Posted by Gábor György
>>A totális tudatlanságnak és ostobaságnak, a minden elemi gátlástól mentes aljasságnak és felelőtlenségnek, valamint a beláthatatlan károkozásnak, emberek megbélyegzésének és életre szóló tönkretételének a félreérthetetlen megnyilvánulása az a homofóbiát a legmocskosabb eszközként felhasználó és gerjesztő törvényalkotói szándék, amelynek lényege, hogy a közhangulatot a legprimitívebb és a legszutykosabb módon befolyásolva az azonos neműek párkapcsolatát és annak megítélését, illetve „társadalmi veszélyességét” a pedofíliával tegyék egyenlővé.
Csak azért, hogy ha majd ősszel Budapestre érkezik a pápa, akit a Fidesz expártlapos-expártrovatos neofitája „keresztényellenesnek” nevezett, tudja majd Orbán Viktor, s törvényalkotóinak szégyenteljes serege, hogy a Szent Péter trónján ülő egyházfő, Jézus Krisztus helytartója (vicarius Christi), Apostolfejedelem, a katolikus Egyház legfőbb főpapja (Pontifex Maximus), Vatikánállam államfője, Isten szolgáinak szolgája (Servus Servorum Dei) miként is vélekedett a melegekről, például az Amoris Laetitia (A családban megélt szeretetről) kezdetű enciklikájában:
„Az Egyház magatartását az Úr Jézushoz igazítja, aki határtalan szeretettel, kivétel nélkül mindenkiért föláldozta magát. A szinódusi atyákkal együtt szemügyre vettem azoknak a családoknak a helyzetét, amelyek azt tapasztalják, hogy körükben homoszexuális hajlamú személyek élnek. Ez a tapasztalat sem a szülőknek, sem a gyermekeknek nem könnyű. Ezért mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel a maga méltóságában, és tisztelettel kell őt fogadni, gondoskodva arról, hogy kerüljék az igazságtalan diszkrimináció minden megbélyegzését, és különösen az agresszió és az erőszak minden formáját. A családok tekintetében biztosítani kell a tapintatos kísérést, annak érdekében, hogy azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát az életükben.” (250.)
„Az Egyház magatartását az Úr Jézushoz igazítja, aki határtalan szeretettel, kivétel nélkül mindenkiért föláldozta magát. A szinódusi atyákkal együtt szemügyre vettem azoknak a családoknak a helyzetét, amelyek azt tapasztalják, hogy körükben homoszexuális hajlamú személyek élnek. Ez a tapasztalat sem a szülőknek, sem a gyermekeknek nem könnyű. Ezért mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel a maga méltóságában, és tisztelettel kell őt fogadni, gondoskodva arról, hogy kerüljék az igazságtalan diszkrimináció minden megbélyegzését, és különösen az agresszió és az erőszak minden formáját. A családok tekintetében biztosítani kell a tapintatos kísérést, annak érdekében, hogy azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát az életükben.” (250.)
És ugyancsak a fent idézett személy mondta azt egy bizonyos Juan Carlos Cruz nevű chilei homoszexuális férfinak, hogy „Isten tett téged meleggé, és mindenképpen szeret. Isten szeret téged és a pápa is szeret.”
Meg azt is mondta, hogy „ha valaki meleg, és keresi az Urat, jó szándékkal telve, akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte?”
Aztán meleg gyermekek szüleivel találkozva – a Tenda di Gionata egyesülettel, amely a „tedd tágassá sátradban a helyet” (Jesája 54,2) tanításának megfelelően a szexuális orientációjuk miatt hátrányos megkülönböztetésnek kitett gyermekek szüleinek civil közössége – azt mondta, hogy „a pápa úgy szereti gyermekeiteket, amilyenek, mivel ők is Isten gyermekei.” Nem mellesleg, a találkozó előzménye volt, hogy egy 18 év alatti fiatalt szexuális orientációja miatt üldözött, megszégyenített a családja, s végül saját testvére végzett vele. Az áldozat összes „bűne” annyi volt, hogy szexuális orientáltságát legszűkebb környezetének nem tetsző módon élte meg.
Lehetne ugyan, de nem idézek többet Ferenc pápától. Mindenesetre a fideszes, következésképp „keresztényvédő” törvényalkotónak – érzékelhetően – legkevésbé a „keresztényellenes” pápa meggyőződése volt az irányadó, sokkal inkább annak a gyűlölethullámnak a radikalizálása és további felkorbácsolása, amely sokakat akár a gyilkosságokig vagy az öngyilkosságokig juttathat el. Kiváltképpen nem keresztény vagy gyakran keresztényüldöző országokban, amelyekkel viszont kormányunk szívesen barátkozik.