Posted by Gergely Tamás
Mälar-parti séták
Ülünk kedvenc rönkünkön a Mälar-partján. Kellemes a levegő: nem csíp, és nem kínoz a meleg. A bükkfa fölöttünk már teljesen kizöldült, sátrat borít fölénk, ám azért belátjuk a víz alsó szakaszát. Minden kellemes tehát, a bal vesém sem “rág”, a séta előtt Éva bevásárolt, azzal is megvagyunk.
Mindenünk megvan, s a Mälar-parti séta csak növeli a jó közérzetünk.
És ekkor robban be tudatunkba a minszki bomba. Azaz a Ryanair repülőgép földre kényszerítése. Hivatalosan azért, mert bombafenyegetés érte a gépet, valójában egy belarusz újságírót, Lukasenka ellenségét, a korábban Litvániába menekült Roman Protaszevicset akarták elfogni.
Amikor az utasokkal közölték, hogy Minszkben fognak leszállni, Protaszevics megijedt, pánikba esve kérte, hogy ne szálljanak le, majd laptopját és mobilját átadta a vele utazó barátnőjének, Szofia Szafegának. Utastársaival közölte, hogy rá halálbüntetés vár a fővárosban.
Tudjuk, mi történt azután: a fiatal ellenzékit arra kényszerítették, hogy egy tévéstúdióban ismerje el bűnrészességét, valószínűleg verték azelőtt, kínozták. Börtönben tartják fogva, senki nem tudja, hol. Barátnőjét ugyanúgy bűnei bevallására kényszerítették, sorsa, sorsuk bizonytalan.
Nyugalmunkba – a kettőnkébe itt, a Mälar-parton – akár egy repeszbomba, behasít a félelem.
“Verik” – gondoljuk mindketten. Protaszevics arca dagadt a felvételen, apja szerint az orrcsontját eltörték.
”Most verik, kínozzák – gondoljuk. Lehet-e nyugodtan aludni azzal a tudattal, hogy a másikat kínozzák?”
Eszembe jutnak bukaresti mondatfoszlányok: ”A női szekusok erősebben ütöttek.”
Protaszevics észrevette, hogy még görög földön, a felszállás előtt, követték. Belarusz vagy orosz KGB-sek.
”Mindenütt ott vannak. ”
Mindenütt jelen voltak, övék volt a város, mi voltunk az idegenek. Elfog a kelet-európai félelem, a diktatúrabeli.
Ők kutatták át a munkahelyünk, a lakásunk.
Mert félelem többféle létezik. De van egy speciális, a diktatúra pribékjeitől való félelem.
Ezt nem érti meg egy svéd vagy más nyugati. Itt ugyanaz a nap süt, mint a diktatúrákban, de másképpen.
Mindenütt jelen vannak. A belarusz, az orosz belügyesek Görögországban, láttuk, Litvániában.
Kollégáim figyelmeztettek a Nemzetközi Könyvtárban, vagyis a munkahelyemen, hogy melyik olvasónk, könyvkölcsönzőnk esett át tortúrán a szülőhazájában, nyilván azért mondták, hogy aszerint bánjak velük, legyek megértőbb, ha tévednek.
Könyörgött az utaskísérőnek, ne szálljanak le Minszkben.
Vigyáztam, hadd érezzenek kevéske emberséget, nemcsak a veréseket.
Bágyadt napsütés a Mälar-parton. Jó, hogy a bükkfa árnyékot tart nekünk, igazán kellemes a levegő. Csak a lelkünk…