Majd jön valaki és megmondja, hogy melyik lábát tegye előre

Posted by

Lana Meséi
>Hol volt, hol nem volt, a Kerekerdő mélyén, volt egy dombokkal körül ölelt kis ország. Ebben az országban bizony a bolondok nemzetsége volt többségben. A józan népcsoport, akik okosoknak tartották magukat, egy kisebb városban húzta meg magát.
Az uralkodó, a bolondok királya úgy gondolta, megsemmisíti az okosok nemzedékét. Túl sok bosszúságot törtek már az orra alá, azt meg nem hagyhatta, hogy a fejére is nőjenek. Ki is zárta őket a nemzetből, erről azon nyomban egy királyi rendeletet is hozott, miszerint a kisvárosnak nem jár semmi a befolyt tizedekből, sem a kincstár arany tallérjaiból. Így ezek az atyafiak szegényesen húzták meg magukat és már azon voltak, fellázadnak, de ez soha nem sikerült. Kevesen tudták, de közéjük keveredtek a bolondok, akik mindent megtettek, hogy a lázadást letörjék.
Nagy zavar volt az okos fejekben, pedig igyekeztek mindent kitalálni, hogy tudnák legyőzni a túlerőben lévőket. Azok viszont nem voltak restek, kurucos, dacos árvalányhajas, dühös támadásokat intéztek ellenük. A kisbíró meg, akit azért tartottak, hogy vigye el a híreket a tudatlanoknak, nem teljesítette a feladatát, úgy gondolta, előbbre lép, s megalakította a Félrevezetések Tudományának Akadémiáját. Itt magas szinten akarták képezni a trollokat, akik majd ijesztgetik a józanokat, de meg kell vallani, az egész képzés megmaradt óvodai szinten. Már csak azért is, mert a pénzből, ami erre az oktatásra fordítódott volna, mindenkinek jutott, csak a tanároknak nem. A kisbíró, hogy biztos legyen a dolgában, nem vétózzák meg a döntését, a pályázat útján elnyert pénzből, azonnal vissza is adott szép összeget a király kedvenceinek. Így például az udvari bolondnak, aki nagyon örült, mert éppen kihullott haját akarta egy pepivel ékesíteni. De kapott belőle a megmondóember is a palotában, sőt az udvari írnok is, a király kedvence, aki azonnal vett is egy lakást az ellenség várának egyik utcájában.
A király kegyencei egyébként mind, mind befurakodtak a várba, jó Dobó Katica hiába állt a bástyákon s irányította a szurokfőzést. Az bizony csak a törökök ellen működött. Itt többre ment volna a felszedett utcakövekkel.
A befurakodottak pedig, mindenhol a trollok segítségével, akiket a vikingek szabadítottak rá az országra, már rég ott éltek a józanok között, s lassacskán át is vették a hatalmat.
A bástyákra kitűzték a fekete és zöld-fehér zászlót, ami a király kedvenc labdazsonglőrjeinek színe volt.
Történt egyszer, hogy egy idegen tévedt a józanok városába. Nagyon csodálkozott a sok polgáron, akik babérkoszorúval a fejükön írogatták műveiket, sóhajtoztak, dicsérgették egymást. Meg is lapogatták elégedetten egymás hátát, de közben mind azt álmodták, nekik is olyan teli a zsebük, mint a bolondoknak.
Sokuk előtt a betolakodók megcsörgették az arannyal teli szütyőket, s azok? Mentek biz’a utánuk, mint a birkák.
Az idegen meg csak nézett. Nálatok mindenki megvehető? Kérdezte az utca emberétől. A józan meg csak tanácstalanul széttárta karját.
Úgy kell nektek. Keress meg édes ecsém húsz év múlva, ha meguntátok magatokat. És faképnél hagyta a bambán álló városlakót.
Aki azóta is ott áll és azt várja, majd jön valaki és megmondja, melyik lábát tegye előre, ha lépni akar. Bal, vagy a jobb?
S akkor odament hozzá egy nagyszakállú öregapó, aki ránézett a sóbálvánnyá meredt alakra, majd így szólt: Na kedves ecsém, ugorjunk!

Címkép: Halász Géza gif