Valami bűzlik New Yorkban

Posted by
Vera Abela
>Égek, mint a rejsztág…
Két napja valami iszonyú büdös szag terjeng a kocsibeállónkon aminek az egyik felén a mi házunk áll (ortodox zsidók, puerto ricóiak és én meg a gyerekek lakunk), a másik oldalán egy csak kínaiak által bérelt háromemeletes ház.
Szóval délután már nem bírtam tovább, mert abban a pillanatban ha kinyitom az ablakot, az embertelen szagtól meg lehet dögleni – hozzáteszem a szomszéd puerto ricoi nőce autóillatosítót akasztott az ajtója elé tegnap – már mindenki két napja zárva tartja az ablakokat.
Feldúlva átcaplatok, hogy most már aztán igazán a végére járok hogy mi ez az átkozott bűz és különben is azonnal legyen vége!
Természetesen egyetlen egy fiatal lány beszél angolul, én meg csak három szót tudok mandarinul, úgyhogy eleve hozzá csöngettem be.
Kijön a Csajszi “Szia, mi történt?”
Én: Bocs, de két napja valami nagyon büdös szag jön valahonnan, nem tudod mi ez?
Csajszi: Várj, szólok anyámnak, nála vannak a lakáskulcsok, megnézzük.
Én: Köszi, rendes vagy!
Kijönnek mindketten, hátramegyünk a másik bejárathoz.
Behívnak egy frissen festett lakásba “Gyere, nézd meg! Nem ez az a szag?”
Én: Bocs, de nem ez. – és mint egy vadászkutya szaglászom a levegőt, próbálom kideríteni mi az istennyila ilyen büdös.
A pöttyös köntösömben farmershortban rohadt vicces látvány lehetek előre kinyújtott fejjel ahogy agresszívan hangosan szagolom a levegőt és közben erősen hangsúlyozva (mivel nem beszélem a mandarint) erősködöm, hogy de itt van a szag, állj már ide lécci, nem igaz hogy nem érzitek, hát tök erős!
És nem érzik, én meg rángatom őket körbe egy két négyzetméteres területen, hogy “De itt sem érzed? Itt sem? És itt sem? Ez nem igaz! Mindjárt megôrülök!”
Halál ideges vagyok már de nem akarok velük összeveszni, mert tök jó fejek, én paraszt meg kirángattam őket szombat délután hogy azonnal nyomozzunk a gyomorforgató szag eredete után.
Egyszer csak a Csajszi anyja hangosan felröhög és mond valamit a lányának, erre az is elkezd nevetni és a kezébe temeti az arcát.
Én meg mint egy hülye, totál megsemmisülten állok és csak bambán nézek – semmit nem értek.
A Csajszi hozzámfordul és alig bírja elmondani úgy röhög.
“Te figyelj már! Főzünk. Ez egy tradicionális kínai étel, azt érzed.”
Én: Ne már! Te most szivatsz?
Csajszi: Káposztalevélbe tekerjük a rízst és a marhát.
Én: És meggyújtjátok hogy ilyen szaga van??
Még jobban röhögnek.
Csajszi: Nem. Csak sokáig főzzük.
Én: Na de két napja??
Csajszi: Igen.
Én: Hát akkor jó.
Megköszönöm a segítségüket és totálisan megszégyenülve hazaklaffogok a pöttyös köntösömben és a kínai strandpapucsomban.
Nesze neked elfogadás, diversity meg New York

Én meg csak égek mint a rejsztág.

Brooklyn, New York