Posted by Serény Péter
>Felavatták a Hableány-tragédia áldozatainak emlékművét a Margit híd pesti hídfőjénél – tudatta az Euronews május 31-i magyar nyelvű kiadása. –. A kormányt Magyar Levente államtitkár képviselte {tisztségének teljes megnevezése: a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese.} A tudósítás idézi – a beágyazott videón is hallható – szavait. A magyar államtitkár ezt mondta: „A koreai testvérnépet ért veszteséget teljes egészében magunkénak érezzük{…}
Igen,a koreai TESTVÉRNÉPET. A kifejezést kétszer is meghallgattam a videón szereplő részletben. Valóban ez hangzott el.
Vagyok olyan öreg, és olyan régi újságolvasó, hogy ez a szóösszetétel, a „koreai TESTVÉRNÉP” valahonnan, évtizedekkel korábbról, szerfölött ismerősnek tűnik. Az 1950-es években a koreai háború idején, az Észak (Kim Ir Szen) mögé, Moszkvával együtt kötelezően felsorakozó országok médiájában, közte a magyar sajtóban volt divatban a koreai testvérnéppel való szolidaritás hangoztatása. És nemcsak a Szabad Népben, hanem minden újságban, heti, sőt havi lapban. Például a Kis Újság, 1951. május 19. számának 3. oldalán „Országszerte folyik a gyűjtés a koreai gyermekek megsegítésére” cím alatt találtam ezt a szöveget: „Az ország dolgozói magukénak érzik a koreai TESTVÉRNÉP harcát. A hősök gyermekeinek megsegítésére adott forintjaikkal bizonyítják be, hogy tudják, mivel tartoznak a mi békénkért is küzdő harcosoknak.{…}”
Epilógus. Azokban az időkben Szép Ernőt nyüstölte egy irodalmi párttitkár, hogy ugyan írjon már valamit „az amerikai imperialisták” koreai háborúja ellen. Az éppen nehéz körülmények között, publikálási lehetőség nélkül tengődő író, hosszas szabadkozás után ezt felelte:
– Nem lehet. Megkérdeztem, és mindenki azt mondja, hogy mi kezdtük… (Réz Pál mesélte el Parti Nagy Lajosnak. L.: a Bokáig pezsgőben c.memoárkötetet,)