Orbánnak van emlékezete. Lelkiismerete nincs

Posted by
„Orbán esetében nyilván rejt lehetőségeket a pávatánc, de valamelyik erős játékos egyszer csak lecsapja” – mondta Nagy József interjújában  Sz. Bíró Zoltán oroszszakértő a 24.hu-n publikált beszélgetésben.

Míg Gyurcsány Ferenc volt a kormányfő, Putyin pincsijének nevezte őt Orbán Viktor. Aztán fél évvel a 2010-es váltás előtt a még épp ellenzéki Orbán meglátogatta Vlagyimir Putyint Szentpéterváron. Mi történt? -hangzott a kérdés
Orbán rejtélyes pálfordulására két magyarázat létezik. A kémfilmbe illő megoldás szerint Putyin Péterváron meglebegtetett egy Orbánra nézve kompromittáló dokumentumot, így állítva szolgálatába őt.  A másik verzió valószínűbb: Orbán elhiszi, hogy az ő vezetésével hazánk képes lehet egyenrangú viszonyba kerülni Oroszországgal. A Fidesz-kormány külpolitikája a „szövetség az Egyesült Államokkal, barátság Oroszországgal” szellemében alakult. Barátság a hatalmas Oroszországgal? Orbán nem tudja, hogy a barátság hasonló súlyú partnereket feltételez?! Totálisan hamis önkép, fájdalmas félreértés. Putyinnak már jó ideje csak kliensei vannak.
Orbán már a 2010-es hatalomra kerülésekor azzal szembesült, hogy az EU nem hagyja, hogy Magyarország eleressze a költségvetési hiányt, mi több, Brüsszel számos más kérdésben is kritizálta a Fidesz-kormány ténykedését. Ekkor jutott arra, hogy a Putyinnal való barátkozással erősítheti az EU-n belüli alkupozícióját. Nem hiszem, hogy szent cél motiválná, sokkal profánabb a dolog: hatalmon akar maradni. Ha úgy ítéli, hogy ezt az szolgálja a leghatékonyabban, hogy külön utat képvisel az unióban, habozás nélkül ehhez alakítja a nézetét és a retorikáját.
Csöppet sem zavarja, hogy bizonyos ügyekben az ellenkezőjét mondja, mint pár hónapja. Ez nem attól van, hogy nincs emlékezete, hanem attól, hogy lelkiismerete nincs. Hiszen, ha nincs lelkiismereted, lehet emlékezeted, nem fog nyugtalanítani. Orbán a taktika virtuóza, abban az értelemben, hogy mindig rálel a hatalom megtartásához vezető leggyorsabb ösvényre. Lenyűgöző az a teljesítmény, ahogy a magyar társadalom jobboldali részét, mely mindig is végletesen tartózkodó volt az oroszokkal, még inkább a Szovjetunióval szemben, pár év alatt úgy átformálta, hogy ma már lényegében megértő a putyini politikával.
Ehhez persze kell a kormánymédiából áradó hazugságáradat, és kellenek a jól átgondolt elhallgatások, amihez a mintát szintén Putyin adja. A propaganda illusztris példája, ami a Szputnyik-V vakcina kapcsán történik idehaza. Az orosz oltóanyagról pár hete magyar kormányzati táblázat „bizonyította be”, hogy jobb, mint a nyugati szerek, arról viszont a kormányzathoz közel álló médiában nem olvasni, hogy az oroszoknál tragikusak a Covid halálozási mutatói, és noha van saját vakcinájuk, nem is egy, hanem négy, átoltottságban mégis messze elmaradnak az uniós átlagtól. Május végére a lakosság kevesebb mint tíz százalékát sikerült beoltaniuk.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Az autokráciák természete a kockázatminimalizálás, ennek része a csalás, és az is, hogy amint felbukkan egy potenciális rivális, azonnal semlegesítendő, nehogy kinője magát. . A népszerűség tekintetében Putyinnak egyetlen jelentős politikai dobása volt: a 2014-es krími annexióval az égbe lőtte az elfogadottságát. Ám az immár nyolcadik éve csökkenő reáljövedelemmel nem tud mit kezdeni, sőt, 2018-ban a nyugdíjkorhatár emelésére kényszerült, ami tovább rontott a népszerűségén. Az orosz publicisztikák a televízió és a hűtőszekrény vitájáról beszélnek: egy ideig a televízió, vagyis a propaganda győzött, de jön fel a hűtőszekrény, vagyis ahogy egyre nehezebbé válik az élet, úgy ítélik egyre többen szimpla halandzsának Putyin ígéreteit.
Navalnijból lehet utód? Soha, egyetlen percig sem volt esélye Oroszország első emberévé válni, és ezt ő is mindvégig tudta. Megmérgezték, túlélte, majd a fenyegetések ellenére hazatért, azonnal börtönbe került, tán élve ki sem jut onnan. Miért csinálja?  Azt hiszem, hogy a történelemkönyveknek dolgozik. És ezt nem rosszallóan mondom. Ha maradt volna emigrációban, az a sorsa, mint Hodorkovszkijnak: marginális, az oroszországi folyamatokra teljesen hatástalan figurává válik. Ő is jel az elitnek arra, hogy tessék megtalálni és hatalomba emelni azt a valakit, aki kivezeti az országot a putyini zsákutcából.
Ön szerint lesz szoros orosz-kínai szövetség? Az orosz eliten belül erős a sinofil szárny, mely a kínaiakkal való messzemenő együttműködést támogatója. De még erősebb azok tábora, akik rettenetesen félnek ettől a kapcsolattól, már csak azért is, mert ragaszkodnak az európai identitásukhoz.
Az mindenesetre egyre biztosabbnak tűnik, hogy Orbán Viktor Oroszországra és Kínára tett. Lehet az ennek a taktikának vagy tán stratégiának a vége, hogy Magyarország kikeveredik az EU-ból? Én egyelőre úgy hiszem, hogy ő is az Európai Unión belül képzeli a jövőt, és bízik abban, hogy keretek között tartható az együttmozgás a kelettel. De ha túl sok ügyben helyezkedünk szembe a nyugati szövetségeseinkkel, és túl sok ügyben állunk az oroszok és a kínaiak mellé, akkor nehéz lesz szabadulni Putyin és Peking öleléséből.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Ön a rendszerváltás utáni években oroszszakértőként dolgozott a Fidesznek. Akkoriban foglalkoztatta Orbán Viktort a külpolitika?
Fiatal tanársegédként Kósa Lajostól Hernádiig többüket tanítottam a közgázon, néhányuk a lakásomra is följárt beszélgetni. 1991 nyarán vettek rá, hogy legyek a külpolitikai tanácsadó testületük tagja. Szabadkoztam, hogy én egy ilyen szociálliberális melankóliával megvert bölcsész vagyok, és bár sok minden tetszik a politikájukból, mégsem én lennék az igazán alkalmas erre. De addig agitáltak, hogy belementem. Az 1993-as székházügyig együtt dolgoztam a Rockenbauer Zoli és Vágvölgyi B. András vezette csapattal, olyanokkal, mint Prőhle Gergely, Bojtár B. Bandi, Németh Zsolt, Szelényi Zsuzsi, Hegedűs István. A vezérkarból abban a szűk három évben tán egyedül Orbánnal nem találkoztam, ő sose jött le közénk, a legkevésbé sem érdekelte a külpolitika. Egyébként máig nem beszéltem vele, nem mintha sajnálnám. 

Címkép: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu
A teljes interjú itt olvasható