A feledékeny király

Posted by
Lana meséi
>Nahát! Csodálkozott Bolondország királya. Ilyenek az emberek? S mellettük azok a kis jószágok, csak nem gyerekek? Bizony, nyugtázta a látottakat, s fel is mondta a tanultakat: az anya nő, az apa férfi, a gyerek meg gyerek.
A király, hosszú évek óta először ment ki az emberek közé. Nem nagyon mutogatta magát, de ha hírek kiszivárogtak a palotából, s mindenki sejtette, nagy baj van vele. Kezdődő demencia, írta a felcser a papírra vagy harminc éve.
A helyzet azóta rosszabbra fordult, eltelt harminc esztendő, immár 2050-et írunk. A király, aki régen oly nyalka legény volt, megöregedett, megtotyakosodott, és sokszor semmire nem emlékezett. Meglátogatta őt az öreg Alzheimer, aki ott is maradt nála.
Azért olykor-olykor voltak tiszta pillanatai.
Így amikor sétálni vitték, a látottakon csak sóhajtozott. Zavarta a sok ember, a tömeg.
Ó, ha tudtam volna, hogy már ilyen sokan vannak a városokban, Isten bizony több gyógyszert vetetek a kamarással a messzi nyugatról, mert azt mondják, attól meddők lesznek a nőnemű egyedek. Hát mit képzelnek ezek? Szaporodni most? Mikor a hiteleinket kell visszafizetni? Most, amikor itt van a nyakunkon a sárga veszedelem? Ki fogja őket eltartani?
Jó uram ezeket az embereket nem kéne eltartani, dolgoznak szerencsétlenek eleget, mondta bátortalanul a talpsimogató miniszter, csak…
Mi az, hogy csak?
Háát, nem tudunk nekik fizetni semmit, de semmit.
Hová lett a pénz kamarás, ordított a király.
Tudod fenséges uram az úgy volt, hogy jött a komád, amikor megcsinálta a fűtést, te láttad, hogy ez az ember olyan, de olyan okos, hogy hetedhét határban nem találni párját, s mindjárt jól ki is tömted szép magyar tallérokkal. Ő meg valami külföldi pénz csinált belőle. Abból meg vett magának egy takaros asszonykát, annak is nagy és üres volt a zsebe. Azóta eltelt vagy harminc év, sok-sok gyerekük született, az éhes szájakat mind be kellett tömni. Törvényben szabályoztad jó uram, hogy betegséged, vagy halálod után is a komád kapja meg rendesen a jussát.
Mi lett az én komámból? Nem emlékszem.
A leggazdagabb ember széles e határban.
De hol a többi pénz? Volt nekünk, nagyon jól álltunk mi annak idején.
Jaj édes egyetlen uram, ne feledd, az apád, meg a testvéreid, de a gyerekeid is mind sorba álltak az aranyért. Oda is adtál mindent, üres ám a kassza.
S milyen hitelt kell visszafizetnünk? Én biz’a már elfelejtettem.
El? Pedig te vetted fel uram. Abból egyetem épült, szép ferdeszemű leányok vannak ám ott! Nem ártana, ha te is vetnél rájuk egy pillantást. No meg erőmű is épült, sőt, egy új, kétnyomtávú selyemút. Ehhez mind a távoli keletről adták a kölcsönt, no meg a muszkák. Akik most itt állnak a várárok előtt harcra készen. Követelik a jussukat.
Jussukat? Még mit nem. Egy petákot sem fognak látni. Aztán beült a mozijába és levetítette az Egri csillagok című filmet, amit naponta háromszor nézett meg. A végén felcsillant a szeme.
Szurkot rájuk, parancsolta. De már nem volt kinek. Csak ketten maradtak. Ő és Alzheimer.