Posted by VIII. Bonifác pápa (Benedetto Gaetani) 1294 végén, olyan történelmi időszakban került a római katolikus egyház élére, amikor a Francia Királyság befolyása növekedőben volt Európában. Az Angliával és Flandriával is háborúzgató IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó egyházi ügyekben is érvényesíteni akarta befolyását, ami viszont Bonifác ellenállásába ütközött. Az egyházfő a pápaság hatalmának megerősítése érdekében kemény küzdelmet folytatott a franciákkal, majd az Árpád-ház kihalása után a magyarországi trónharcokba is beavatkozott. (…)
A magyarok számára nyilvánvalónak tűnt, ha apai ágon nem folytatódhat a trónöröklés, akkor marad a női ág. Ám ez nem könnyítette meg az utódlással kapcsolatos döntést, mert a leszármazás kérdésében nem volt egyetértés. Azt könnyű volt eldönteni, hogy melyik női családtag áll legközelebb az elhunyt uralkodóhoz, hiszen III. Andrásnak született egy leánya: Erzsébet hercegnő. Őt viszont sem a pápa, sem az Anjouk magyarországi hívei nem fogadták el, mert már András király származásának törvényességét is vitatták. Bonifác és az Anjou-párt, IV. (Kun) László királyt tekintették az Árpád-ház utolsó törvényes uralkodójának, ennél fogva az ő legidősebb nővére, Mária nápolyi királyné unokáját, Károly Róbertet (Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia fiát) tartották a magyar trón várományosának. A magyar közvélemény ezzel szemben foglalt állást, mivel abból indult ki, hogy Mária királyné és unokája elveszítették öröklési jogukat akkor, amikor megszületett III. András leánya. A magyarok többsége ugyanis András királyt tekintette az utolsó Árpád-házi uralkodónak, ezért Erzsébet hercegnő jegyese, a cseh Vencel trónigényét támogatták. Ez a kétféle szemlélet vezetett oda, hogy az országnak hamarosan két királya lett. 1301 májusában Bicskei Gergely megválasztott, de be nem iktatott esztergomi érsek egy alkalmi koronával királlyá koronázta a fiatal Károly Róbertet. Ezt a lépést a magyar rendek tavaszi országgyűlésükön érvénytelennek nyilvánították, és a szintén fiatal Vencelt választották magyar királlyá. Ennek megfelelően Gimesi János kalocsai érsek augusztusban Székesfehérvárott megkoronázta Vencelt a Szent Koronával, a Vencel-párti Kőszegi Iván pedig elfoglalta Esztergomot. Károly Róbert és hűséges főpapja, Bicskei Gergely ekkor elmenekült, de a pápa nem hagyta annyiban a dolgot, mert hamarosan legátust küldött Magyarországra Károly Róbert támogatására.
A pápai legátus, Miklós bíboros (Niccolò Boccasini) 1301 szeptemberében azzal a felhatalmazással érkezett Magyarországra, hogy a Szentszékkel ellenkező főpapokat rendre intse, és Károly Róbertet törvényes uralkodóként elfogadtassa. Budán, Vencel székhelyén eleinte tapintatosan, majd egyre határozottabban lépett fel, s végül odáig ment, hogy az egybegyűlt papság előtt kiközösítéssel fenyegette azokat, akik nem adják vissza az elbitorolt egyházi javakat, s nem ismerik el magyar királynak Károly Róbertet. A papok és a főpapok többsége erre otthagyta a gyűlést, a budai polgárok pedig idővel annyira ellenséges magatartást tanúsítottak, hogy Miklós legátus jobbnak látta a menekülést.
1301 októberében a pápai követ, Gimesi János kalocsai érseket, a magyar főpapság karizmatikus vezérét, Vencel székesfehérvári koronázása miatt a Szentszék elé idéztette. Ennek végül nem lett foganatja, mert az érsek a következő hónapban elhunyt., Miklós ügyes diplomáciával elérte, hogy a főpapok nagy része Károly Róbert oldalára álljon.1302 szeptemberében Károly Róbert serege megtámadta Budát, Vencel (László) király székhelyét. A város védői közül többen is kitűntek vitézségükkel. Csapata élén szépen helytállt például Csák Domokos, Bucsu Pál, Bencse Máté, Bethlen Olivér és Rátholt István. Az ostromlók követelték Vencel kiadását, de a budai polgárok ezt megtagadták. Az ostromló sereg végül arra a hírre, hogy Kőszegi Iván nagy erőkkel közeledik, elvonult a falak alól. Miklós bíboros ekkor egyházi átok alá vetette a várost, majd 1303 elején elhagyta az országot. A pápa az 1303 májusában hozott határozatában megállapította, hogy a törvényes örökösödési jog alapján Károly Róbertet illeti a magyar trón, mert Vencel választás útján szerzett joga gyengébb az örökösödési jognál, egyúttal megtiltotta II. Vencelnek és fiának a magyar királyi cím használatát.
Ez idő tájt az egyházi átokkal sújtott Budán is zajlottak az események. A Vencel-párti Petermann (Peturmann) bíró – más néven „Kárász” − és Tóth Márton esküdt talált olyan papokat, akik a tilalom ellenére vállalták a szolgálatot, sőt, ennél merészebbet is cselekedtek. Lajos budai pap vezetésével zsinatot tartottak, amelyen feloldották magukat a kiközösítés alól, majd ők közösítették ki az Anjou-párt főpapjait, támogatóit, és magát VIII. Bonifác pápát is. (Ennek időpontja bizonytalan, egyes források 1302 őszére teszik.) A Képes Krónika beszámolója szerint: „a rosszra még veszedelmesebb rosszat halmoztak: összehívták a népet, és égő gyertyák mellett fennhangon kihirdették, hogy Krisztus helytartóját, a pápát, Magyarország összes érsekeit, püspökeit és papjait, mind közönségesen átok alá vetik. Ez történt Buda várában, Petermann bíró idejében, akit Vencel király helyezett a fogságba vetett László bíró helyébe.”
Károly Róbert pozíciói fokozatosan erősödtek, de még az 1312-es rozgonyi csatát követően is időbe telt, amíg megszilárdíthatta királyi hatalmát. VIII. Bonifác hamarosan meghalt. Utódaként XI. Benedek néven a Budán járt Miklós bíboros lépett a pápai trónra.
Címkép: A Képes Krónika miniatúrája. A pápa kiátkozása. Az ülő alak Miklós bíboros, a későbbi pápa.