Orbán londoni látogatása tovább rontotta a hírnevét

Posted by

Balogh S. Éva
>Miután a magyar Miniszterelnöki Sajtóiroda bejelentette, hogy Orbán Viktor hamarosan Londonba látogat, hogy megvitassa az Egyesült Királyság és Magyarország kétoldalú kapcsolatait, gyakorlatilag a teljes brit sajtó, ideológiai irányultságtól függetlenül, megdöbbentségnek adott hangot. Megjegyezték, hogy a Brexit óta Orbán Viktor csak a második európai vezető, akit a Downing Street 10-ben fogadnak. Míg az első látogatónak, Micheál Martin ír Taoiseach-nek bőven volt miről beszélgetnie a brit miniszterelnökkel, addig Orbán Viktorról ugyanez nem mondható el.
A magyar miniszterelnököt a sajtó egységesen “jobboldali autokrataként” jellemezte, kormányát pedig elítélték, amiért “antiszemita és iszlamofób gyűlöletkampányokat folytat, különösen Soros György zsidó filantróp ellen”. A legtöbb lap emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor a menekülteket “muszlim betolakodóknak” bélyegezte, a migránsokat pedig “méregnek” nevezte.
Még a Brexit-párti Express is elítélte a látogatást, mert “Orbán Viktor közeli szövetségese Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, és kétszer is megakadályozta, hogy az EU nyilatkozatban ítélje el Kínát a hongkongi akciók miatt”. Ráadásul Orbánnak az Európai Unióval való feszült viszonya miatt Johnson meghívása “növelheti a súrlódásokat az Unió többi részével”.
A The Guardian rámutatott, hogy a látogatás csak a magyar miniszterelnöknek előnyös, aki “a jövő évi választások előtt be akarja bizonyítani a magyar választóknak, hogy képes befolyásos szövetségeket kötni”. Mindenképpen rossz Johnson számára, akit “azzal fognak vádolni, hogy inkább az EU megzavarásában, mintsem az EU-val való együttélésben érdekelt”.
A Downing Street 10 szóvivője némi nyomás alatt “megosztónak és helytelennek” bírálta Orbán megjegyzéseit, és megígérte, hogy Johnson “nem fog visszariadni” az emberi jogi aggályok felvetésétől. Úgy tűnik, a találkozó kezdeményezése Budapestről érkezett, és ahogy valaki “a 10-es számú házban azt mondta, elég jó okod kell legyen arra, hogy nemet mondj egy uniós kormányfőnek, ha találkozni akar veled”. A Westminsterben azonban “felmerült a gyanú, hogy a Downing Street úgy mondott igent erre a látogatásra, hogy nem volt tisztában annak hatásával, és úgy tekintett rá, mint egy újabb szokásos kétoldalú találkozóra”. Ahogy egy Whitehall-forrás fogalmazott: “A Tízes Számú Társaság belesétált egy medvecsapdába”.
Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok professzora, aki széleskörű ismeretekkel rendelkezik Kelet-Közép-Európáról és Magyarországról, azt kérdezte: “mit jelent, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök pénteken a Downing Street-en fogadta az EU legilliberálisabb vezetőjét, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Populista ideológiai testvériség? Cinikus reálpolitika?” A Financial Timesban megjelent véleménycikke végén arra a következtetésre jutott, hogy a találkozó mögött “az állt, hogy egy kis EU-tagállam ezen illiberális vezetőjének udvarolni kellett, [ami] jól illusztrálja a Brexit utáni Nagy-Britannia egyik központi dilemmáját. Ez az önmagának okozott gyengeség dilemmája”.

A látogatás után a Downing Street megpróbálta eloszlatni a vitát Johnson azon döntésével kapcsolatban, hogy találkozót szervez Orbán Viktorral, hangsúlyozva, hogy “jelentős aggodalmaknak” adott hangot Orbán emberi jogi teljesítményével kapcsolatban, olyan kérdésekben, mint “a nemek közötti egyenlőség, az LMBT jogok és a média szabadsága”. Johnson nyilvánvalóan felvetett néhány külpolitikai kérdést is, többek között Oroszországot, Fehéroroszországot és Kínát.
A Reuters beszámolója szerint Orbán Viktor a találkozót követően tartott sajtótájékoztatója tele volt dicsérettel Boris Johnson iránt, akit “az egyik legbátrabb európai politikusnak” nevezett. Orbán azt is mondta, hogy a Brexit “fantasztikus ajtót, fantasztikus lehetőséget” nyitott meg Nagy-Britannia számára. A sajtótájékoztatóról szóló magyar beszámolóban utalás történt arra a kényes témára is, hogy Orbán Viktor semmibe veszi az emberi jogokat és a médiaszabadságot. A Magyar Nemzet szerint Orbán ezt mondta: “a demokrácia, a sajtó, az LMBT közösség és a jogállamiság kérdései kerültek szóba, mivel Boris Johnson érdeklődött ezek iránt….. A magyar igazságszolgáltatás az egyik legfüggetlenebb Európában, és ha valaki egy magyarországi újságárusnál a kormányt támadó újságot kér, legalább egy tucatot kaphat….. Az antiszemitizmus vádja egyszerűen nevetséges, Magyarországon hatalmas zsidó közösség él”. A Soros-ellenes kampányoknak, ragaszkodott Orbán, semmi közük az antiszemitizmushoz. Soros György “tehetséges magyar üzletember, de komoly rivális, aki nagyon támogatja a migrációt, és segíti és finanszírozza az azt szervező civil szervezeteket”.

Egyébként tegnap jelent meg egy független blogger írása a The Times of Israelben, amely rámutat, hogy Orbán Viktor “szította a zsidóellenes rasszizmust Soros György zsidó filantróp antiszemita gyalázásával, a nácibarát Horthy-rezsim dicsőítésével és a magyar állami együttműködés bagatellizálásával a holokauszt során több mint 500 ezer zsidó meggyilkolásában”. És bár a lap figyelmeztet, hogy a blogon megjelenő bejegyzésekhez harmadik személyek járulnak hozzá, a blog tartalma nem idegen a The Times of Israel szerkesztőségének gondolkodásától, mert a lap ma egy lesújtó cikket közölt Bayer Zsolt Antony Blinken amerikai külügyminisztert ért antiszemita támadásáról. A Magyar Spectrum új fordításban, teljes terjedelmében közölte a Bayer-cikket. Az izraeli lap úgy jellemzi Bayert, mint a Fidesz alapító tagját és Orbán Viktor bizalmasát, aki a magyar állam egyik legmagasabb kitüntetését kapta. Ami a Bident és Blinkent támadó cikket illeti, a szerkesztők szerint az nem jelenhetett volna meg Orbán Viktor jóváhagyása nélkül. Amíg Orbán Viktor közeli munkatársai olyan cikkeket írnak, mint a Bayer által írt, addig nem fogja tudni megúszni az antiszemita bélyeget.
A londoni látogatás minden bizonnyal nem volt diadalmenet Orbán számára. Ez volt az első alkalom, hogy egy jelentős nyugati hatalomnak mutatta meg magát. Európai látogatásai általában csak olyan baráti szomszédokba vezetik, mint Lengyelország, Szlovénia és a Cseh Köztársaság. Most azonban az Európai Unión kívül és kevésbé vendégszerető talajon találta magát. Ellenséges sajtó várta, és a brit establishment ragaszkodott ahhoz, hogy külföldi szövetségeseiről és autokratikus uralmáról faggassa.
Voltak előnyei? Volt néhány homályos szó a brit üzleti élet nagyszerű lehetőségeiről a visegrádi négyek országaiban, és talán némi katonai felszerelés vásárlásáról és együttműködésről az energetikában, de egyébként nem sok mindenről. Gyanítom, hogy az utazás valódi célja az volt, hogy lenyűgözze magyar szavazóit a világban elfoglalt helyéről. De nem vagyok benne biztos, hogy még a saját szavazóit is lenyűgözi a Facebook-oldalán tett megjegyzése: “Magyarország és Nagy-Britannia. Két felszabadult ország. Új gazdasági együttműködések kapujában // Magyarország és Nagy-Britannia. Két szabad ország, új gazdasági lehetőségek küszöbén”. A magyarok a leglelkesebb hívei az Európai Uniónak, és ez a megjegyzés könnyen értelmezhető úgy is, hogy előre jelzi esetleges felszabadulási terveit, és búcsút mond Brüsszelnek, a szovjet idők új Moszkvájának.