Tényleg, mi lehet a kínaiak titka?

Posted by

Orosz Bernát
(olvasói levél)
Őszintén szólva én nem tudom, de semmi esetre sem azok az indokok, amelyet „Tamáspatrik”  jelzésű  szerző felhozott a „Mi lehet a kínaiak titka?” című írásában. A cikk hangvételét mindvégig átitatja egyfajta civilizációs rasszizmus (a szerző szemérmesen jelzi, hogy a cikk „kicsit Kína-ellenes lesz”), amely nagyon is emlékeztet a kormánypárt „migráncsozó” hangulatkeltésére, és nem lehet elmenni szó nélkül a szerző politikai jellegű megállapításai mellett sem. Az aktor kijelenti, „szerintem a titkuk nagyrészt ebben áll, hogy rengetegen vannak, látványos eredményeik nem kis részben a nagy számok törvényén alapulnak.”
Ezen az alapon az 1,35 milliárd lakosságú Indiának (Kína népessége 1,44 milliárd) hasonló dinamikus gazdasági fejlődést kellett volna produkálni, de erről szó sincs, mivel India az utóbbi tíz évben GDP-jét 36 %-kal növelte, ugyanez a mutató Kína esetében 102 %.  Közel háromszoros, azért a kínaiak ennyivel nem okosabbak, gyakorlatiasabbak, mint az indiaiak.
„Kína technológiája igazi újításokat nem tud felmutatni, de nagyon jól tudnak lopni és az ellopottakat összeépíteni egy-egy készülékben”-vallja a szerző. Lehet, hogy csak Tamáspatrik nem tudja, vagy elkerülte a figyelmét,  de Kína a kutatás+fejlesztés és a legmodernebb technológiák – elektronika, kommunikációs technika, robotika, mesterséges intelligencia, nanotechnika, űrkutatás- területén a világ egyik élenjárója.
„A „kínai” a köznyelvben egyszerűen csak olcsó és nagy tömegű áru szinonimája” tartalmú megállapítás, mintha figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy ez a kapitalista termelés lényege, mivel ez biztosítja a folyamatos profittermelést, ugyanígy jár el a „fejlett” transzatlanti világ is.  Azt Írja a szerző, „….egy kommunista vezetésű országról van szó, ráadásul egy birodalomról….”   Álljunk már meg ennél a „kommunista” minősítésnél.  Nem szeretnék a cikkírónak lelki törést okozni, de Kína soha nem volt kommunista ország. A paraszti osztályra építő, a nacionalizmust és konfucianizmust vegyítő maoizmus, nem minősíthető kommunista eszmének, annak legfeljebb morgolódó útitársa volt. A Mao Ce-tung halála után kialakított „szocialista piacgazdaság” pedig a kapitalizmus egyik fajtája, ahol -csak a nevében- kommunista párt, az egykori mandzsu dinasztiának megfelelően, a társadalom felett állva, „mennyei hatalomként” irányítja azt. Van egy pénz és iparmágnásokból, pártburzsoáziából, állami, katonai és gazdasági elitbürokráciából álló “vörös arisztokrácia”, a névleg uralkodó dolgozó osztályok (munkásság, parasztság) valamint a kisvállalkozói, alkalmazotti, értelmiségi rétegekből álló középosztály, így létező osztályviszonyokról lehet beszélni. A több vektorú tulajdonlással (állami, magán) szemben a tulajdon nélküliek széles tömegét látjuk magunk előtt. A termelőerők gazdasági kizsákmányolása (értéktöbblet-termelés, a profit elsajátítása stb.) a Nyugathoz hasonlóan történik, azzal a különbséggel, hogy korlátozott emberi és politikai szabadságjogok vannak, a (folyamatos emelkedése ellenére is) lényegesen alacsonyabb életnívó mellett. Ezt próbálja meg ellensúlyozni a társadalom egészére kiterjedő szociális és egészségügyi háló kiépítése, az ingyenes oktatás, a kultúra támogatása.
Olvasható a kérdés, hogy „a gazdaságilag megerősödött nagy országok mért akarnak terjeszkedni és a befolyásukat növelni”. Rögtön választ is kapunk „szerintem egyszerű hataloméhség lehet mögötte….. a kínai terjeszkedés szerintem leginkább presztízskérdés…”.   A bántás szándéka nélkül mondom, de ez a válasz annyira egyszerű, mint egy falusi budi.  A válasz valóban egyszerű, de a következő miatt: a mostani nagy világkapitalista happy-ben résztvevő imperialista (nyugati-USA, EU, Japán- és keleti-Kína, Oroszország) nagyhatalmaknak -és ebben egységesek-a világtérkép saját szempontú átrajzolása a céljuk, mert a tőke logikája (profitszerzés) diktálja a terjeszkedést, a piacszerzést, rivális fél befolyási övezetének csökkentését. Emiatt „lőporoshordó és az égő szivar” képe ismét feltűnt a világpolitika horizontján, ami valljuk be nem szívderítő látvány.

Címkép: Sanghaj