Posted by Fábián András
>A Zsaruellátó osztotta meg az esetet, amely egy olvasója szerint Debrecenben történt: “Ma történt, és borzasztóan fáj, fiam 20 éves és katona. Most jött haza kórházszolgálatból, előtte határon volt, és várt Debrecenben a buszra. Egy nyugdíjas vén majom leköpte őt azzal a felkiáltással, hogy “Orbán katonája” Fiam persze nem reagált, kulturáltan odébb ment, de ha én ott lettem volna az biztos, hogy kiosztom.”
Katona gyerek vagyok. Apukám katona volt. Jó katona. Mióta az eszemet tudom a sereg az életem része volt. Aztán én is a haza fegyveres szolgálatát választottam élethivatásomul, bár két év határőrség után nem a hadsereg lett pályafutásom színtere. Más utakon jártam ugyan, de megértem az anyukát, akit ez az eset elkeserített. A bevezetőben említett történet azonban figyelmeztetést hordoz a számomra, számunkra. Akivel az utóbbi napokban megosztottam a gondolataimat, tudja, hogy nem most kezdett foglalkoztatni a probléma: vajon tényleg Orbán és nem a nép katonája az, aki manapság a sereget választja. Honvéd-e még a katona, vagy (akár gyilkos) eszköz csupán a diktátor kezében?
Az ércnél maradandóbb, kőbe vésett Alaptörvény nevű Fidesz katekizmus 9. módosítása késztetett arra, hogy kutakodni kezdjek ebben a témában. A jelenleg, június 30-ig hatályos szövegben arról még egy szó sincs, amiről most beszélnünk kell. Az új szöveg majd csak július 1-jén kerül az ország elé.
Varga Judit miniszter (igazságügyről szó ne essék!) sok apró, ám elég durva változtatást kezdeményezett a beterjesztésében. Az anya nő, az apa férfi. A születési nem megváltoztathatatlan. Így és ezzel kell biztosítani, hogy „a felnövekvő nemzedék valamennyi tagja Magyarország magyar identitását, szuverenitását, a kereszténység nemzetmegtartó szerepét megismerhesse és megóvhassa”. Nem tudjuk, hogy ehhez mi köze van a születési nemnek, de lényegében tök mindegy is. Van szó továbbá a közpénzek alapítványokba való kiszervezhetőségéről. Nem mellesleg a közpénz a másik nagy, ha nem a legnagyobb nemzetmegtartó erő. Ezek a változtatások verték ki leginkább a biztosítékot a közvélemény részéről. Az említett változtatások külön-külön és együtt kellő hatékonysággal terelték el az emberek figyelmét más, talán sokkal lényegesebb módosításokról. Egy, a fentieknél minőségében fajsúlyosabb szabályozás ugyanis már-már megszokottá vált, beleépült az életünkbe. Különleges jogrendként becézik, becézzük. Mindegyszerűen Orbán diktatúrájáról van szó. A 9. módosítás ugyanis ezt az állapotot lényegében még tovább stabilizálja.
A még hatályos Alaptörvény hat formáját határozza meg annak, hogy mikor beszélünk különleges jogrendről. Ezek jelenleg: a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a terrorveszélyhelyzet, a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. A jövőben azonban a különleges jogrendnek csupán három megnevezése lesz: a hadiállapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet. Hurrá, mondhatnánk. Tisztul a kép.
A nagy ravaszság azonban itt következik. Június 30-ig ugyanis rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanácsnak, szükségállapot idején pedig a köztársasági elnöknek van/volt rendeletalkotási joga. A módosítással a bevezetésre kerülő mindhárom esetben a kormányt ruházzák fel a rendeletalkotási jogkörével.
A különleges jogrendi szabályozás változásai miatt a Magyar Honvédség irányítói köréből kikerül a Honvédelmi Tanács, amely a jelenlegi szabályozásban tízszer van említve az Alaptörvény szövegében.
Mint tudjuk, a Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési képviselőcsoportok vezetői (!), a miniszterelnök, a miniszterek és – tanácskozási joggal – a Honvéd Vezérkar főnöke. Eleddig rendkívüli körülmények között a Honvédelmi Tanács gyakorolta az Országgyűlés által rá átruházott jogokat. Rendeletet alkotott, felügyelte a haderőt, instruálta a parancsnokokat. Most, úgy tűnik, hogy a 9. módosítással a Honvédelmi Tanács megszűnt. A 9. módosítás szerint az Alaptörvény a Kormányt hatalmazza fel, hogy az Országgyűlés által rá átruházott jogköröket gyakorolja és döntsön minden releváns katonai mozgást érintő kérdésben.
Még markánsabban fogalmazva a hadsereg irányításából kizárják a köztársasági elnököt, a frakcióvezetőket, és a Honvéd Vezérkar főnökét is. A Honvédség főparancsnokát, a Köztársasági Elnököt is megfosztották a parancsnoki jogkörétől. Emlékezetes, hogy a taxisblokád idején Göncz Árpád főparancsnoki bölcsessége akadályozta meg, hogy a hadsereget bevessék az elégedetlenkedőkkel szemben.
Hamarosan Orbán és vazallus kormánya birtokolja a kizárólagos jogkört a hadsereg felett. Megnyílt az út a katonai diktatúra bevezetésének lehetősége előtt. Nem lennék meglepve, ha ez lett volna a valós oka annak, hogy lemondott tisztségéről a hadsereg parancsnoka és inkább az emigráció rögös útját választotta, a hazától távol, a külszolgálatban.
Hogy van-e valóban okunk aggódni? Most „ünnepeltük” az őszödi beszéd 15. „évfordulóját”. Volt itt minden, mint a csatkai búcsúban, leginkább Gyurcsány, Gyurcsány és Gyurcsány. Arról azonban a hivatalosság elfelejtett megemlékezni, hogy 2006 őszének forró napjaiban az akkori Fidesz lényegében még támogatta a rendőrség határozott fellépését. Sőt, Nyitrai András, Fideszes képviselő azt kérte számon egy országgyűlési bizottsági ülésen, hogy a rendőrök miért nem használtak éles lőszert?! Az akkor regnáló Gyurcsány kormány képviselői (Szilvásy György, Vadai Ágnes, Tóth Károly és mások) ezt a javaslatot megdöbbenve hallgatták, és visszautasították. Aztán jött a szemkilövetésről mantrázó propaganda kampány, amely máig tart.
Nos, július 1-jétől Orbán katonái már csak a végveszélyben lévő, a szabadságukért küzdő kormány tagjainak parancsait tartoznak követni. Akkor is, ha az ellenük fellépő tömeget Orbán parancsára éles lőszerrel kell megállítaniuk.