Hová lettek az egészséges vidéki gyerekek?

Posted by

Serény Péter

>Talán emlékeznek még a rendszerváltozás utáni politikai élet egyik nagy öregjének az egészséges vidéki gyerekekről tett útmutató megjegyzésére. (Hogy tudniillik nekik kellene a hangadóknak lenniük a médiák világában, nem pedig…) Mindenesetre, olybá tűnik, hogy kormánypártjaink országgyűlési képviselőinek, kormányunk tagjainak a zöme megfelel az említett elvárásnak. Mi több, Magyarország Miniszterelnöke is egészséges vidéki gyerekként élt Alcsútdobozon és Felcsúton, egészen gimnazista koráig.
Ezért kissé csodálkozom, amikor a gyermekek úgynevezett szexuális felvilágosítását illetően, maga a kormányfő-pártvezető, híveivel egyetemben úgy tesz, mint aki első – meglehet, nem a legpontosabb – ismereteit e tárgyban, a „megfelelő időben”, és feltétlenül a szülőktől szerezte. Jómagam ugyan városi gyerek vagyok, de úgy nyolc-kilenc éves forma lehettem, amikor egy Nemzeti Segély-akció, sok-sok pesti gyerekkel együtt, vidékre menekített a háború végi tavaszon valószínűnek tartott és rettegett fővárosi járványok elől. Én, például, Dögére kerültem; ez a nyírségi község Kisvárda és Fényeslitke között fekszik. A gazda kisebbik, hasonló korú fia, meglehetősen tájékozottnak mutatkozott a felnőttek dolgaiban, miután pedig ez a falu kálvinista volt (legalábbis én ott csak református templomot láttam), még egy, alighanem a katolikus papokat gúnyoló rigmusra is megtanított, mely keresetlen kifejezésekkel adózott nőtlenségi fogadalmuknak. Meg aztán ott volt körülöttünk az anyatermészet, a maga valóságában. A baromfiudvar a kakasával, aztán a két tehén; nagy esemény volt, mikor jött egy ember a bikával „hágatni”.
Lehetséges volna, hogy az a sok egészséges vidéki gyerek, aki ma – kissé megereszkedve – öltönyös úrként, tisztes úriasszonyként foglal helyet az ország házában, mind elfeledkezett volna a gyermekkoráról. Meg azokról, a talán pár évvel későbbi, középiskolai nem hivatalos forrásból, titkon átadott ismeretekről, melyeket „tapasztaltabb” vagy csupán jobban értesült társaiktól kaptak. Igaz, akkoriban még nem volt televízió, meg internet, ami ma már minden kamasz „biztos” tájékozódási forrása. De azért akadt olyan vagány pesti gyerek (nem én voltam…), aki belógott a körúti moziba, ahol a beszédes, „Amiről nem beszélünk” című filmet adták. Arról aztán lehetett a többieknek (köztük nekem…) mesélni.
Fel nem foghatom, hogy miért tesznek úgy az urak és a hölgyek, mintha nem is e földön járnának.
Címkép: Vasvári Anna Karikatúrája a Ludas Matyi 1970 (!) március 12-i számában: Szexuális felvilágosítás