Egy hosszú és bonyolult kínai kémregény

Posted by
 Szele Tamás
Ez most hosszú is lesz, bonyolult is, aki nem kedveli a szellemi kihívást, nézze inkább helyette a Teletubbykat, így hét végén az is időtöltésnek számít – aki viszont mégis velem tart, azt arra kérem, hogy míg olvas, tegye félre velem együtt politikai rokon- és ellenszenveit, de még a saját helyzetét is felejtse el, és nézzük tárgyilagosan az ügyet. Mert másképp csak az időnket pazaroljuk.
Különben izgalmas történetről van szó, igazi hidegháborús kémsztori, a mai kor pár elemével gazdagítva, ha volna ilyesmire pénzem, már tettem volna ajánlatot a megfilmesítési jogára – azért pont arra, mert film esetében nem sokat számít, mennyire igaz a történet, a film fikciós műfaj, akkor is, ha a nézők egy része elhiszi. Kivéve természetesen a dokumentumfilmeket. Ami ezt a mostani ügyet illeti, nagyon erős forráskritikával kell éljünk, mert ha igaz is valami a hírből, minden ösztönöm azt súgja, hogy így, ebben a formában dezinformációk sorával van dolgunk.
Szemezgethetjük a magokat a sok ocsúból.
Már csak az a kérdés, ki dezinformál és kit? De a hidegháborús kémjátszmáknak mindig is ez volt a lényegük. Akkor vágjunk is bele: arról van szó, hogy egyes hírek szerint, mint a 444 írja: “A kínai ellenzéki média szerint a kémelhárítás egyik vezetője dezertált, és a Covid–19 eredetéről adhatott információt az amerikaiaknak”.
Mármint, hogy a kínai kémelhárítás vezetőjéről lenne szó. Kínában az első alaposabb tanulmányt a kémkedés mibenlétéről Szun Ce írta, „A hadviselés törvényei (Szun-ce ping-fa)” című alapművében, amit mindenki számára kötelező olvasmánnyá tennék, legalább nem lenne annyi ostoba előítélet Kínával kapcsolatban mifelénk – de úgysem olvasnák, bár rövid a kötet. És alig 2500 éves. Abban már minden szerepel, ami a modern hírszerzés alapjául is szolgál, csak hát ne feledjük: Szun Ce a Hadakozó Fejedelemségek Korában élt, talán Kr.e. 4. században, így könnyű volt neki többek között kémkedés-elmélettel foglalkozni, mert akkoriban a Jangce mentén csak kínaiak harcoltak más kínaiakkal és egyéb kelet-ázsiai népekkel, tehát a kémen nem látszott, hogy kém. A világ azóta kitágult, és az Európában vagy az Egyesült Államokban tevékenykedő kínai ügynökökről az ugyan nem látszik első pillantásra, hogy ügynökök, az viszont mindenképpen, hogy kínaiak. Szóval, az ilyesféle botrányok pont a békés és boldogulni vágyó, Nyugaton élő civil kínaiaknak ártanak a legtöbbet, de ez csak a másodlagos hatásuk.
Aztán, mielőtt még mélyebbre merülünk a kémregényben, azt se feledjük, hogy Kína jelenleg nem úgy kíván gyarmatosítani például Európában vagy Észak-Amerikában, mint Franciaország vagy a Brit Birodalom tette a 19. század folyamán világszerte. Nekik ha kell is terület, nem nálunk, az euroatlanti övezetben kell, mert mi már kitermeltünk minden ásványkincset, energiahordozót, Afrikában kell nekik föld, de ott is csak olyan, ami bizonyos ércekben gazdag. Kína számára sokkal fontosabb a lehető legerősebb gazdasági befolyás megszerzése, ugyanis elég kényes helyzetben vannak: az elöregedő népesség, a gazdaság növekedésének csökkenése és a körülbelül tizenöt éve tartó túltermelési válság krízissel fenyegeti a hatalmas birodalmat. Szóval: egyre többet termelnek, hogy tudják tartani az életszínvonalat, mert annak a szinten tartása az állam biztonságának kulcsa. Igen ám, de az életszínvonal része az is, hogy mindenkinek legyen munkája, így tehát fizetése is.
Attól teljesen függetlenül, hogy szükség van-e a munkájára… például Kína manapság a világ legnagyobb cementgyártója, messze többször annyi építőanyagot termel, mint amennyit fel tudna használni. Jó, mondhatná az európai logika, akkor ne termeljen annyit, ami megvan, nem romlik meg, majd elhasználják időnek múlásával.
Csak akkor pár tízmillióan nem kapnak fizetést, és nagyot csökken az életszínvonal. Az ilyesmik miatt fontos az „Egy út, egy öv” terv, aminek beruházásait kizárólag kínai anyagokból szabad csak kivitelezni, kínai munkaerő használatával, szóval ezért is fontos a gazdasági befolyás megszerzése és gyakorlása, meg azért is, mert az egész világméretű terv célja az, hogy Kína túltermelését vásárolja fel a világ többi része. Mármost, ha nincs gazdasági-politikai befolyás, akkor felmondhatják a szerződéseket, ha van, akkor évtizedekre is tervezheti a gazdaságát Peking. Ez ennyire egyszerű.
Miután tisztáztuk a hátteret és nem kiáltottunk divatos hisztériával „sárga veszedelmet” (veszélyes ugyan a helyzet, de nem háborús), lássuk, mi történt. Nem látjuk, mert csak félinformációink vannak. Ködben tapogatózunk. A 444 is egészséges szkepszissel kezeli a kérdést, én annál kicsit tovább megyek: mindenképpen dezinformációs akció részének érzem a hírt, miszerint: „A kínai állambiztonsági minisztérium miniszterhelyettese, Tung Csing-vej (Dong Jingwei) február közepén Hongkongból az USA-ba menekült lányával, Tung Janggal (Dong Yang) együtt.”
Illetve, azt, hogy elmenekült és hogy az Egyesült Államokba, azt esetleg elhiszem. Még azt is, hogy Hong Kongon keresztül. De a már kétséges előttem, hogy ment-e avagy küldték. Könnyen lehet dolgunk kettős játszmával is.
Hogy a kínai ellenzéki sajtó mit ír, az külön érdekes, ugyanis az egy igen tarka keleti bazár (amint a kínai kormánysajtó meg egy üres és szürke falusi vegyesbolt a téesziroda mellett), de ezek a kínai ellenzéki lapok mind a Középső Birodalmon kívül jelennek meg. Akad köztük komoly is, komolytalan is, az Egyesült Államokban élő antikommunista kínai emigráció nagy része például egyértelműen Trump mellett kötelezte el magát a hamis „ellenségem ellensége a barátom” elv miatt, viszont egyes orgánumaik ettől teljesen komolytalan, konteós alt-right közlönyökké változtak. Mások nem, de ami ennél is érdekesebb, hogy Tung Csing-vej átállásáról elsőként nem is kínai, hanem angol nyelvű konzervatív online lapok számoltak be. Például a RedState. Innentől kezdve gyanús minden szó, minden állítás, pedig akad belőlük jó pár. Lássuk, mit mond a RedState, ami egyrészt Trump republikánus ellenzékének orgánuma volt jó ideig, másrészt demokratákat is annyira utálja, hogy közölt már hamis híreket róluk, egyszóval nagyon nem Szentírás, amit benne olvashatunk.
„Tung a kínai Állambiztonsági Minisztérium, más néven a Guoanbu régi tisztviselője. A nyilvánosan elérhető előéletéből kiderül, hogy a minisztérium kínai kémelhárításáért, azaz a belső elhárításért volt felelős, amióta 2018 áprilisában miniszterhelyettessé léptették elő. Ha a történetek igazak, akkor Tung lenne a Kínai Népköztársaság történetének legmagasabb szintű disszidense. A szakértők lényegében azt mondják, hogy a disszidálása csak egy pletyka, és hogy pletykák mindig előfordulnak, de ha igaz, akkor az nagy dolog, azonban „nem változtat a játékon”.

A Tung által már szolgáltatott információkat, azok mennyiségét tekintve és megbízhatóságukat ismerő forrásokkal folytatott beszélgetések alapján ez egyszerűen nem így van. Tung nem csak a kínai különleges fegyverrendszerekről, a kínai hadsereg által a Vuhani Virológiai Intézet működtetéséről és a SARS-CoV–2 eredetéről, valamint a kínai kormány Egyesült Államokon belüli eszközeiről és forrásairól rendelkezik részletes információkkal, Tung rendkívül kínos és potenciálisan káros információkat adott át hírszerző közösségünkről és kormánytisztviselőinkről az általa a DIA-nak továbbított „terabájtnyi adatban”. Tung a következő információkat bocsátotta a DIA rendelkezésére:
A ma már SARS-CoV–2 néven ismert vírus korai patogén vizsgálatai
A COVID–19 előre jelzett terjedésének, valamint az USA-ban és a világon okozott károknak a modelljei.
Pénzügyi nyilvántartások, amelyek részletezik, hogy pontosan mely szervezetek és kormányok finanszírozták a SARS-CoV–2 és más biológiai hadviseléssel kapcsolatos kutatásokat.
Azon amerikai állampolgárok nevei, akik Kínának információkat szolgáltatnak.
Az USA-ban dolgozó vagy amerikai egyetemeken tanuló kínai kémek nevei
Pénzügyi nyilvántartások azokról az amerikai üzletemberekről és köztisztviselőkről, akik pénzt kaptak a kínai kormánytól.
Az amerikai kormánytisztviselők kínai kémekkel és az orosz SZVR tagjaival (talán akaratlanul is) folytatott találkozóinak részletei.
Hogyan jutott hozzá a kínai kormány a CIA kommunikációs rendszeréhez, ami több tucat, a CIA-val együttműködő kínai ember halálához vezetett.

Hát, ez remélhetőleg komoly, mert viccnek durva lenne. Ez nem egyéb, mint Trump nedves álma és mellesleg egy újabb világháború casus bellije is lehetne, de azért gondolkodjunk el egy kicsit. A disszidálás vagy igaz, vagy sem, bár az eddig megbízható forrásnak számító dr. Han Lianchao, a kínai külügyminisztérium volt munkatársa megerősítette – csak hát ő még 1989-ben disszidált, a Tienanmen téri események miatt, és most is „meg nem nevezett forrásra” hivatkozik. Szerinte azonban az alaszkai Egyesült Államok–Kína csúcstalálkozón a kínai külügyminiszter, Vang Ji és a Kínai Kommunista Párt külügyi vezetője, Jang Csie-csi követelte volt az amerikaiaktól, hogy adják ki Tungot, amit Anthony Blinken amerikai külügyminiszter megtagadott. Akkor viszont nem okvetlenül kínai a meg nem nevezett forrás. Jó, lépjünk tovább.
Elképzelhető az, hogy Kína virológiai fegyverrel szándékosan megtámadja saját magát, ráadásul egyik legnépesebb és legszorgosabb tartományát, Vuhant, csak azért, hogy utána mindenki másnak rossz legyen? A nagy Mao elvtárs már halott, ez a Kína nem az a Kína, ennek a Kínának az az érdeke, hogy megvegyük a bóvlit, tehát ne csak életben maradjunk, de legyünk fizetőképesek is. Logikátlan volna a koronavírus szándékos terjesztésével vádolni a Kínai Népköztársaságot: az ellenkezőjében érdekelt.
Kémkedik és befolyásra törekszik? Az szentigaz, ráadásul sosem látott mértékben teszi ezt. De erről mostanáig is tudtunk. Gyengíti a történetet a meg nem erősített vagy elfogult források sora, gyengíti, hogy illene egy egyszerűsített fekete-fehér világképbe, ami Trumpnak is de Bidennek is megfelelne jelenleg, miszerint „Kína rossz, Amerika jó”, és végül: ezek a játszmák nem ilyen szimplák. Akkor sem, ha felvizezik őket a nagyközönség számára.
Egyelőre mit tudunk tehát? Tung Csing-vej vagy az Egyesült Államokban van jelenleg, vagy sem. Ha holnap előkerül Pekingben, és elmeséli, hogy mostanáig a Tajsan hegyén meditált remeteként, akkor Pekingnek van humora és (megint) átverte a világot.
Ha azonban az Egyesült Államokban van, és vitt is magával egy terabájtnyi adatot, abban vagy az említett dolgokról van szó, vagy sem: egy biztos, ha a DIA-nak (Defense Intelligence Agency) birtokába került volna az Amerikában működő kínai kémek és ügynökök névsora, akkor ezt a tényt nem hozná a sajtó útján nyilvánosságra, legalábbis addig semmiképp sem, míg le nem tartóztatta, meg nem zsarolta vagy vissza nem fordította őket. És ha ez a hír megjelenne bármiféle sajtótermékben, annak egy ideig nagyon komoly kellemetlenségei lennének a nemzetbiztonság szabotálása miatt. Hiszen így szétröppennek a madárkák, elszállnak messzire, nem lehet őket sem kalitkába zárni, sem az éneküket csalinak használni más madárkák lépre viteléhez.
Szóval: annak dacára, hogy kicsit sem vagyok híve a pekingi rezsimnek, kevés jót tudnék mondani róluk, tapasztalataim alapján azt mondanám: ez a hír vagy nem igaz, vagy vannak valós elemei, de így nem mondható teljesen hitelesnek.
Túlságosan jól illeszkedik a konteós világképektől az egyszerűsített hidegháborús gondolkodásig mindenbe. Mellesleg Peking is túl könnyen sértődhetne meg miatta, és ott aztán tényleg nem számít, mi igaz, mi nem: az számít, hogy mit mond a Párt.Lehet, hogy Peking akar megsértődni, az is lehet, hogy Washington akar sértegetni, nem zárható ki még az sem, hogy Moszkva akarja a két haragost még jobban egymásnak ugrasztani: és az is lehetséges, miszerint az egész mögött a qanonista agytröszt áll, mert nagyon rájuk jellemző módokon terjed.
Azt mondanám, kezeljük ezt a hírt fenntartásokkal, míg bizonyítást nem nyer vagy világosan meg nem cáfolják. Túl egyszerű, túl fekete-fehér.