Vitézek, mi lehet…?

Posted by
Kőhalmi Dezső
Korondi Miklós a Kárpát-medencei Vitézi Rend Pest megyei székkapitánya komoly kutatómunka után könyvírásra adta a fejét, megírta a Vitézi Rend ceglédi érdekeltségű tagjainak történetét a második világháború végéig bezárólag. Vele beszélgettem.
– Budapesten a Bakács téri templomban 2014. június 14-én avattak vitézzé, eskütételem után. Az elkövetkező években nagy érdeklődéssel és aktivitással kapcsolódtam be a „rendi” munkába és elhatároztam, hogy bővítem és mélyítem a vitézséggel kapcsolatos ismereteimet.
Igyekeztem áttanulmányozni az eddig megjelent vitézi kiadványokat, könyveket és ennek során figyeltem föl arra, hogy néhány helytörténész megpróbálta felkutatni az adott településhez vagy megyéhez kötődő vitézek rövid életrajzait. Ez inspirált arra, hogy összegyűjtsem azoknak a „ceglédi” vitézeknek a rövid életrajzát és vitézi tetteit, akiket 1921-1945 között avattak vitézzé és az első vitézavatás 100. évfordulója alkalmából egy könyv formájában az érdeklődők elé tárjam Már az elején tisztáznom kellett, hogy kik is azok a „ceglédi” vitézek? Ezen vitézek közé soroltam azokat, akik Cegléden születtek, itt végezték iskolájukat, huzamosabb ideig itt dolgoztak vagy rövidebb ideig tartó kiemelkedő tevékenységet végeztek (pl. gimnáziumi tanár, csendőrparancsnok, huszártiszt…stb.) illetve itt temették el.
Kutatásom alapjául az 1927-28-29-ben megjelent Vitézi Évkönyvek, A tízéves a Vitézi Rend 1921-1931 c. könyv, az 1934-es ceglédi vitézek tablója, az 1936-os Magyar huszár c. könyv, az 1939-es kiadású Vitézek Albuma, a www.hungarianarmedforces.com honlapon található adatok szolgáltak.
A vírushelyzet miatt csak nagyon korlátozottan tudtam végezni a kutatást, ezért számtalan levelet kellett megfogalmaznom – határon belüli- és túli településekre információszerzés céljából. Egy-egy személy felkutatása során, gyakran használtam az internet nyújtotta lehetőségeket és a telefonos tudakozót is.
Több esetben kaptam szinte elérhetetlennek tűnő adatot, információt más országokban élő vitézi leszármazottaktól USA-ból, Kanadából…stb, melyet ezúton is köszönök.
Szinte kilátástalannak tűnő feladatnak bizonyult a vitézek sírjainak megtalálása, különösen az élő leszármazottak hiánya miatt meg nem váltott sírok esetében, amelyek sok esetben már a temetői nyilvántartásban sem szerepeltek.Ezért különösen nagy öröm számomra, hogy a könyvben szereplő, Cegléden eltemetett vitézek (40 vitéz) sírhelyeit, sírhelyszámait minden vitéz esetében sikerült felkutatnom és megtalálnom. A temetőkben történt kutatások közben megállapítottam, hogy a sírfeliratokon egyes vitézek családi neve előtt, a „vitéz” vagy „v.” előnév hiányzik. A II. világháborút követő társadalmi változások következményeként törvény által törölték el és megtiltották a „vitéz” előnév használatát és a vitézeket, mint rendszerellenes elemeket kezelték.
Az érintett vitézi családok hozzájárulásával és vitéz Diósi Pál kőfaragó-szobrász közreműködésével, sikerült a hiányzó vitézi előneveket felvésetni a jubileumi esztendő alkalmával, mind a hat ceglédi temetőben. Volt olyan vitézünk is, akinek nevét idén vésettük fel a ceglédi I-II. világháborús emlékműre.
Reményeim szerint a hiánypótló jubileumi kiadvány – amennyiben a kiadáshoz szükséges anyag fedezet összegyűlik – az őszi hónapok során megjelenik – zárta a beszélgetést vitéz Korondi Miklós.
Címkép: Ceglédi vitézek leszármazottai