A főtörzs páncélszekrénye

Posted by
Féderer Ágnes
>LMBTQ – nézegetem, fontolgatom, mit is jelent. Ez a modern mozaikszó persze egyértelműen az elfogadás jelképe. De hogyan juthatunk el idáig? Az adott társadalom toleráns útmutatásával.
Muszáj visszautazni az időben. A 90-es évek legelején újságíróként én még jártam a BRFK adott ügyosztályán, ahol az adott előadó, főtörzs, avagy bárki, szomorúan mutatott egy páncélszekrényi iratra – jegyzett homoszexuálisok listáját, személyes adatait őrizték ott – azzal, hogy ezt nekik most mind meg kell semmisíteniük. A jegyzett homoszexuális annyit jelentett, rajtakapták, vagy valaki beárulta, hogy azonos nemű partnerrel élvezi a szexet.
Igen, volt ilyen ügyosztály, és páncélszekrény is. És ezért is imádtam újságíró lenni a rendszerváltozás pillanataiban, mert ezek fontos, történelmi pillanatok voltak. Magyarország végre majdnem rátalált arra az útra, amit az összetartás jelképezett.
Majdnem.
Ó, igen. Én is tanultam az elfogadást. Elmentem rendőrökkel ismert meleg szórakozóhelyekre. Eleinte kívülállónak csak így lehetett bejutni oda. Jártam a Népligetben, és a Duna-korzón, hogy feltérképezzem a meleg prostituáltak életét. Írtak rólam emiatt nem túl hízelgő cikket, frappáns karikatúrával a melegek magazinjában, strichelő újságírónő a korzón címmel. Meghívtam magamhoz az akkor legismertebb, és bátran reflektorfénybe lépő meleg aktivistákat, akikkel nagyot vitatkoztuk, hol a határ az elfogadás, és a nézőpontunkban azonosulunk között.
Egyetlen bögre döntötte el, hogy a megbélyegzésből végre kiszabaduló jelenség vizsgálata mellett toleráns is lettem. Amikor elmentek az aktivisták, és mosogatni kezdtem, megállt a kezemben egy bögre, ami akkor a még kisgyerek fiam kedvence volt, és én abban is kávét adtam a vendégeimnek. Egyetlen másodperc volt, de az megtörtént, amikor a gyerekem zsigeri védelmében majdnem kidobtam azt a bögrét.
Aztán visszatettem a többi közé. Ez volt az én jellemfejlődésem története.
És onnantól kezdve úgy neveltem a fiamat, hogy ne féljen elfogadni mások különbözőségét. Bármiről legyen szó.
Családállítóként vannak meleg kliensem is. Ugyanolyan problémákkal keresnek meg, mint bárki más. Nem különbözünk.
És most, összeszorul a gyomrom. Ott vagyok megint a főtörzzsel a páncélszekrény előtt. Harminc év telt el, az életem számolható része. Sokáig hittem benne, hogy előre haladunk…