Lányok a leányfalui strandon

Posted by
Iván Gizella
>Ülök a meleg vízben Leányfalun és bambulok. Szeretem ezt a kis retro fürdőt. Kicsit a gyerekkorom strandjaira emlékeztet. Sok zöld, családok kockás plédeken a fák alatt, gyerekzsivaj az élménymedencéből, kalapos öregurak, olyan barnára sülve, mintha a Bahamákról jöttek volna. Nénikék kalapban, totyogva, kapaszkodva lépkednek a medence lépcsőin. Nem is olyan messziről rántott hús illatát fújja az orrom alá a szél. Van pacal is, mondja a férjem. Az nem fogyókúrás, oltom le a lelkesedését. Mert ugye most lehet igazán fogyni, mikor sok zöldséget lehet enni. Sajnos csak magában.
A gyógyvizes medence maga a nyugalom. Vagyis volt vagy tíz percig, mert megérkeztek a kiránduló iskolások. Közülük négy azonnal beront a medencébe.
Az egyik megáll és megkérdi, ide mi bejöhetünk?
Nem, szólnak vissza neki. Az az egy kislány visszafordul.
De ti sem, mondja egy néni a többinek.
És? Kit érdekel? Így a gyerekek, a kilenc évesek pökhendiségével.
Minek szól bele, támadja le egy testes uraság a nénit. A tanár megengedte nekik.
Na szép kis tanár, aki arra nevel, replikázik a néni, hogy ne tartsák be a szabályokat.
Ide tizennégy év alatt csak orvosi javaslatra jöhetnek be, óránként elmondja a hangszóró és ki is van írva.
Az ő érdeküket védik, kapcsolódik be egy másik fürdőző.
Na meg a miénket, ezek a gyerekek nincsenek beoltva, terjeszthetik a covidot, így a sarokban ülő, s fel is áll és tüntetőleg kivonul.
Ne lásson rémeket, intik le.
Nem én, de milyen gyerekek lesznek ezekből, akik direkt megszegik a szabályokat és direkt szembe szállnak, ráadásul ilyen stílusban a felnőttekkel, szól vissza.
Na meg milyen az a tanár is, aki ide engedte őket?
Kérdések, felháborodások záporoznak a víztükör felett, de érdekes valahogy azt érzem, nem a gyerekek ellen szól mindez, pedig a vitát ők generálták.
Hogy milyen a tanár? Elfoglalt, túlterhelt és biztos, hogy huszonöt lányt minden percben nem tud ellenőrizni. Lehet, nem is akar. Túl sok a szabály, túlságosan sok a korlát, amik között élnek. Nem csoda, ha már a kilenc évesek is lázadnak.
De mi ilyenkor a teendő? Fogja őket fülön valaki és vezesse ki?
A lányok megoldják a kérdést. Úgy vonulnak ki a vízből, mint három díva. Muszáj rajtuk mosolyogni. Felszegett fej, dacos arc, gúnyos mosoly. Honnan a fenéből tanulták ezt?
Fekszem a kemény fehér műanyag padon az árnyékban a platán hűse alatt. Felettem egy rigó énekel. Időnként lenéz rám. Jé, ez egy fenyőrigó, mit keres itt?
Hallod te, menj a fenyőre, ott van arrébb, tudsz repülni. Na menj már, a végén még ide pottyantasz valamit.
A rigó kinyitja a farktollait, mint egy elegáns legyezőt és oldalra biccenti a fejét.
Mit akarsz tőlem? Mi bajod van? Még nem akarok sehová menni. Ki vagy te, hogy parancsolgatsz?
Ó, hát nem tudod? Én vagyok az ember, s igenis félek, hogy illetlen dolgokat teszel. Hidd el, nem hiányzik a madárkaki a fejemre.
Na jól nézünk ki, tartasz egy picike madártól.
Ha úgy vesszük.
S annyi eszed sincs, hogy arrébb húzd azt a fránya padot?
Jól van na, az okos enged.