Orwelli gondolatrendőrséget hozott létre a tejipari lobbi az Európai Unióban

>Ön mit szólna ahhoz, ha tilos lenne egy elektromos hajtású autót autónak nevezni, és súlyos büntetés járna azért, ha a villanyautó fogyasztását, károsanyag-kibocsátását összehasonlítanák egy belső égésűével? Miként vélekedne arról, ha megtiltanák, hogy az elektromos kerékpárokat kerékpárnak nevezzék, vagy az elektromos robogókat robogónak, a digitális papírt e-papírnak?
Vagy mondjuk a műanyag karácsonyfát – súlyos büntetés terhe mellett – nem lehetne karácsonyfának nevezni? És ahhoz, ha megtiltanák, hogy a Balatont bárki, bárhol magyar tengerként aposztrofálja, és egy balatoni nyaralás költségeit össze merje hasonlítani egy tengerpartival?
Nem sokkolnék senkit több ilyen és ehhez hasonló elképesztő abszurditással, inkább visszatérnék a valósághoz.
Amely ennél, ma, az Európai Unióban, még sokkal elképesztőbb. Ma az Európai Unióban, a szólás- és véleményszabadság védvárában, a demokrácia globális fővárosában, a szabadságjogok őshazájában törvényileg megtiltották, hogy bárki tejnek nevezze a szójából, mandulából, rízsből vagy bármilyen más növényi alapanyagból készült tejet.
Megtiltották továbbá, hogy sajtként hivatkozzanak a növényi alapanyagokból készült sajtokra.Mindezek mellett pedig, idézem – mert még azt hiszik, hogy viccelek:
“mostantól kezdve sem tényeket, sem pedig véleményeket nem lehet nyilvánosan megfogalmazni arról, hogy egy-egy ilyen terméknek – összehasonlítva egy másikkal – mekkora az ökológiai lábnyoma, mi a különbség az előállítás költségeiben, körülményeiben.”
Természetesen a magyar kormány teljes mellszélességgel, a korlátozások iránti olthatatlan szenvedéllyel támogatta a javaslatot, de ennek itt most nincsen túl nagy jelentősége. Ezt ugyanis a tagállamok többségének jóváhagyásával fogadták el, különösebb, kirívóbb kormányzati, szakmai tiltakozások nélkül.
Egyébként a tejipari lobbi sikerén felbuzdulva a húsipar is hasonló javaslattal állt elő: eszerint a növényi alapú húsokat sem lenne szabad húsnak nevezni, és tulajdonságait, ökológiai lábnyomát, gyártási körülményeit összehasonlítani az állati eredetű húsokkal. Azon túl, hogy Sztálinnak, Hitlernek, Mao Ce Tungnak, Castrónak vagy éppen a nicaraguai Somoza diktátorklánnak is becsületére vált volna egy ilyen, az Európai Unióban már elfogadott tiltás, amely egyébként nem csak a szólásszabadság, az információs szabadság súlyos, brutális megvágása, az intézkedés alapvető fogyasztóvédelmi aggályokat is felvet.
“A jövőben a növényi eredetű termékek gyártóinak megtiltja, hogy:
– úgy hivatkozzanak termékeikre, mintha azok alkalmasak lennének a hasonló (és a fogyasztók által egyébként valóban ezek helyettesítésére használt) tejtermékek helyettesítésére,
– nem hasonlíthatják azokat tejtermékekhez,
– utalást sem tehetnek erre, ezért tartózkodniuk kell az olyan szavaktól, mint például a „sajtszerű”, „tejet helyettesítő”, „túró állagú”, „joghurtízű”,
– tejtermékekre emlékeztető csomagolást sem használhatnak.
Ennek eredményeképp egy növényi italt gyártó cég a csomagolásán azt sem tüntetheti fel, hogy mennyivel kisebb környezeti terheléssel járt a termékének előállítása, mintha ugyanazt a mennyiségű tehéntejet készítette volna el.”
Magyarán, mostantól kezdve sem tényeket, sem pedig véleményeket nem lehet nyilvánosan megfogalmazni arról, hogy egy-egy ilyen terméknek – összehasonlítva egy másikkal – mekkora ökológiai lábnyomot hagy, mi a különbség az előállítás költségeiben, körülményeiben. Öröm legfeljebb az lehet az ürömben, hogy ilyen nyilvánvalóan pánikhangulatból adódó, szégyenteljes diktátumszerű szabályozás csak olyan kétségbeesett iparágak gátlástalan lobbistáinak az agyában fogalmazódik meg, amelyek a vesztüket érzik.
Nagyon bízom abban, hogy a hús- és tejipar – amelyek állati áldozatai évente milliárdos nagyságrendűek, és amely iparágakat egyre többen, így számos, a nácik gázkamráit túlélő zsidó is a békeidők végtelenített holocaustjaként aposztrofálnak – valóban a végnapjait éli. Hiszem és remélem, hogy ezek a gyalázatos, diktatórikus tiltások már csak egy pozitív folyamatnak, a vegán életmód terjedésének megakadályozására tett kétségbeesett, erőszakos, szégyenteljes kísérletek. Mindez azonban nem kisebbíti az Uniót alkotó államok, az adóinkból fizetett uniós főhivatalnokok igazán alávaló szerepét abban, hogy létrejöhetett ez a meglátásom szerint az elmúlt évtizedek európai uniós törvényalkotási pöcegödreként is aposztrofálható döntés, amely emberek millióit tiltja el attól, hogy tejnek nevezzék azt, amit ők tejként isznak, és felhívják a figyelmet, hogy létezik olyan tej, amelynek fogyasztása sokkal kevesebb fájdalmat, szenvedést, környezetterhelést okoz az állati eredetűnél.