Ákos harcba hívja a rendszer ellenzékét a diktatúra ellen új himnuszával

Posted by

Fábián András
>Az idő nem száll el nyomtalanul. Különösen igaz ez az elmúlt tizenegy, lassan egy tucat évre, amely durván belemarta, belekaristolta magát az életünkbe. Ettől olyan lett, mint egy hasonló eljárásnak alávetett, ócska bakelitlemez. Recseg, végtelen sokszor ismétel, fárasztó és undorító. Lassan mindenki rájön, hogy ki kell végre dobni, elég volt belőle.
Percig se tessék azt gondolni, hogy itt most valami esztétikai műelemzés következik, holott valójában akár az is lehetne. Ennek ellenére most is a közelgő rendszerváltásról van szó. Mégpedig arról, hogy lassanként az Orbán-diktatúra legnagyobb kedvencei, látszólag leghűségesebb követői is ráébrednek, hogy ideje váltani, mielőtt túl késő lenne. Nyilván feltűnt a híveknek, hogy már maga a főnök is azon elmélkedik a Parlamentben, hogy senki ne gondolja, hogy megszabadulunk tőle, mert ő bizony ott fog maradni. Legfeljebb képviselő lesz bérből és fizetésből, nem miniszterelnök. Ráadásul még legalább 20 évre tervez.

“Egyetlen napra, Egy percre se hagyhatja abba,
Mindig les rám a csapda, Azt hiszi, mindenható”

Mi persze csak nézzük Orbánt, mint Rozi a moziba’. Nem értjük. Mit akar még ez az ember?! Két lehetőség van. Vagy valami ordas nagy disznóságon dolgozik éppen (ez nagyon is valószínűnek tűnik, hiszen lényegében ezt szoktuk meg tőle), vagy úgy gondolja, hogy ő mindent megúszhat. Utóbbi esetben kell, hogy valaki(k) vagy valami bátorítsa erre. Csak szólok azoknak, akik Orbán leváltásában elkötelezettek! Ha nem így lenne, bizonyára beszélne. Valahogy így:

Folyton futok a Földön, Érzem, hogy üldöz a börtön,
Szeretne elnyelni rögtön, De soha nem ér utol

Ez a divatos eszme, Mindent tönkre tehetne,
Az olcsó ígéretekre, Mindig jön a pokol

De hajnal van

Anno

Tessék ezen elgondolkodni, kedves ellenzék, mert ha nem így lesz, akkor kezdődik újra az ingyencirkusz a Parlamentben, büntetlenül maradt bűnökkel, a politikai felelősség körébe utalt főbenjáró bűncselekmények elkefélésével, tüntető kivonulásokkal, obstrukciókkal, nyilvános kiröhögésekkel, huliganizmussal. Van lopott pénz bőven a milliós büntetésekre, ha netán sikerülne egy ugyanakkora sudribunkót találni házelnöknek, mint a Kövér házmester. Vagyis a pénzbüntetés nem ijesztő a számukra. A börtön és az oda vezető út annál inkább.
Régen időszerű lenne például, hogy a járvány kezeléséért egyszemélyben felelős Orbán Viktor leboruljon a magyar nemzet színe előtt, és zokogva kérjen bocsánatot 30 ezer honfitársunk haláláért. Neki ez még állva sem jutott eszébe. Talán ez nyitotta fel a művész szemét. Talán ezt érezte meg a népszerű műdalénekes.
A költő, akinek a személyéről most már ideje fellebbenteni a fátylat. Ákos ő, a dalszerző, a rendszer kegyeltje, többszörös kitüntetettje, Kossuth díjas, a női emancipáció élharcosa, aki egyik legújabb dalában vall arról, hogy fél.
Elege volt a törleszkedésből. Amit lehetett, ő már megkapta ettől a rendszertől. Gondolom és nyilván érdemei elismeréseképpen. A hála amúgysem politikai kategória. Legyen elég annyi, hogy ő is a dobogó egyazon fokán állhat Szörényivel, Bródyval, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral, Dés Lászlóval. Persze lehet, hogy az említettek közül a többség elhúzódna mellőle, ha egy ilyen közös fellépésre kerülne a sor. A tisztességes ember mégiscsak adjon magára, meg a környezetére is.

Ákos tehát már érzi, hogy le kell pattanni. Talán még nincs késő. Ezektől annál több jót, mint amivel eddig elhalmozták, már úgysem remélhet. Legalább ép bőrrel meg kellene úszni az Orbán-rezsim édes éveit, átmenteni valamit a jövőbe. Akkor is élni kell majd valamiből. Dalolni kell.
műsorhoz pedig, mint tudjuk, új férfi kell.

De reggel van
Az éjjel a köddel most Együtt oszlik el
Látod Új napra ébredni kell
Fel a szívekkel

Jól tudja, kit hívjon Mindenki kell
Látod, Új fénnyel lángol a jel
Fel a szívekkel

Így dalol most Ákos. Harcba hívja a rendszer ellenzékét a diktatúra ellen szerzett új himnuszával. Fel a szívekkel! – énekli. Mindenki kell! Induló ez a javából. A szöveg kicsit, vagy nem is kicsit, de giccses. Zeneileg ugyancsak hagy nem kevés kívánnivalót, de hát nem írhat mindenki elsőre Marseillest, mint Rouget de Lisle kapitány. Minden esetre ez a mi Ákosunk jó példát mutat a Fidesz mindeddig elkötelezett hívőinek. Futni kell, menekülni, és ha lehet, tüstént a változások élére állni. Napról napra többen lesznek az ilyen lepattanók, ami természetes, hiszen ez a típus mindig elsőként menekül, ha a hajó eresztékei recsegni és ropogni kezdenek.
Egy azonban biztos! Ákos már megírta a változás himnuszát. Kicsit recseg, kicsit suta, kicsit áthallásos, de mégiscsak valami, ami alá odaállhatnak a Fidesz lassan, de biztosan, tömegével elpártoló szavazói. Ha valakit érdekel ez a szívből jövő, rendszerváltó himnusz, itt meghallgathatja https://www.youtube.com/watch?v=VYGZzAt1jwQ .