Posted by Gergely Tamás
Választásunk magyarázata említett vers pár megható, mélyenszántó sora, melyek a tejjel kapcsolatosak; ide másolom őket: „Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval.”
Sajnos Hervay sorsa tragikus: egyik élettársa az öngyilkosságba menekült, a másik Nyugatra, fiát a bukaresti földrengés vitte el, ő maga Budapestre menekült, majd feltételezhetően az öngyilkosságba… Versei, gondolatai élnek tovább.