Posted by Dobozi István
>A Fehér Házat Bernie Sanders politikai platformjának megvalósítására sarkallja a jövő évi félidős komgressusi választás és a Trump visszatérésétől való félelem. Akkor dől el, hogy béna kacsa lesz-e Biden elnökből.
A Joe Biden-elnökség első négy hónapjának repülőstartja még azokat a híveit is meglepte, akik tudták róla, hogy Franklin Delano Rooseveltet tekinti példaképének, aki az 1930-évek elejének gazdasági depressziója után a New Deal nevű radikális programjával talpra állította a gazdaságot és szociális reformjaival lefektette az amerikai jóléti állam alapjait. A demokraták 2020-as elnökjelölő kampányában Biden a mérsékelt, centrista politikus szerepét játszotta fő riválisa, a „demokrata szocialista” Bernie Sanders ellen, aki második New Deal-lel felérő, radikális programot tűzött a zászlajára. Biden tudja, hogy Amerika politikailag és ideológiailag alapvetően jobbközép ország: a választók alig egynegyede vallja magát liberálisnak, a többi mérsékelt centrista vagy konzervatív beállítottságú. Biden ezért magát a sandersi politikai forradalom ellenpontjaként határozta meg. Egyik korai kampánybeszédében mondta: „Elnökségem alatt nem lesznek sarkalatos változások, visszatérünk a Trump előtti normalitáshoz.”
Nagyratörő társadalomátalakító tervek
Biden azonban elnökségének start szakaszában annyira nagyratörő terveket hirdetett meg, amelyek alapján már olyan társadalomátalakító, legendás elnökökhöz kezdik – szerintem elhamarkodottan – rokonítani, mint Franklin Roosevelt és Lyndon Johnson, aki a Great Society címkéjű programjával vonult be a legnagyobb reformer-elnökök amerikai panteonjába.
Melyek azok a becsvágyó bideni tervek, amelyek 6 billió (hatezer milliárd) dollárra rúgó költségvetése a csillagokat veri, s jóval meghaladja a tavalyi GDP egynegyedét? (A jobboldalon Bident ezért gyakran „hatbilliós embernek” karikírozzák.) Csak egy összevetés a történelmileg kirívó arányok érzékeltetésére: mai dollárértéken számítva az Egyesült Államok ennél kevesebbet (4,1 billió dollárt) költött a második világháború négy éve alatt.
Biden több területen is mély válságban szenvedő országot örökölt elődjétől. Elnöki beiktatási beszédében hat súlyosbodó válságot említett, amelyekkel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie: koronavírus, klímaváltozás, növekvő egyenlőtlenség, rasszizmus, Amerika hanyatló vezető szerepe a világban, valamint az igazság és demokrácia elleni trumpista támadások.
A kongresszus – egyetlen republikánus szavazat nélkül – márcisusban fogadta el a Biden-kormány 1,9 billió dolláros Mentési Tervét a koronavírus-járvány gazdasági sokkhatásainak enyhítése és az üzleti élet megélénkítése érdekében, ami a GDP 9 százalékának megfelelő, kolosszális összeg. Pedig a tavalyi GDP csupán 3,5 százalékkal zsugorodott. Amerika Mentési Terve számos gazdaságilag indokolatlan intézkedést tartalmaz. Például minden felnőtt, aki évi 75 ezer dollárnál kevesebbet keres (a felnőtt lakosság kétharmada) 1400 dolláros egyszeri, készpénz adományt kapott a Biden-kormánytól. Ez fölöttébb széleskörű, bőkezű juttatás, ha figyelembe vesszük, hogy az éves amerikai átlagfizetés 54 ezer dollár és a készpénz megtakarítások, valamint a családi vagyonok a legmagasabb szinten állnak az utóbbi félévszázadban. A bőséges állami juttatások miatt a családok többsége nem szenvedett el semmilyen jövedelemkiesést a pandémia alatt. Ezért a lakosságra ledobott „helikopterpénzt” (azaz ingyenes állami pénzjuttatást) célzottabban, az alacsony jövedelmű családokra, de különösen arra a 34 millió amerikaira kellett volna leszűkíteni, akik a szegénységi küszöb alatt élnek. A heti 300 dolláros munkanélküliségi pótsegély az állástalanok jelentős részének magasabb összjövedelmet eredményez, mintha dolgoznának, ami csökkenti érdekeltségüket az álláskeresésben. Számos szektorban máris munkaerőhiány van. Ki gondolt ilyen bőségszarura az elmúlt évszázad legsúlyosabb közegészségügyi járványa közepette? Az amerikai gazdaság már hónapok óta hasít, idén 6 százalék fölötti növekedés várható, a részvényárak és a vállalati nyereségek szolidan emelkednek.
Közben a Biden-kormány újabb 4 billió dollár körüli (a GDP 20 százalékát kitevő) hosszú távú infrastukturális és szociális programot jelentett be. Az Egyesült Államok infrastruktúrájának színvonalát nemzetközi összehasonlításban csupán a tizenharmadik helyre rangsorolják. Biden a kampányban világpiaci versenyképességi hátrányként és nemzetbiztonsági kockázatként utalt az ország rossz állapotban lévő infrastruktúrájára, amelybe a hagyományos ágazatokon túlmenően bekerültek olyan új területek is, mint a szélessávú internetkapcsolat és a zöld energia hálózatok. Az Amerikai Családok Terve elnevezésű szociális program többek között ingyenes, állami felsőfokú alapképzést, tizenkéthetes fizetett betegségi szabadságot, általános napközi ellátást, gyermekgondozási támogatást és jelentős családi adókedvezményt foglal magában. Ezek apró lépések a Demokrata Párt progresszív szárnya által erősen szorgalmazott, skandináv típusú szociáldemokrácia felé.
Deficitfinanszírozás helyett adók – vállalatokra és gazdagokra
A két megaprogramot Biden nem hitelekből, hanem a vállalalatokra és a szupergazdagokra kivetett adók vaskos emelésével kívánja finanszírozni. A tőkejövedelmeket (tőkenyereség, részvényosztalék stb.) a munkából származó személyi jövedelmekkel legalább azonos szinten akarja megadóztatni. Az elsősorban gazdagokat érintő tőkenyereségadó 27,6 százalékról 43,4 százalékra futna fel az egymillió dollárnál többet keresők számára. A társasági adó a jelenlegi 21 százalékról 28 százalékra emelkedne. Az amerikai cégek külföldi nyereségadója a duplájára nőne. Biden tartja a választási ígéretét, hogy nem fog emelkedni az adóterhe azoknak a családoknak, amelyek évente 400 ezer dollárnál kevesebbet keresnek.
Osztályharcos ízű, radikális adóreformjával Biden elnök így két legyet ütne egy csapásra: új programjainak finanszírozását és az évtizedek óta tornyosuló jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését az adórendszer progresszivitásának markáns növelése révén. (Van mit visszaforgatni: 1960 óta például a személyi jövedelmeket terhelő legmagasabb adókulcs 70 százalékról 40 százalékra esett.) Az utóbbi fél évszázadban Bidené lenne az első komoly kísérlet az adórendszer által előidézett egyenlőtlenségek tompítására. De a fenti programokat és adóváltoztatásokat még el kell fogadtatni a törvényhozással, ahol a demokraták csak hajszálnyi fölénnyel rendelkeznek mindkét házban. A republikánusok zsigerből ellene vannak minden adóemelésnek. De még Biden saját pártján belül is vannak honatyák, akik nemcsak a tervezett adóemeléseket tartják túlzottnak, de a javasolt elnöki programok méretét is. Sokan ellenzik az utóbbiak adókból való finanszírozását, figyelmen kívül hagyva olyan alternatív forrásokat, mint a hitelek és a használati díjak. Ha Biden elnök kétpárti alapon akarja programjait elfogadtatni a törvényhozásban, ahogy szeretné, akkor nagyon komoly engedményeket kell tennie.
Amerikában nagy az értetlenség – még demokrata körökben is – Joe Biden, az örökös középutas politikus radikális, elnöki pálfordulásával kapcsolatban. Amerikából követve az eseményeket szerintem két fontos tényezővel magyarázható Biden irányváltása.
Biden sandersi politikai adóssága
Bidenből nem lett volna elnök a kiterjedt tömegbázist élvező Donald Trump ellen a Bernie Sanders által vezetett, progresszív demokrata szárny erős támogatása nélkül. Biden 2016-ban testközelből látta, hogy Sanders mennyire hozzájárult Hillary Clinton Trump elleni bukásához azzal, hogy túl későn szállt ki az előválasztási csatából, s utána is csak fél szívvel támogatta őt – lojális híveihez hasonlóan. Tanulva a rossz példából, Biden időben alkut kötött a vermonti szenátorral: ha gyorsan kiszáll az előválasztási küzdelemből és tevékenyen támogatja őt Trump ellen, akkor a sandersi politikai prioritások jelentős részét – mégha módosítva, tompítottan is – beépíti elnöki platformjába. Bár a demokrata kormányprogrammal kapcsolatos párton belüli alkudozások során Biden nem fogadta el a progresszívek több kardinális javaslatát, köztük az ingyenes állami felsőoktatást és az egészségbiztosítás államosítását, számos fontos progresszív ajánlás – különösen az infrastruktúra, éghajlatváltozás, adópolitika és a bevándorlás területén – zöld utat kapott az elnöki programba. Becslésem szerint a jelenlegi bideni kormányprogram mintegy kétharmada összhangban van Sanders 2020-as platformjával. Nem csoda, hogy a vezető progresszívek – köztük Sanders, Elisabeth Warren és Alexandria Ocasio-Cortez – kifejezetten elégedettek Biden elnök eddigi teljesítményével. Sanders joggal érezheti úgy, hogy Biden lényegében az ő platformját valósítja meg, néhány extrém programpontot leszámítva.
A másik fontos tényező: 2022. november 8, vagyis a következő félidős kongresszusi választás, amikor újraválasztják a képviselőház összes tagját és a szenátus egyharmadát. Az időközi választásokon általában veszít a hivatalban elnök pártja, s a Fehér Ház gazdája béna kacsává válik a törvényhozásban. A republikánusok nagyon fenik a fogukat a kongresszus mindkét házára, s roppantul magabiztosak a szenátusi többség megkaparintásában. A trumpizmus túlélte a novemberi választási bukást és a január 6-i „puccskísérletet.” Trump a politikai színpadra való visszatérését tervezi, s minden erejével és a máris vastag kampánypénztárcájával 2022-re összpontosít, de kacérkodik a 2024-es elnökválasztáson való indulással is. Biden elképesztően költekező, „king-size” gazdasági programjának ez a mélyebb háttere: előzetes szavazatvásárlás – különösen a választásokat rendszerint eldöntő független szavazók körében – a gazdaság és a családi jövedelmek maximális csúcsrajáratásával, nem számolva az olyan baljós gazdasági következményekkel, mint az infláció, valamint a költségvetési hiány és a kormányeladósodás második világbáború óta nem látott elszaladása. Semmi nem drága Trump (vagy személyes trumpista jelöltje) Fehér Házba való visszatérésének megakadályozásáért.
(A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.)
Címkép: Joe Biden és Bernie Sanders