt, ahol a gyászmisét követni lehetett. Számomra ez annyira nem volt meglepetés, na nem a COVID miatt, hanem mert a megemlékezést a kormányzat szervezte.
Volt már tapasztalatom vendégszeretetüket illetően korábban is. Amikor 2011-ben Vilmos 90. születésnapját ünnepeltük, két eseményre is sor került. Egyre Magyarországon, egyre pedig Bécsben. Bár én akkor éppen a nemzeti bank elnöke voltam, vagy talán éppen ezért, nem fértem a kormányzat által szervezett esemény meghívotti listájára. Így “kénytelen” voltam a bécsi Sacher szálló különtermében szervezett születésnapi vacsorán ünnepelni őt, ahol Hannes Androsch, korábbi osztrák miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter és én mondtunk köszöntőt.
Ez alkalommal is meg fogom találni a módját, hogy illő módon elbúcsúzzak egy régi baráttól.
Szégyen, hogy nálunk manapság a hatalom szempontjai még az élet-halál kérdéseinél is fontosabbak.
Címkép: de Gelsey egy bécsi fogadáson