Tiszteld a gyereked!

A szerző a gyerekeket kompetensnek tekintő nevelési irányzat általánossá válását a női egyenjogúság kivívásához hasonlítja. Az a harc immár több mint száz éves – emlékeztet –, ennek ellenére sem sikerült még felszámolni a mélyben gyökerező előítéleteket, a hagyományokra épülő viselkedésformákat. A gyereket kompetensnek tekintő és jogaikat tiszteletben tartó irányzat ennél jóval fiatalabb, öt évtizedes sincs. Ráadásul a gyerekek, életkori sajátosságaik miatt, képtelenek arra, hogy maguk vívják ki a megfelelő bánásmódot, hasonlóan a szüfrazsettekhez. Juul – és vele együtt az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, ami hazánkban is törvény – azt mondja, ez a harc a szülőkre hárul.

Igen ám, de a szülőknek sincsenek ehhez megfelelő mintái, tapasztalatai, az intézményrendszerek pedig nagyon távol vannak attól, hogy szakmai segítséget tudjanak nyújtani a szülőknek. A család, a bölcsőde és az óvoda még általában a gyerek személyiségét, személyes igényeit veszi figyelembe, az iskola azonban már nem. Ebben egyet kell értenem a szerzővel. Ráadásul a segítő szakmák, például a pszichológusok is egészen másként állnak a gyerek páciensekhez. Míg a felnőttek esetében a pszichoterápia célja, hogy megtalálják önmagukat, a gyerekeknél általában az, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni az iskola vagy akár a család elvárásaihoz. A szerző természetesen a szakembereknek is szánja politikai kiáltványát, hiszen nekik szakmai kötelezettségük lenne, hogy újratanulják a szakmájukat a gyerekeket tiszteletben tartó szolgáltatásokhoz és a családok segítéséhez. A szerzőt volt szerencsém személyesen is ismerni, nem lepett meg a gondolataival, én magam pedig ebben a szellemben képzek főként pedagógusokat, de más, gyerekekkel foglalkozó szakembereket is.

• Olvass bele!

A Falkavezérek arra buzdítja a szülőket, hogy szakmai segítség híján is maguk tapasztalják, találják ki, hogyan tudják a legjobban nevelni a gyerekeiket. Felhívja a figyelmet arra a – szakmai körökben közismert – tényre is, hogy a szülőknek mindenkinél több befolyása van a gyerekeikre. Juul ezt az időszakot 14 évben határozza meg, más szakértők szerint ez az első 11-12 évre igaz. A kamaszodó gyerekeknél ezt a szerepet, tudjuk, átveszi a kortárs csoport, de a szülők befolyása életre szóló (és például a tanároké sosem döntően meghatározó). Éppen ezért a szerző a kamasz és felnőtt „gyerekek” szüleihez is szól. Megemlít egy sor, ma divatos nevelési irányzatot, de nem azért, hogy rábeszélje a szülőket bármelyik követésére, inkább lebeszélni próbál.

Két sarokszabályt határoz meg, egyet a lányok és egy másikat a fiúk neveléséhez – és igen, vállalja, hogy vannak női és férfi szerepek és attribútumok. A lányok esetében az lenne a nevelés célja, hogy kamaszkorára a gyerek megtanuljon bizonyos helyzeteket megfelelően értékelni, és tudjon nemet mondani. Ehhez viszont el kell felejteni, hogy „jó kislányokat” akarjunk kreálni. Fiúk esetében a recept: alakítsuk olyanná, amilyen vőt (vejet) szeretnénk magunknak. Ehhez viszont ne „kis herceg” legyen az elérendő cél. Nem is hangzik túlságosan nehéznek. Pedig az. A mai szülők egy része még a hagyományos családi szerepek keretei között nőtt fel, míg másokat a modern gyereknevelés különböző irányzatai sújtottak az agyonkényeztetéstől az állandó foglalkoztatásig. Keveseknek állt megfelelő minta rendelkezésére, és még ha akad is ilyen, a feladat akkor sem egyszerű. Ugyanis a szülőnek kell azt a nevelési módszert kidolgoznia, ami neki és az adott gyereknek a legjobb.

Viszont látszólag rendkívül egyszerű eszközt ad a kötet az érintettek kezébe. Juul úgy látja, a gyerekek első-második életévében a szülők nyitottan és kíváncsian fordulnak gyerekeik felé. Megpróbálják „megtanulni” őket, főleg a nagyon kicsiket. Ahogy a kiszolgáltatottságuk csökken, úgy veszítik el ezt a nyitottságot, és kezdik a maguk elvárásainak megfelelően alakítani a gyereket. Ha megőrizzük a kíváncsiságunkat, és a gyerekek valódi igényeinek – amelyek nem feltétlenül azonosak a kívánságaikkal – megfelelően neveljük őket, nyert ügyünk van. Ehhez azonban fontos, hogy a szülő maga is fejlessze önmagát, legyen hiteles, önazonos, elérhető, minden helyzetben érezhetően szeresse a gyereket. Meg kell értenie őt, viszont nem kell tévedhetetlennek látszania, legyen sebezhető, és fordítson figyelmet saját igényeire is. Nem könnyű, bár nem is lehetetlen. Ehhez is igyekszünk kollégáimmal segítséget nyújtani munkánk során, közvetlenül szülőknek is.

A németül írt kötet címe Leitwölfe sein, azaz Légy vezérfarkas. Az ideális szülői szerep, amit Jesper Juul ebben az utolsó könyvében megrajzol, egészen pontosan ismerhető A dzsungel könyvéből. Légy Akela, szeresd és terelgesd a gyerekeidet, engedd őket kalandozni, hibázni, de védd meg őket a legnagyobb veszélyektől, főleg azáltal, hogy megtanítod őket megvédeni magukat. Érezniük kell, hogy te vagy a főnök, de értük és velük alakítod a mindennapokat és a szabályokat is.

A Falkavezérek című valószínűleg nem igazán segít majd az érintett felnőttek legnagyobb részének, hogy ki- vagy átalakítsák saját módszereiket. Csakhogy kapaszkodókat nemigen találhatnak. Meggyőződésem, hogy ehhez segítség és támogatás kell, ami lehet szakmai, de lehet közös gondolkodás is. Nagyon kevés az olyan szülő, aki ösztönösen vagy tudatosan jól csinálja, még akkor is, ha arra már ráébredt, nem akar olyan lenni, mint a saját szülei. De ha közülük csak néhányan kezdenek el gondolkodni, és esetleg más szülőkkel közösen dolgozni a hozzáállásuk és módszereik átalakításán, azon csak nyerhetnek a mai és holnapi gyerekek. Juul nem optimista, azt írja, ehhez valószínűleg legalább öt generációra lesz szükség, az elsők pedig magától értetődően még döcögősen működnek.

Sajnos ki kell mondanom: a kötet is ilyen döcögős. Fordítójának nem sikerült gördülékeny szöveget alkotnia, ráadásul a szerkesztő kezének jótékony nyomát is hiányoltam olvasás közben. Bár nem tudom megítélni, az eredeti német szöveg is ilyen szögletes volt-e, de a magyar változat nemigen segít az amúgy sem feltétlenül könnyen emészthető gondolatok feldolgozásában. Általában csak csikorgó mondatszerkesztésről, bonyolultan nehézkes nyelvezetről van szó, de erős félrefordításokat is találtam. Sokáig nem értettem például, miért ne csacsogjunk a gyerekkel, aztán leesett a tantusz: magyarítója gügyögésre gondolt.

Jesper Juul: Falkavezérek. Szeretetteli irányítás a családban
Fordította: Bánki Tímea
Móra családi iránytű sorozat
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2021
208 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2099 Ft
ISBN 978 963 486 7388

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen elvek határozzák meg egy mai család életét? Mit kezdjünk az individualizmussal? Hogyan lehet szülőként a kontrollálás vágyát egészségesen feloldani magunkban? Mit kellene kezdeni a belső gyermekkel mint olyannal, főleg ha a saját gyerekem állandóan provokálja azt saját kis viselkedésével, mániáival?
Önismereti és szülői-önismereti könyvként is olvasható Juul könyve, ahogy a történeti kitekintések után fejteget és boncolgat. A családtagok közötti szeretetteljes kapcsolat fontosságát hirdeti, ugyanakkor a következetesség és felelősségvállalás, valamint a személyes határok (autoritás) megtartását is.