Üzenet

Posted by

Gergely Tamás
>Vadmalacnak remegett a keze. A mancsa, akarom mondani, de ha pontosabban fogalmaznék, az ujjai mozdultak el a mancsán. A balon, mert a jobbat nem vizsgálta.
Szóval, mintha szárazon zongorázna.
”Mi ez? – kérdezte magától. – Üzenet, honnan? Csak nem…?”
Ekkor bánta, hogy nem tanult meg zongorázni, bár az anyja küldte volna, ám ő inkább focizott.
”De hát zongoránk sincs… – találta fel magát. – Hiába is tudnék” – motyogta.
Körülnézett. ”Meg aztán kicsi a lakás. Hova férne…”
Ezután jobb mancsával lefogta az üzenethordozó balt, s azzal el volt a dolog intézve.