Az egyszerű ember

Az egyszerű emberek utolsó szalmaszála a hiposztazált (itt: bálványba merevedett, objektivált, programszerű) identitás, amely valójában nem is a sajátjuk, hanem a politikától kapják a félelmeik nevesítésére. Az előembertől máig ívelő kairrerjében a pszichés és értelmi fejlődésben megrekedő egyszerű ember fél a világtól, mély egzisztenciális félelmében magyarázatot és védelmet keres arra, ahol eddig csak a félelmei voltak, de mivel saját eszéből ezt a magyarázatot nem tudja megadni és az önvédelmét nem tudja biztosítani, alkalmasint Orbán Viktorhoz fordul, akinek a politikája erre a dialektikára épül.
Az egyszerű ember tehát alapvetően fél: félt korábban a természettől, fél az embertársaitól, fél önmaga korlátaitól (amelyek között félve ismeri fel adott esetben a saját homoszexuális hajlamait), és — praktikusan — az élettől való folyamatos félelmében az identitása a vára, amelynek falait a politikával építteti. A támadás nála csak a védekezés része: elővágás, az ellenfél gyérítése. Imád más egyszerű emberekkel egy gyülevész hadban az idegenségre (az értelemre, az ízlésre, a műveltségre, a pluralitásra, a függetlenségre stb.) és az idegenekre (a zsidókra, a globalistákra, a filozófusokra, a multikra stb.) támadni, mert ösztönösen érzi ezek fölényét a túlélésért folytatott versenyben.

Mert minél kompetensebb egy ember, annál versenyképesebb, annál inkább ura a saját identitásának (és nem foglya a másoktól kapott identitásnak), és tudja formálni azt erkölcsi, gazdasági, közösségi értékek és érdekek alapján — a kulcs: autonóm módon. A kompetens ember (szemben az egyszerű emberrel) nem fél, neki az élet alapvetően kaland és önmegvalósítás. Az egyszerű ember erkölcsi fölénye látszat, az erkölcsei a természet, a hagyományok, legfőképp a politika által eszközzé tett ember implantált, hiposztazált kollektivizmusa; természetessége a föld egyéb lényeié; ártatlansága az önfreflexió korlátosságának bája, de jaj a világnak, ha fegyvert kap a kezébe, legyen az szó, pénz vagy kasza; politikája a hűség és a perszonalizmus; ellensége minden, amitől magát, családját és a mindennapi kenyerét féltheti. Ellenségeinek egyetlen összefoglaló neve van: kompetencia. (Intellektuális, erkölcsi, gazdasági, kulturális, emberi.) A kompetencia komplex, kiismerhetelen, félelmetes, személyes.

Nem véletlenül üti-veri és ássa alá a kompetenciá(ka)t és regenerációjukat az orbánizmus. És táplálja helyettük az egyszerű emberek félelmeit, ad nekik világmagyarázatot a fenti első mondat csúf értékrendje szerint, amelyben a kereszténység az aljasság takarója, a nemzet pedig az egyéni és a különleges eltiprója.

(Ui.: Az egyszerű ember bármilyen irányultságú politika eszköze és áldozata lehet, de tipikusan a jobboldali-etnicista politikáké lesz. Továbbá az egyszerű emberek félelmei valós félelmek — csak a megoldást nem tudja jól megválasztani. Végül az egyszerű embereknek is megvan a korlátozott igazságuk a kompetencia alapú világgal szemben. De ezek itt mind külön posztokat igényelnek.)