Posted by Béndek Péter
>A magyar-ír mérkőzés többről szólt, mint a fociról. Az írek (angolszász szokás szerint kezdés előtt letérdeltek). A meccs után az egyik játékos, Idah, a Norwich színes bőrű csatára: „Természetesen kiábrándító volt hallani, ahogy a közönség kifütyülte a térdeplő ír játékosokat. Mi ezt egy jó ügy érdekében tesszük, véget akarunk vetni a rasszizmusnak. Ki akarjuk rúgni a rasszizmust a társadalomból, és őszintén szólva roppant kiábrándító volt a közönség reakciója. Nem ezt reméltük.”
A magyar válogatott játékosai térdelés helyett a mezük feliratára mutattak: “respect”.
>A magyar-ír mérkőzés többről szólt, mint a fociról. Az írek (angolszász szokás szerint kezdés előtt letérdeltek). A meccs után az egyik játékos, Idah, a Norwich színes bőrű csatára: „Természetesen kiábrándító volt hallani, ahogy a közönség kifütyülte a térdeplő ír játékosokat. Mi ezt egy jó ügy érdekében tesszük, véget akarunk vetni a rasszizmusnak. Ki akarjuk rúgni a rasszizmust a társadalomból, és őszintén szólva roppant kiábrándító volt a közönség reakciója. Nem ezt reméltük.”
A magyar válogatott játékosai térdelés helyett a mezük feliratára mutattak: “respect”.
Már megint csomagban kéne ítélkezni, pedig:
1. Nem szabad kifütyülni mások gesztusait (de az is naiv — vagy politizál –, aki a civilizációt a futballszurkolói tömegben keresi).
2. Nem, nem kötelező (sőt nem is egyedül helyes, erkölcsös) letérdelni. (A magyar himnuszt állva hallgatjuk/énekeljük, mióta a Himnusz himnusz. Ez és a letérdelés között aligha van ámenet, vagy nagyon furán nézne ki. A letérdelés tehát indokolatlanul rombolja a kevés egységes nemzeti hagyományunk egyikét; sőt nem csak indokolatlanul, de megkérdőjelezhető értékkel, tekintve a letérdeléssel manapság járó kötelező progresszista állásfoglalást, ami az antirasszizmuson is túlmutat, konkrétan egy másik rasszizmus, a fehér-símfelés felé.)