A londoni megoldás

Posted by

Elkerülhető az előválasztások meghekkelése. Mai számunkban Fábián András már foglalkozik Mérő Lászlónak a Telex-en írt cikkével. A téma fontossága miatt átvettük a portálról a teljes írást.

Mérő László

>Az ellenzéki előválasztás meghekkelésének lehetőségéről írt cikkemre sokféle visszajelzést kaptam. Egy részük annyira riasztóan vagdalkozó volt, hogy csak fogtam a fejemet, de szerencsére kaptam nagyon érdemi megjegyzéseket, kritikákat és javaslatokat is. Ezek fényében már nem érvényes, hogy nem látok más megoldást, mint azt a nagyon kevéssé elegánsat, amit a múltkori cikkben leírtam, miközben magát a problémát most még fontosabbnak látom. Ha nem az irreálisan sok kétmillió előválasztóval számolunk, hanem a friss telexes Karácsony-nagyinterjúban említett, nagyjából reális négyszázezerrel, akkor akár húszezer troll is elég lehet! Ugyanakkor a kollektív bölcsesség erejét mutatja, hogy most már sokkal elegánsabb és hatékonyabb megoldások lehetőségét is látom.

Ezek közül az egyik néhány hete Londonban ki is lett próbálva, és remekül működött. A londoni választási szisztémára először egy Péter nevű londoni Telex-olvasó hívta fel a figyelmemet kedves levelében, majd egészen más irányból, de ugyanide jutottam a matematikus Csóka Endre és egy volt hallgatóm, a jelenleg Bécsben kutató Dezső Linda reflexiói alapján is.
A matematikusok általában bonyolultabb és logikailag teljesebb szavazási szisztémákról beszélnek, mint amit Londonban alkalmaztak. A londoni rendszer egyszerűsége azonban bőven kompenzálja azt, hogy maga a választási szisztéma lehetne precíziósabb is. Egy választáson az is nagyon fontos szempont, hogy mindenki tisztán értse, pontosan mire is szavaz, és ebben a londoni rendszer verhetetlen.

A londoni polgármesterválasztás menete

2021 május 6-án a londoni polgármester-választáson a szavazási szisztéma a következő volt: Minden szavazó a szavazólapon megjelöli az elsődleges és a másodlagos jelöltjét. A szavazatok összeszámlálása két lépésben történik.

1. Minden jelöltre összeszámlálják, hány elsődleges szavazatot kapott. Ha valaki 50%-nál többet kapott, akkor ő eleve nyert.

2. Ha ilyen jelölt nincs, akkor a két első versenyben marad, a többi kiesik. Erre a két jelöltre összeszámolják, hogy ki hány másodlagos szavazatot kapott azoknál a szavazóknál, akik az elsődleges szavazatukat a többi jelölt valamelyikére adták. Ezeknek a számát mindkét jelöltnél hozzáadják az elsődleges szavazatok számához, és aki az így kapott összegben több szavazattal rendelkezik, az nyeri a választást.
Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy a másodlagos szavazatokat is teljes értékű szavazatnak számították. De ennek is megvan a maga logikája. Ha kétfordulós lett volna a választás, a második fordulóban az is egy teljes szavazatot adott volna le a megmaradt jelöltekre, aki az első fordulóban kieső jelöltre szavazott.
A választáson a két érdemi jelölt elsődleges és másodlagos szavazatainak száma így alakult:

  • Shadiq Khan: 40,0% elsődleges + 15,2% másodlagos = 55,2%
  • Shaun Bailey: 35,3% elsődleges + 9,5% másodlagos = 44,8%

A londoni tanulságok

a.) A 20 egyéb jelölt (amúgy ez rekordmennyiség volt) elsődleges szavazóinak (akik az összes szavazó közel negyedét jelentették) gyakorlatilag 100%-a az első két helyen végzett jelölt valamelyikére adta a másodlagos szavazatát, egy tized százaléknyi sincs, aki másra.
Ez azt mutatja, hogy ami miatt a kétfordulós választást szükségesnek szokás tartani, azt ez a szisztéma tökéletesen megoldotta: ebben a rendszerben elég volt az egyfordulós választás ahhoz, hogy az 1-2, vagy akár 5 százalékot kapó jelöltek ne befolyásolják érdemben a végeredményt, és ehhez még visszalépésekre sem volt szükség.

b.) A megválasztott polgármester fölénye a másodlagos szavazatokban nagyobb volt, mint az elsődlegesekben. Ez azt mutatja, hogy valóban erősen konszenzusos eredmény jött ki. Az előre tudható volt, hogy Bailey megosztóbb, mint Khan. A másodlagos szavazatok óriási jelentőségét mutatja, hogy ha azok fordítva alakultak volna, az megfordította volna az elsődleges szavazás eredményét!

Ez a két tanulság csak a konkrét 2021-es londoni eredményekre alapul, de az általános matematikai elemzés is nagyjából hasonló eredményekre vezet. A matematikusok kidolgoztak a londoninál elvileg pontosabb szavazási rendszereket is, például az úgynevezett „több x-es szavazásokat”, de azok gyakorlatilag csak nagyon kevéssel pontosabbak, viszont sokkal kevésbé közérthetőek.

Ezért javaslom a londoni szisztéma alkalmazását a 2021-es magyarországi ellenzéki miniszterelnökjelölti előválasztásokra.

A londoni választás friss (még alig néhány hetes) eredményeinek fényében érdemes lenne még egyszer elgondolkodni azon, hogy kell-e két forduló az ellenzéki miniszterelnökjelölti előválasztásra. A londoni szisztéma azt mutatja, hogy a másodlagos szavazat a gyakorlatban jól betölti a második forduló szerepét, és így megspórolhatók a második forduló költségei. De ha az most már megváltoztathatatlan, hogy kétfordulós legyen az ellenzéki előválasztás, akkor is jobb a második fordulóra ez a módszer, bár az igazi ereje az egyfordulós esetben mutatkozik meg.

Mi a helyzet ebben a rendszerben a fideszes trollszavazókkal?

Van még egy szempont, ami Londonban fel sem merült, de ami miatt az előző telexes cikkemet írtam. Lássuk, ebben a szisztémában mennyire könnyen tudják esetleges fideszes trollszavazók megváltoztatni a szavazás eredményét? Induljunk ki az előző cikkben bemutatott számpéldából, és a tanulság most is eléggé általánosítható lesz. Tehát mondjuk a választás második fordulójában (feltételezzünk most már kétfordulós választást, hisz ezt eldöntötték a pártok; egyfordulós esetben még szebb eredményeket kapnánk) Karácsony, Dobrev és Jakab marad.
Tegyük fel, hogy 2 millió ellenzéki szavazót sikerül mozgósítani, és ők 750 000 – 650 000 – 600 000 arányban szavaznak Karácsonyra, Dobrevre, illetve Jakabra. Ekkor a Fidesznek elég 100,001 embert rávenni, hogy menjen el és szavazzon Dobrevre, és már meg is fordította kétmillió szavazó választásának az eredményét – ebből indult az előző cikkem gondolatmenete.
A londoni rendszerben azonban más a helyzet. Ahhoz, hogy Dobrevet 50% fölé hozzák fel a példában, 700,001 fideszes trollszavazó kellene – igen, ilyen meghökkentően sok!

Akkor lenne összesen lenne 2,700,001 szavazó, és közülük 1,350,001 szavazna Dobrevre, kevesebb troll esetében nem lenne meg az 50%. Ilyen sok trollszavazó már nem egy reális lehetőség. És ami még szebb: a trollszavazók az első két hely valamelyikére viszont szinte biztosan be tudják hozni a jelöltjüket (még akkor is, ha az nem Dobrev, hanem Jakab), így a másodlagos szavazatuk már mindegy is, hogy mi!
A trollszavazatok ellen teljes védelmet ez a szisztéma sem nyújt, mert a példánkban a végeredmény valójában azon múlik, hogy Jakab szavazóinak ki a másodlagos jelöltje. De a londoni példa azt mutatja, hogy inkább a konszenzusosabb, mint a megosztóbb jelölt kap több másodlagos szavazatot. Ebben az esetben a fideszes trollszavazóknak még ezt a különbséget is kompenzálniuk kell, ha azt akarják, hogy Orbán ellenfele lehetőleg egy nagyon megosztó személy legyen. Ez azt jelenti, hogy a dolgukat a londoni szisztéma, ha nem is teszi lehetetlenné, de megnehezíti.

A ló másik oldala

Négy évvel ezelőtt többen is írtunk arról, hogy nincs mese, a Fidesz legyőzéséhez össze kell fognia a baloldali ellenzéknek a Jobbikkal és viszont. Akkor egyik tábornak sem tetszett ez a javaslat. Akkor még nagyon erős ellenérzések voltak mindkét oldalon az ellen, hogy összehangoltan egymásra szavazzanak. Meg is lett az eredménye, újabb négy év kétharmados kormányzás.
Most viszont a múltkori Telex-cikkem ellen egy gyakori ellenérv az volt, hogy mindegy, ki nyeri az ellenzéki előválasztást, úgyis felsorakozik mögötte mindenki, a teljes ellenzék. Ezért az sem baj, ha az előválasztás során netán Orbán választja meg az ellenfelét. Főleg a baloldal egy részéről érzem azt, hogy sikerült így átesnie a ló túlsó oldalára.
Mostanra már mind a két ellenzéki tábor valamennyire elfogadta, hogy a másik dehogy komcsi, illetve dehogy náci, csak épp másmilyen. De azért ez az elfogadás egyáltalán nem feltétel nélküli és távolról sem teljes. Annyira igen, hogy a kétharmad most már fel sem merül, annyira viszont nem, hogy mindenki nyugodt lélekkel szavazzon bárkire az egyesült ellenzék jelöltjei közül.
A Fidesz nemcsak idióta nemzeti konzultációkat tart, hanem nagyon alapos és precíz közvélemény-kutatásokat is végeztet. Így Orbán pontosan tudni fogja, ha az egyik jelölt ellen könnyedén tud nyerni, a másiktól viszont akár ki is kaphat. Nincsen kétségem afelől, hogy élni fog azzal, ha az ellenzék lehetővé teszi, hogy ő válassza ki az ellenfelét. Ez akár döntő tényező is lehet a következő választáson. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy az ellenzék olyan előválasztási szisztémát alkalmazzon, ami amennyire csak lehet, megnehezíti azt, hogy a Fidesz meghekkelje.

A szerző matematikus, pszichológus, egyetemi tanár (ELTE).

Címkép: A londoni polgármester-választás szavazatait számlálják 2016 májusában – Fotó: Chris Ratcliffe/Getty Images