Nincs már annyi pálesz a világon…

Posted by

Varga Zoltán
>Rohan az idő. Megint péntek.
Nemtom, mit fog virítani a szokásos reggeli rádiós szeánszán egyre ziláltabban, egyre romosabban-szétesettebben. Nem is érdekel.
Majd hazudozik megint valamit, nyökög az éppen ezredjére megénekelt, de soha létezett győzelmeiről, meg persze arról, ő mekkora férfiállat. Lényegtelen. Már ember nincs, aki elhiggye. Szánalmas.
Mint egy nagy pók, ül a rekvirált várban, a tekesek hermetikus gyűrűjében bátran, pakolgatja a milliárdos csecsebecséit, kastélyokat, repülőket, alapítványokat, csak van némi probléma! Nincs már annyi pálesz a világon, ami feledtetni tudná vele a tényt: FINITO! Vége.
És ott a gáz, ezt már látja is. Hogy előtte hullik, porlik szét minden, amit összelopott. Hogy megy a lecsóba, a többi rohadt, lejárt szavatosságú gazember mellé. A nagy álom, hogy ő a világ vezetője, isten ostora, a legyőzhetetlen államférfi, így visszanézve meg, még részeg álomnak is pocsék.
Egy ócska, kiégett, zsékategóriás gengszter. Ez a szomorú valóság. Ez lett a kiskirályfiból, aki lobogó fehér ingben hazudozott Nagy Imre temetésén.
Európa röhögi, az ország java röhögi, miközben a stupid pénztárnoka meg nemnormális módon belecsavarodott az Andersen összesbe – gondolom, valami hangoskönyv formátum lehet, vagy van végre a csapatban egy írástudó nörsz is, kitudja, mert abban a ligában, ahol ő fényezi a bőrt, az írás-olvasás nemigen játszik – hogy csupán pénztárca kérdése a lángoló és olthatatlan szerelem.
Ember! Hát tanítani lehetne bármelyik kutyatanfolyamon, ahogy Angliában szétszedték, mint foxi a lábtörlőt. Öt perc totál kudarc 3D-ben, élő egyenesben. Most komolyan. Normális? Ezt miért? Tényleg ott tart, hogy házhoz megy a lóf@szért? Nem volt, aki szóljon? Vagy a 133 nagyon bátor droidja, már fél szemmel csak az ajtó felé sandít, hogy lehetne óvatosan megpattanni? Ekkora a baj? Aki meg mégis marad, Menczer művész úr, a betanuló hajósinas, nnna, az pont annyit is ér, annyit is ért a világból.
Épeszű gondolkodó a Kedves Vezető körül, aki tudna bármit is B-, C-, újabban már D-tervként előhúzni a kalapból, meg soha nem is volt. Már gyerekként is utálta, ha nála bárki is okosabb volt a környezetében, ezért is volt tán egyetlen haverja a mangalicaszerelő. Sokat nem beszélt. Érteni még annyit sem.
Ideális barát, tökéletes pénztárca. Mitagadás, nem volt magas a mérce, és azóta meg még lejjebb került. Az évek, az önmegtartóztató, puritán, aszkéta élet, a plebejus kormányzás meg túl mély nyomokat hagyott. A környezetén is.
Márpedig hiába a többszáz lakáj, agy nélkül nem lehet háborút megfordító csodafegyvert kovácsolni, legfeljebb hajlongani. Meg lopni.Így, mára benne is eltört valami. Belefáradt. Meg a harctéri ideg. Az dolgozik. Már nem győzelmi jelentéseket farigcsál a közszolgálati hírharsonában.
Gyurcsányozik kínjában. Azzal nyugtatja magát, hogy van élet a bukás után is!
Hát nincs!
Nem te döntöd el, hol fogsz ülni még húsz évig!