A 3 milliós Litvánia beavatkozik Kína belügyeibe

Posted by
Rudolf Hermann
A balti államokban növekszik a bizalmatlanság Kína “új selyemútjával” szemben.
Balti tengeri kikötőikkel, valamint az orosz széles nyomtávú vasúthálózattal való kapcsolatukkal a balti államok a kínai “új selyemút”
európai átrakodási pontjai lehetnének. Profitálhattak volna, de egyre nagyobb a félelem  Peking erőszakos modora miatt. Ez egy olyan elképzelés,  amely inkább megoszt, mint egyesít: így jellemezte Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter nemrégiben az úgynevezett “17+1 platformot”, amellyel Kína 2012-ben párbeszédet kezdeményezett számos kelet- és délkelet-európai országgal, hogy előmozdítsa az “új selyemút” koncepcióját. Peking célja az volt, hogy 17 balkáni, kelet-közép-európai és balti országgal együttműködve olyan közlekedési infrastruktúrát építsen ki, amelyen az áruk mozgása Kelet és Nyugat között a korábbinál hatékonyabb lehetne. Az elképzelés az volt, hogy ez a projekt nemcsak Kínának mint termelési helyszínnek, hanem az európai piacnak is hasznára válna. Hiszen Európa számos kínai áru célpontja.

Ez az elképzelés különösen vonzó volt a kis balti országok, Litvánia, Lettország és Észtország számára. A Balti-tenger partján fekszenek, ahol az Ázsiából Nyugat-Európába irányuló szárazföldi szállítmányokat át lehet rakodni a további tengeri szállítás céljából. És mivel egykor az orosz cári birodalom, majd a Szovjetunió részei voltak, a balti államok még mindig kapcsolódnak Oroszország és Közép-Ázsia széles nyomtávú vasúthálózatához, amelyen a szállítmányok gurulnának. A nagy kereskedelmi tömbök közötti áruszállítás hagyományos tranzitországaiként ez az új konstelláció vonzó kilátásokat nyithat számukra; annál is inkább, mivel Kínai infrastrukturális beruházásokkal is kecsegtet.
De akkor miért jelentette ki Landsbergis néhány nappal ezelőtt, hogy elhatárolódik a 17+1 platformtól? És miért szólította fel a többi uniós országot, hogy ugyanezt tegyék? Ennek oka az a növekvő félelem, hogy Kína nem csak a globális kereskedelem erősítésére törekszik. Litvánia szerint az EU (amelynek 12 országa tagja a 17+1-es csoportnak) szempontjából több értelme van közösen fellépni Kínával szemben. Mert Peking projektjének célja az uniós államok megosztása.
Természetesen Peking megvonhatja a vállát egy olyan ország döntése miatt, mint Litvánia, amelynek 2,8 millió lakosa a kínai lakosságnak mindössze két ezrelékét teszi ki. De nyugalomról nem lehet beszélni. A The Global Times, a Kínai Kommunista Párt szócsöve egy hosszú cikket szentelt a balti ország  irányváltásának.
Litvánia – írta a kínai újság – nemcsak kereskedelmi téren jelent kihívást Kínának, hanem belügyeibe is beavatkozik. Május közepén a vilniusi parlament határozatot fogadott el, amelyben Kínát súlyos emberi jogi jogsértésekkel vádolja a Hszincsiang tartományban élő ujgur kisebbséggel szembeni bánásmódot illetően. Ezen túlmenően Litvánia már márciusban bejelentette, hogy kereskedelmi képviseletet nyit Tajvanon.
A Global Times idézte Liu Zuokui kínai társadalomtudóst, aki szerint Litvánia kilépése a 17+1 platformból annál is inkább elfogadható, mivel az ország “keveset tett hozzá” a projekthez. Éppen ellenkezőleg, ártott neki azzal, hogy “összefogott” a balti térség más államaival.

Neue Zürcher Zeitung

Címkép: Kínai áru a litván Klaipeda kikötőjében