Posted by Fábián András
>Van, hogy az emberre azt mondják, hogy hazudós, nehéz felfogású, feledékeny. Ha igaz, ha nem, mindenképpen rosszul esik, de végülis emberből vagyunk, van ilyen. Idővel feledhető. Ha ugyanezt egy kormányról és a kormány legmagasabb rangú tisztviselőiről mondják, az már nagyobb gond. Az nagy szégyen. Nem csak a kormányra, hanem a választóira is. Ez jut most eszembe nekem a repülőtér reprivatizációjára tett erőszakos kísérletekről. Meg az, hogy bárhonnan is nézem, nagyon kilóg a lóláb.
Kezdjük ezzel az utóbbival. Nem én vagyok az első, aki megállapítja, hogy az Orbán-kormány keményen elszánta magát, hogy megkaparintja a nemzetstratégiai ágazatokat és intézményeket. Egy esetleges választási vereség esetén ez egyrészt megbízható financiális hátteret, másrészt zsarolási potenciált is teremt a számára egy új kormánnyal szemben.
Most például éppen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, leánykori nevén Ferihegyi Repülőtérre vetett szemet. Orbán már kormánymegbízottat is kinevezett a különös egyéniségű, érthetetlen beszédű Dr. Palkovics miniszter személyében. Bár nem szokásom mások adottságain viccelődni, de nem lennék a tárgyaló felek helyében. Palokvicsra ugyanis nem csak ránézni nem jó, de hallgatni, pláne beszélgetni vele, kifejezetten – mondjuk így – több mint fárasztó lehet. Nekem Palkovicsot hallgatva mindig Vida Ildikó szállóigévé nemesült sikoltása ugrik be: Tolmácsot akarok kérni!
Több mint húsz éve élek a repülőtér közvetlen tőszomszédságában. Nem csak látom, de hallom is, hogy mi történik (és mi nem történik) a légikikötőben és környékén. Bevallom, nem minden nyeri el a tetszésemet. Most épp nagy a csend, ritkán bőgnek fel a motorok. Viszont egyre nagyobb a por az építkezések miatt és ezzel együtt egyre kisebb a zöldterület. Akár tetszik, akár nem, el kell mondanunk, hogy Ferihegy folyamatosan bővül, modernizálódik. Eltüntették a bádogvárókat, új fapados terminál épült, 2025-ben megkezdik az új központi terminál építését, ezzel együtt újra megnyitják az 1-es terminált és az épületeket folyosókkal fogják összekötni. Az infrastruktúra-fejlesztési program mellett tehát folyamatosan javítják az utasok számának növekedéséhez igazodó földi kiszolgálás minőségét. Az elmúlt időszakban 60 milliárdos fejlesztést valósított meg az üzemeltető. Ebből csak 2020-ban 30 milliárd forintot invesztált. Mindezt annak ellenére, hogy a járvány okozta kiesések miatt 110 milliárdos veszteséget kellett elkönyvelnie.
Hallgatom és próbálom kisilabizálni a frissen kinevezett, hebegős kormánymegbízott szavait. Arról beszél, hogy a tulajdonos-befektetők között van valamiféle kanadai nyugdíjalap, amelynek semmi köze nincs az üzemeltetéshez. Meg hogy a tulajdonosokat csak a profit érdekli. Ebből értenünk kell, hogy a nyuggereknek semmi keresni valója nincs a tulajdonosok között, a profithajhászás pedig gusztustalan dolog egy vállalkozásban. Palkovics szerint most a legjobb az lenne, ha az állam nemcsak szabályozóként, a fejlesztési források gazdájaként, stratégiaalkotóként, hanem tulajdonosként dolgozhatna a szolgáltatási színvonal emelésén. Nem tudjuk, hogy ezekből az „állami feladatokból” mi hogyan valósult meg eddig, mi mekkora felelősséggel, pláne kiadással járt, de az események ismeretében eddig az állam számára a reptérnek semmi jelentősége nem volt. Vagyis alaposan valószínűsíthető, hogy semmi. Erre majd még visszatérünk.
Ha nincs lehetőség a visszavásárlásra, akkor legalább a többségi tulajdont akarja Palkovics mester visszaszerezni. Visszautasíthatatlan ajánlatot emleget, talán akkora summára gondol, amekkorát a mai tulajdonosok még életükben nem láttak, és amiből talán még vissza is csurgathatnának valamicskét a jó üzlet hozóinak. Nem tisztem ugyan, de emlékeztetném a kormánymegbízott partnereit, hogy Dr. Palkovics tárgyalt a Magyar Tudományos Akadémia vezetőivel is. Hol porig alázta őket, hol fenyegetőzött, hol meg szóba sem állt velük. Aztán végül erőből oldotta meg a dolgot. A reptér gazdái, ha nem hajlanának a szép szóra, nagy summára, vélhetőleg ugyancsak számíthatnak járványügyi, repülésbiztonsági, pénzügyi meg mit tudom én milyen váratlan ellenőrzésekre, amelyek majd számtalan hibát fognak felfedezni. A hatóságok töméntelen büntetést fognak rájuk kiszabni. Még az élettől is elveszik a kedvüket, nemhogy a repülőtér üzemeltetésével bíbelődjenek. Szóval lesz visszaélés a hatalommal, fenyegetés, zsarolás, kényszerítés. Ha kell, lesz véres, levágott lófej is a párnán. Többször láttuk már, hogy ezek az illetők Don Corleone tánc- és illemtanodájában szocializálódtak.
A másik fontos dolog, amire mindenképp szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét, hogy ezek a stratégiai tárgyalások remek alkalmat nyújtanak a Fidesz propaganda-célkitűzéseinek érvényesítéséhez is. Ez a mi Palkovics miniszterünk nem egyszer vastagon aláhúzta, hogy a reptér privatizációja a Gyurcsány-kormány bűne. 2005-ben ők adták 75 évre koncesszióba a repteret, holott a Fidesz ezt a leghatározottabban ellenezte.
Akkor. 2011-ben ugyanis az Orbán-kormány – feleslegesnek ítélve a 25+1 százalékos tulajdonrészét, eladta ezt a tulajdonrészt is a reptér magánbefektetőjének. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy a teljes vagyon visszavásárlására esélye sincs. Az „emútnyócév” bűnei közé sorolták, hogy a 464,5 milliárdos bevételt hozó privatizáció hatalmas kárt okozott. Ezt a veszteséget a kisebbségi részesedés eladásából befolyó pénzzel igyekeztek „kompenzálni”. Hogy összegszerűen milyen károkra gondoltak, azt nem tudni, az tény, hogy az eladás előtti nyereség tízmilliárd forint körüli volt, tehát a vételár több mint negyven évnyi profitnak felelt meg (2005-ös árakban számolva). Vagyis Gyurcsány mégsem volt annyira hibás, a privatizáció pedig mégis meglehetősen sikeres volt. A 25+1 százalék eladásával viszont az állam még azt a kevés beleszólását is elveszítette a nemzeti reptér ügyeibe, amelyet a Gyurcsány kormány előrelátóan meg szándékozott őrizni. Ezért nem igazán értjük, hogy Palkovics kormánymegbízott miféle szabályozói szerepekről, fejlesztési forrásokról és stratégiaalkotói jogosítványokról fantáziál.
A repülőtér üzemeltetője azt üzente, hogy nem áll szándékában eladni a repteret. Még Palkovicsnak sem. Szerintem mi ennek örüljünk, mert egy sikeres reprivatizáció esetén a reptér sem járna különbül, mint tíz éve tervezett reptéri vasút ügye, meg a repülőtérre vezető gyorsforgalmi út korszerűsítése. Na és persze ne feledkezzünk meg egy másik aktualitásról sem. Orbánék állami vagyonnal való gazdálkodásának ékes példája a Mátrai Hőerőmű esete is, amelyről – miután Mészáros Lőrincet gazdagon feltőkésítették vele – kiderült, hogy profit helyett óriási veszteséget is lehet vele termelni.