Csak kutatással lehetne megállapítani, hogy a közönség szociológiai összetétele (életkora, iskolai végzettsége, lakóhely szerinti tagozódása, pártpreferenciája stb.) miként alakult. De a címoldalt ma már uraló bulvárosabb, szórakoztatóbb híradásokból arra következtetek, hogy e tekintetben is jelentős a változás. Mert dehogy szent a hír, ahogy a nyereséget termelő, szenzációra éhes bulvárújságírás módszereinek egyik tökéletesítője, Joseph Pulitzer nyomán oly sokan mondogatják még szakmai körökben is! A befolyásolás, ha úgy tetszik, a manipulálás azzal kezdődik, hogy a sok ezernyi esemény közül melyik lesz az a néhány, amit hírré formálnak a szerkesztők, majd pedig mely hírek részesülnek kiemelt tálalásban.
A Blog.hu közvetlenül az Index utáni, terjedelmes felületét ma már szintén a könnyedebb témák uralják. A Közélet rovat ezek alá szorult, két, legfeljebb három témával, s immár fénykép illusztráció nélkül. Aki több közéleti publicisztikára kíváncsi, annak tovább kell kattintania, ahol viszont – igaz, ami igaz – a kormánykritikus szövegeknek, címeknek is helyet adnak. Viszont ma már csak elvétve fordul elő, hogy a Blog.hu fő helyen oszt meg nemzetközi elemzéseket. Ha szerzőként értesítést kapok egy-egy nemzetközi téma feldolgozása kapcsán, hogy az írásom kikerült a címlapra, meg sem próbálom megkeresni, mert a legtöbbször nem találom.
Ha igen, akkor a tücskök és bogarak rengetegében bukkanok rá. Számomra ez nem presztízskérdés, anyagi érdek sem fűz a megjelenéshez, de akárhonnan is nézem: a cikkeim kattintásszáma a korábbinak felére-harmadára csökkent. Szeretném azt gondolni, hogy ennek nem az írásaim minőségének romlása az oka, hanem a megváltoz(tat)ott közönség, amelynek legtöbb tagja csak az okostelefonokon pörgeti a címeket, nem vállalkozik az elmélyülést igénylő szövegek olvasására.
Gyanítom, hasonló tapasztalatokról számolhatna be a többi közéleti témákban publikáló „népi blogger” is. Ha pedig ez igaz, akkor hosszú távon mégiscsak van politikai-közéleti hatása az Index táján végbement váltásnak, még ha ez a hatás nem is feltétlenül a kormányzat–ellenzék összefüggésében érzékelhető. A következmény túlmutat a magyar társadalom ezen alapvetőnek beállított (!) törésvonalán. Az értékrend módosulásáról, sőt módosításáról lehet itt szó. Alighanem egyfajta sekélyesedéssel, az elemzőkészség visszaszorulásával, az általában vett politikai közömbösség további terjedésével fizettünk és fizetünk a hasonló átalakításokért. A médiatulajdonosok persze mindig megmagyarázzák, hogy ők csak a közönség igényeihez igazodnak a legitim fő cél, a hirdetésbevétel növelése érdekében. Valójában egymást erősítő folyamatokról van szó: a bulvártartalmak hozzászoktatják az embereket a világból, a közéletből való kikapcsolódáshoz, ugyanakkor az így létrehozott közönség újabb szórakoztató tartalmakat igényel. A folyamat nyertese mindenki, aki a manipulálhatóbb tömeg létrejöttének pénzügyi és/vagy politikai haszonélvezője. Vagyis él és virul a kapitalizmus…#
CÍMKÉP: Joseph Pulitzer, a nyereséget termelő, szenzációra éhes bulvárújságírás módszereinek tökéletesítője és Hearst, a rivális