Posted by Fábián András
>Egészséges emberek, egészséges nemzet, beteg emberek, beteg nemzet. Ezt állítólag a nemileg eltévelyedett Kölcsey Ferenc, a magyar nemzeti Himnusz költője mondta, akinek örök értékű alkotását lényegében elsőként tanulják meg a nebulók, mikor belépnek az iskolába. Ez amúgy gyakorlatilag keresztbe veri az egész orbáni hazugsággyár komplett jogalkotási koncepcióját.
Jut eszembe! Tetszik tudni, hogy már gyakorlatilag a diktatúra bebetonozása folyik?! Bambán bámulunk magunk elé, mint a sorsukba beletörődött vágóállatok. Már az Országgyűlés sem kell a diktatúra meghosszabbításához, elég a diktátor rendelete a Magyar Közlönyben. Ez csak úgy mellékesen jutott eszembe. Meg az is, hogy a mai ifjúság 11 éve növekszik ebben a rendszerben és folyamatosan mossák az agyát, tömik hülyeségekkel. Ők nem hörpintenek valódi világot, habzó éggel a tetején. Eszükbe sem jut, hogy van egy jobb, szabadabb, egészségesebb élet is, amit sunyi és alattomos módon elloptak tőlük. Miért pont ezt ne lopták volna el, ha már egyszer mindenünkből kiforgatnak?! Már az élethez, az egészséges élethez való jogunk van terítéken.
Mikor kicsi voltam, és beteg, a Honvéd Kórház mellett laktunk. Egyszer – akkoriban ez nem volt ritkaság – vérhas fertőzést kaptam. Rohantak velem a szemben lévő járványosztályra. A doktor bácsik, nővérkék gondoskodását, aggódó tekintetét soha nem fogom elfelejteni. 1968-ban új lakásba költözhettünk, Budára. A költözést követő első napokban skarlátos lettem. László Kórház. Elkülönítő. Ablakon keresztüli látogatás. Még anyám se jöhetett be, hogy babusgasson, tizenhárom éves nagyfiút. Hányszor sírtam! Te! Jó! Ég! (Dr. House) Akkor aztán mindig jött a nővérke, még mindig emlékszem, hogy Marika néninek hívták, és megölelt. Ne sírj! – mondta. Nemsokára meggyógyulsz és mehetsz az anyukádhoz. Nem tudta, hogy nekem leginkább már nem az anyukám hiányzik, de olyan jó volt, hogy volt valaki, akinek ott, ebben a kiszolgáltatott helyzetben is fontos voltam, aki rám mosolygott két vérvétel között.
Nem sokszor voltam kórházban, mert nem sokszor voltam beteg. Amikor viszont igen, akkor nagyon. Emlékeim szerint csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy nővér ellökött megától, pedig csak a hálámat akartam neki kifejezni egy önfeledt öleléssel, hogy enyhítette a fájdalmamat. Megértettem azt is, bár máig fáj. Tüdőbetegek osztályán feküdtem. Mindig olyan egészségügyi dolgozók vettek körül, akiknek csak egyetlen fontos dolguk volt: gyógyítani. Mindig olyan nővérkék voltak körülöttem, akik csak egy célt láttak maguk előtt: segíteni. Kedvesen, emberségesen. Még azokhoz is csak derűs arccal léptek, akik halni indulnak. Vigasztaltak és bátorítottak.
Ők mennek most el. Akik erre esküdtek. Nem tehetünk nekik szemrehányást, hiszen belekényszerítették őket ebbe a helyzetbe. Menekülnek a hivatásuk elől. A kormány hurrá-optimizmusán csak röhögni lehet. Kínosan, keserűen. „Kihelyezett frakciószövetségi ülés a szabadság őrvárosában. Szuverenitásunk alapja továbbra is a nemzet mindennemű biztonságának garantálása. Ennek pedig az egyik alappillére az egészségügy, amely nem ingott meg a járvány alatt, egy percre sem.” (prof. Dr. Kásler miniszter) A szabadság őrvárosa Debrecen. A szabadságot NER-nek hívják. A nemzet a Fidesz és a még mindig rászavazó megtévesztettek. Mi, többiek nem vagyunk nemzet, mi nem számítunk. Az egészségügy, amely a járvány alatt nem ingott meg? Na annak már vége. Ismerjük a közvéleménykutatási adatokat.
Az önfényező miniszterről meg végképp nincs mit mondani. Ő már régen nem orvos. Köze nincs a mi valódi életünkhöz, orvosokhoz, nővérekhez, betegekhez. Ő már csak egy jól fizetett szolga. Ennek az egész rohadt kormánynak, élén a miniszterelnökkel és az alappillér egészségügyért felelős ápolatlan emberminiszterrel máig egyetlen együttérző, részvétnyilvánító szava nincs és nem volt a 30 ezer halott hozzátartozói felé. Holott Orbán Viktor egyszemélyi felelősséget vállalt. Mit vállalt?! – követelt ki magának minden egyes magyar életért.
Üzenem a még mindig hűséges, a még mindig megtévesztett Fidesz-szavazóknak, a sajtó és a Facebook oldalain jópofizó, provokatőr, hazug és aljas névtelen trolloknak: ideje felébredni és kihátrálni a Megafon propaganda-világából. Üzenem, hogy ha jót akarnak maguknak, eszükbe ne jusson betegnek lenni! A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai szerint csípőprotézisre például hat és fél év, szürkehályog-műtétre több mint három év a várakozási idő. Nehéz lesz ennyi időt vakon és bénán tölteni.
Pedig még meg sem kezdődött igazán az elvándorlás, de tudható, hogy rövidesen nem lesz orvos, akihez bizalommal fordulhatunk. Diploma honosítási papírok tömegei várnak jóváhagyásra nálunk boldogabb országokban. Itthon meg nem lesz nővér, aki felrázza a fejünk alatt a párnát és nem lesz, aki behozza és kivigye az ágytálat. Szarban, húgyban fogunk meghalni, részvétlenül és egyedül. Ahogy születtünk. Csak senki nem lesz mellettünk, aki a kezünket fogja. Akinek meg panasza lenne emiatt, az forduljon Kásler úrhoz, esetleg személyesen Orbán Viktorhoz. Már persze, ha egyáltalán beengedik a szabadság őrvárosának fekete lepellel elkerített őrtornyába, ahol a 133 bátor ember éppen önmagát ünnepli.