Résnyire már kinyílott az ajtó Kína előtt

Posted by

Francis Fukuyamával, a Stanford Egyetem világhírű történészével készített interjút a Szabad Európa. Ebben a tudós annak a véleményének ad hangot,hogySzerintem fennáll a kísértés, hogy Kínát egyfajta nyomásgyakorló eszközként használják fel az EU-val szemben. Úgy gondolom, hogy az EU vonakodik a további bővítéstől, mert gondok merültek fel néhány legutóbb csatlakozott kelet-európai országgal kapcsolatban. Ez az ingadozás résnyire nyitotta az ajtót Kína előtt. Viszont ez nem jó az érintett országoknak.
Nézzük csak Montenegró példáját, aki másokhoz hasonlóan túlköltekezett, adósságcsapdába esett, és nem tud akkora gazdasági növekedést produkálni, mint amelyet a kínai pénzelésű projekttől várt volna. A politikusok ugyan rövid távú haszonra tesznek szert azáltal, hogy kijelentik: „több milliárd dollár értékű kínai befektetést” vonzottak be, amelyek megnyitják az utat a növekedés és a munkahelyteremtés előtt. Sajnos azonban ebből nem sok minden valósul meg.

A nyomásgyakorlási eszközön kívül miről szól Szerbia „multivektorpolitikája”? Az, hogy egyszerre összpontosít az EU-ra, az USA-ra, Oroszországra és Kínára? Ez valami másnapos nosztalgia a titói idők iránt, amikor ő is a Nyugat és a Kelet között lavírozott, vagy egy politikai célú játszma, hogy legitimálják az egyre inkább tekintélyelvű kínai kormányt?

Szerintem mindkettőről szó van. Úgy gondolom, bármelyik, ilyen helyzetbe került vezető megpróbálná kijátszani egymás ellen a két felet. Az EU-nak valójában jó oka van óvatosnak lenni az olyan új tagok felvételével, mint Szerbia, mert szerintem Szerbiában nyomon követhetők az illiberális és tekintélyelvű trendek.
Mindez lehetőséget teremt Kína számára. Úgy gondolom, hogy a normális geopolitika része, ha van versengés. De a végén, ha Szerbia vagy bármelyik másik balkáni ország EU-taggá akar válni, választás elé kerül az értékekről. El kell döntenie: a liberális demokráciákhoz vagy az illiberális, félautonóm államokhoz akar-e tartozni. Amíg nem hozzák meg a döntést, addig ebben az átmeneti helyzetben maradnak.

Vannak populista-autoriter rendszerek az EU-n belül is – példa erre Lengyelország és Magyarország. Az ilyen mozgalmak nagyon erősek még a régóta fennálló demokráciákban is, mint például Olaszországban és Franciaországban.

Igen, és akkor nem említettük még az Egyesült Államokat. Szerintem Trump volt elnök is ennek a populista mozgalomnak a része. Tehát ez napjainkban sok demokráciát érint, és hosszú idő óta újra a intenzíven fenyegeti a nyugati demokráciák működését.

Úgy tűnik, ez tálcán kínált lehetőség Kínának, aki így le tudja járatni az EU-t és általában a Nyugatot. 2018-ban Johannes Hahn EU-bővítési biztos potenciális „trójai falovaknak” nevezte a jövőben EU-taggá váló balkáni országokat. Mik a következményei a Balkán és az EU számára annak, hogy Kína és Oroszország is megpróbálja kihasználni az unión belül kialakult „bővítési fáradtság” okozta vákuumot?

Szerintem az EU-t jelentősen korlátozza, hogy a külpolitikáját konszenzusos alapon formálják. Tehát akár egyetlen tag is – vegyük Magyarországot – megakadályozhatja, hogy bírálják Kínát az ujgurok vagy Hongkong kezelése miatt. Így Kína – a maga kelet-európai befolyásépítési törekvéseivel – nagyon hatásosan tudja leszűkíteni az EU-politika hatáskörét.