Nehéz idők jönnek

Posted by

Fábián András
>Érdekes véleményt mond a TELEX oldalán Mérő László az előválasztásról, pontosabban az előválasztás meghekkelésének lehetőségéről. ( https://telex.hu/velemeny/2021/05/26/mero-laszlo-velemeny-elovalasztas-hekkeles-londoni-megoldas ) Mindenképpen ajánlom a az írást azoknak is, akiket a téma nem nagyon érdekel. Már csak azért is, mert gondolkodásra és vitára ösztönöz. Gondolkodásra arról, hogy szabad-e távol maradnia azoknak a szavazópolgároknak, akik eleddig nem érdeklődtek kellő intenzitással a politika iránt, és vitára azokat, akik nagyonis érdeklődnek, de nem értenek egyet a szerző valamely álláspontjával.
Mint a második csoportba tartozó polgár már Mérő professzor első, hasonló témában készült írását olvasva is többször felfelé ugrott a szemöldököm. Most sem volt ez másképp, de haladjunk szép sorjában.
Nagyon fontos kérdés, hogy ki legyen Orbán után a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Mindennél fontosabb azonban, hogy legyen újra magyar Köztársaság és elküldjük Orbán Viktort és 133 bátor seggnyalóját oda, ahová valók: a süllyesztőbe. Még pontosabban a független magyar bíróság elé, a vádlottak kényelmetlenül kemény padjára. Rendőrök között, rövid vezetőszáron, nagy nyilvánosság előtt. Mondom ezt akkor is, ha egyébként nagyon is egyetértek Karácsony Gergellyel, amikor arról beszél, hogy nem azzal kell miniszterelnök-jelölti előválasztást nyerni, hogy ki börtönzi be előbb és hosszabb időre Mészáros Lőrincet.
Mindebből először is az következik, hogy valamennyi induló jelöltnek/önjelöltnek nyilatkozatban kell elfogadnia azokat az alapértékeket, amelyeket – bármelyikük is kerüljön ki győztesen az előzetes megmérettetésből – számonkérhetően meg kell valósítania. Ki kell dolgozni egy javaslatot, mint munkaanyagot, papírra vetni, begyűjteni a választói véleményeket, aztán az ezekkel kiegészített, véglegesített változatot valamennyi indulni szándékozóval ünnepélyesen aláíratni. Konszenzusra sincs feltétlenül szükség. Aki nem akarja aláírni, lelke rajta, de a választók tudjanak róla, hogy az illető bizony nem a közös értékekért indul harcba. Ez mondjuk már eleve elijeszt majd pár kevésbé lelkeset a hekkelésre készülődők közül, talán még a jelöltek közül is visszalépésre késztet egy-kettőt.
Másodszor úgy vélem, hogy a versengés ne arról szóljon, sőt arról semmiképp se, hogy én mekkora ász vagyok, a másik/többi jelölt viszont egy gusztustalan, nagy, szőrös hernyó. A kötelező vállalások mellett is van helye további egyéni programnak, amiről beszélni lehet. Ne kontyra vagy kopaszságra adjuk a voksunkat, hanem a leghatékonyabb, legproduktívabbnak ítélt rendszerváltásra! Húzzuk ki tövestől a Fidesz odvas méregfogait. A támadó migránsok tömegeiről, az oltásellenes ellenzékről terjesztett hazug propagandát, a gyurcsányozás jelszavakba és filmeposzba öltöztetett gyűlöletkampányát dobjuk ki a politikai szemeteskosárba. Ebben egyetértek Horn Gáborral, amikor azt javasolja, hogy az ellenzék válasszon egy közös és mozgósító nevet, amelyet a közös zászlajára tűzhet, és ne vegye át a Fidesz közönséges választási kommunikációját, hanem alkossa meg és használja a saját nyelvezetét, amely nem a gyűlöletkeltésen és a karaktergyilkosságon alapul. Elég volt az efféle politikai banditizmusból. Az elvakult pártoskodóknak is azt javaslom, hogy emelkedjenek felül az indulataikon, és ne dőljenek be a szirénhangoknak, amelyek fő feladata, hogy ellentéteket szítson a jelöltek (és támogatóik) között. Már csak azért is, mert ha „Jézusmária! Győztünk!”, akkor ezeknek a jelölteknek a legszorosabban együtt kell majd működniük. Ha nem így történik, akkor megette a fene az egészet.
Harmadszor, ami megint csak a hekkelést illeti. Lássunk tisztán. Az előválasztás nem egy, két, hat vagy hét miniszterelnök jelöltről szól. Ők „csak” a közös lista húzónevei lesznek. Az előválasztás az egyéni képviselőjelöltekről is szól. Választókerületi szinten leginkább és elsősorban róluk. Csupán emlékeztetőleg: 106 egyéni és 93 listán bekerülő képviselőt fogunk választanai. jelenleg a nem kormánypártoknak (szándékosan nem írok ellenzékit!) 15 egyéni és 51 listás mandátuma van. A Fidesz-KDNP-nek – mint tudjuk – (91+42) összesen 133. Köztudott, hogy ez a parlamenti 2/3 nem a tényleges választói akarat tükre, hiszen a választók alig 1/3-a választotta meg őket. A fő feladat ezeknek a számoknak a megváltoztatása. Vagyis hiába próbálkozna Orbán és bandája az ellenzéki miniszterelnök-jelölt személyében kiválasztani a „neki leginkább tetszőt”, mármint akiről azt gondolja, hogy őt tudná legkönnyebben legyőzni. (Lásd „első Mérő-sejtés!”) Nekünk az egyéni jelöltekre kell koncentrálnunk. Őket kell beválasztani a Parlamentbe, lehetőleg mind a 106 egyéni helyre.
Az előválasztás ettől kezdve leginkább csak technikai kérdés. Hatalmas mozgósító és tájékoztató funkcióval rendelkező eszköz. Arra kell koncentrálni, hogy akit az előválasztáson a többség jelöl, amögé a választáson mindenki, aki változást akar, álljon oda és válassza is meg. Ez már nem lehet szimpátia vagy antipátia kérdése. A hekkelőknek ebben az esetben esélyük sincs. Amúgy a magam részéről egyetértek Mérő professzor úr javaslatával, amikor azt mondja, hogy a londoni polgármesteri előválasztás módszerét kellene alkalmazni, amely csak egy fordulós volt. Kicsit hosszabb idézet következik azoknak, akik esetleg nem olvasnák el az egész írást:
„Minden szavazó a szavazólapon megjelöli az elsődleges és a másodlagos jelöltjét. A szavazatok összeszámlálása két lépésben történik.
1. Minden jelöltre összeszámlálják, hány elsődleges szavazatot kapott. Ha valaki 50%-nál többet kapott, akkor ő eleve nyert.
2. Ha ilyen jelölt nincs, akkor a két első versenyben marad, a többi kiesik. Erre a két jelöltre összeszámolják, hogy ki hány másodlagos szavazatot kapott azoknál a szavazóknál, akik az elsődleges szavazatukat a többi jelölt valamelyikére adták. Ezeknek a számát mindkét jelöltnél hozzáadják az elsődleges szavazatok számához, és aki az így kapott összegben több szavazattal rendelkezik, az nyeri a választást.”
Ezzel a módszerrel gyakorlatilag kizárt a hekkelés lehetősége, Mérő tanár úr javaslata pedig további pozitív megoldásokat is hordoz. Tessék elolvasni és megszívlelni.
Alapvető, hogy hogy aki komolyan gondolja Orbán leváltását, az fogadja el és vegye tudomásul, hogy azok, akik elindulnak az előválasztáson ugyancsak eltökéltek és elkötelezettek a rendszerváltás ügye mellett. Bátran szavazzanak tehát az előválasztás nyerteseire.
Még egy záró gondolat: jelenleg éppen azon szenvednek sokan, hogy a 133 bátor még egy végső nekirugaszkodással, a bukásukat megelőzően megválasztja majd Kövért Áder helyére. Szándékosan nem mondok elnököt, hiszen Kövér csak egy felkapaszkodott, közöonséges házmester, Áder meg egy sótlan pecás, semmi több. Egy erős és határozott Parlamenti többség azonban adott esetben Kövért éppúgy zárójelbe tudja tenni, mint ahogy Orbán egymaga zárójelbe tette a Parlamentet az elmúlt egy év során.
Nehéz idők nehéz döntéseket követelnek majd, amelyekhez gyorsan fel kell nőnünk nekünk, akik ezt a diktatúrát le akarjuk váltani.