Közkézhányad és a teljes közgazdasági lexikon

Posted by

Varga Zoltán
>Igen, nincsenek egyedül, én is unom már magamat…de értsék meg, muszáj írni, mert helyzet van, hogy az ég áldja már meg!
Lehet éjszaka az atomot is ledobják…vagy…vagy bevonulunk Észak-Koreába a tekes Q7 Audi zászlóaljjal, meg az operatív törzzsel, vagy ki tudja mi lesz, de nagy a gáz.
Nem elég, hogy a Kedves Vezető agya már reggel végképp ledobta a láncot, a gömbjébe nézett, és Európa kapui előtt dörömbölő hordákat látott.
Mindegy, üssenek meg, köpjenek le, de rohadjak meg, ha tudtam, hogy Európának vannak kapui!
Én mondtam is Jocónak, a kopp-alkesz haveromnak: na, tessék! Látod-látod! A permanens pálinkaszabadságharcnak nincsenek győztesei, csak áldozatai, de ő a Kedves Vezetőre mutogatott és csak röhögött. Nesze Jocó! Ez lesz belőled is! Majd te is migrácsokat látsz minden sarokban. Nem kellett volna annyit inni!
Ez önmagában felért egy heveny nemzethalállal, de erre sokat szenvedett kis hazánk egyetlen, megismételhetetlen, mára már nemcsak a legokosabb, de a legszebb, párductestű csajmágnes mangalicaszerelője is, nem megszólalt?!

Öcséééém! Teljesen kész lettem!
Megvan a pofa? „Matematikus ön, hogy így kiszámolta?”, „legyetek bátorak!”, de ami nálam mindent visz: “Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Értik? Bármelyik mondatát?
Tudják dekódolni? Kötve hiszem!
Helóheló! Hagyják! Ne töltsék a drága idejüket. Ehhez képest a németek Enigma kódgépe kutyaf@sza!
Ne keressenek értelmet, ahol nincs! Ez az ember, ide a rozsdás bökőt, még a gázcsapok nevét sem tudná nemhogy leírni – leírni? Hol élek én? – de még szótagolva lebetűzni sem!
Erre megjelentetnek a fotójával, snájdig kis toka, felvarrt táskák a szem alatt, egy hosszú-hosszú Nobel-díj várományos közgazdasági értekezést, amit állítólag ő mondott arany kis szájával tollba!
AHHA! Már vártam.
Ééééés…tádáááám! Idézek. Villanásszerűen. A teljesség igénye nélkül: Prognosztizált; krízis; stratégiai; potenciál; pandémia; fúzió; menedzsment; brand; vízió; közkézhányad.
ÉRTIK??? KÖZKÉZHÁNYAD!!! A naccs’úr szájából!
Meg még az idegen szavak szótárának 90%-a, és a teljes közgazdasági lexikon.
Ülnek? Minden mondatban van alany, állítmány, mondatvégi írásjelek, ami már önmagában is a Csillagok háborúja szintű fantasztikum kategória.
Hunyják be a szemüket és élvezzük együtt, ahogy a felcsúti géniusz lazán hátradőlve, kissé unottan, de határozottan mondja: „Ami a jelenlegi részvényárfolyamot illeti, a 2017-es, 760 forintos rekordszinthez képest valóban alacsony, a tavaly márciusi, a világjárvány okozta tőzsdei zuhanáskor prognosztizált 129 forintos mélyponthoz képest viszont magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a visszapattanás mértéke a többi részvényhez képest az Opus-papírok esetén magasabb volt.” Egy szuszra.
Értik? Tegnap még fotoszintetizál, ma meg a transzferértékről tart akadémiai székfoglalót.
Teljesen életszerű. Pont annyira, mint a mesés gazdagodása.
Ismerik, régi legenda, hogy mi, emberek alapból az agyunk alig tíz százalékát használjuk.
Na, a naccs’úr, az élő szövet egy malacperselyen, egy éjszaka alatt meglelte a maradék kilencvenet. Mindet.
Az indexben ebből meg is villantott nekünk, a pórnépnek valamicskét. Abban a médiumban, amit nemrég gyalultak be a rendszerbe.
Hinnye a mindenit,de kemény időket élünk, és még nincs vége a hétnek sem!