BELARUSZ nem Fehéroroszország!

Posted by

Bárász Péter
>Sokszor írtam már különböző helyeken erről, most úgy látom, ideje ismét billentyűzetet ragadnom az ügyben. A dolog „csak” annyiban lett aktuálisabb, hogy az illető ország nem akar lekerülni az újságok címlapjairól, de én nem kimondottan ezért próbálok küzdeni a helyes kifejezésekért (az ország: Belarusz, a nyelv – belarusz, az itteni barátaim belaruszok), hanem mert igazságot szeretnék szolgáltatni – a belaruszoknak. És azért írok ismét a témáról, mert az elmúlt néhány év alatt sokkal népszerűbbek lettek az írásaim, ezt kihasználva azoknak is el szeretném mondani, akikhez korábban nem tudtam szólni.
Én még úgy tanultam az iskolában, hogy tulajdonneveket nem fordítunk. Mondjuk, mint Verne Gyula, Olaszország, Elefántcsontpart (akkor lenne pontos a fordítás, ha odaírnánk, hogy Köztársaság!) vagy Felső Volta (igaz, utóbbi helyett az 1984-es névváltoztatás nyomán elfogadta a magyar média a Burkina Faso nevet, és nem fordította le, hogy „Becsületes emberek országa” – pedig ezt jelenti).
Nem az a baj, hogy az ország nevét, ahol 46 éve élek, „lefordították” magyarra, hanem az, hogy rosszul „fordították le”, ráadásul nem abból a nyelvből, amiből kellett volna. Erre mindjárt ki is térek. A még sokkal nagyobb baj pedig az, hogy ez a ráragasztott magyar név, amint a német Weißrussland is pl., összemossa ezt az országot azzal a nagy szomszéddal, amely ellen évszázadokon át sok háborút volt kénytelen megvívni, vagy rosszabb időkben összeszorított foggal elviselni az elnyomását. Ez a „fehérorosz” kifejezés egyértelműen bántó a belaruszokkal szemben. Ugye nem ezt akarjuk?!
A „fordításról”. Annak idején, amikor – nagyon régen – bevezetésre került a fehérorosz szó, az oroszból képezték. Lehet, hogy csak azért nem belaruszból, mert nem tudott senki belaruszul? (De hiszen ma is nagyon kevés magyar érti ezt a nyelvet, még szerencse, hogy már nem vagyok egyedül, de pár éve még ez volt a helyzet.) Nos ez igazán nem ok egy ilyen megalapozatlan lépésre, pláne, ha súlyos következményei lehetnek. A „fordítás” során egy pici odafigyeléssel azért észre lehetett volna venni, hogy az eredeti tulajdonnév második fele, hogy Rusz, egyáltalán nem azt jelenti, hogy Oroszország, hanem azt, hogy Ruténia, vagy Ruthénia. Ha ebben a pontban nem hibáznak elődeink, mindjárt sokkal kevesebb sértődési oka lenne a mai belaruszoknak pl. egy „Fehérruténia” tulajdonnév hallatára, nekem pedig nem hadakozó, csupán ismeretterjesztő cikkeket kellene írnom… Nem csak a németek követték el ugyanezt a hibát, de ez nem mentség!
A fehérorosz szó másik fele „fordításával” is nagy baj van, ennek megértéséhez viszont már komoly ismeretekre van szükség, mégpedig az óbelarusz nyelv terén. Én csak nehezen tudok azon a nyelven olvasni, a modern belarusz nyelvet is mindmáig tanulom, bár sok éve értem. De vannak tudós emberek, akiket érdemes meghallgatni, köztük talán az első Vincuk Vjacsorka barátom. Nos, az országnév szóösszetételben a „bel” előtag sok jelentéssel bír(hat): “fehér”, “tiszta”, “szabad” vagy “nyugati”. Röviden szólva: azért tettem ebben a három bekezdésben a „fordítás” szót idézőjelek közé, mert ami a „беларусь” szóval történt, míg „fehérorosz” lett belőle, az a fordítói szakma szégyene! Ráadásul durván bántó azokra nézve, akikről szól. Mindent elmondtam, persze dióhéjban, a konkrét országnév „fordításáról”, de ha van kérdés, szívesen megválaszolom.
Néhányat most rögtön, anélkül, hogy elhangoztak volna.
– Legalább a szóismétlést kerülendő, mégiscsak jó lenne meghagyni a vitatott forma használatát, nem? – Nem. Megismétlem: SÉRTŐ ez a szóhasználat! Ezért kell eljutnunk oda, hogy senki sehol ne használja.
– De hát ezt szoktuk meg, maradjon csak. – Érdekes, amikor pl. egy északi nép felhívta a figyelmünket arra, hogy bántó, amikor „lapp” névvel illetik őket, mert csúnyán hangzik az ő nyelvükön, bár ez a kifejezés volt a megszokott minálunk (is), szó nélkül tudomásul vettük és átálltunk a „számi” névre. Pedig mi nem is halljuk, hogy mi a baj az eredeti szóval. Belarusznál más a helyzet: bármely halló fül magyarul is érzékeli, hogy mi a baj a „fehérorosz” szóval. Mivel bántottak bennünket, magyarokat, a belaruszok, hogy „juszt is” megbüntetjük őket egy markánsan ellenséges kifejezéssel?
Végül egy kevésbé súlyos, de szintén fontos kérdés:
– De miért nem belOrusz, ha azt szoktuk meg? – Roppant egyszerű. A belarusz nyelv nem ismeri a hangsúlytalan „o” hangzót, márpedig a hangsúly itt az első szótagon van. Tehát: bElarusz. Vagy, ahogy a címben: BELARUSZ. A főnév (mind a tulajdonnév, mind a köznév) és a melléknév is.
Arra kérek mindenkit – olvasóimat és közvetítésükkel a magyar nyelvű társadalmat: tiszteljük meg Belaruszt és a belaruszokat azzal, hogy rendes nevüket használjuk, nem pedig valami olyat, ami számukra egyértelműen sértő! Ne mossuk össze az elnyomottakat az elnyomókkal, pláne, hogy az illető állam felől ma is folyamatosan érezni a fenyegetést!