Posted by Bárász Péter
>Kénytelen vagyok idézni tegnapelőtti „Három év féllábon” című írásom két összegző jellegű megállapítását:
– Kiteljesedett a gyilkos katonai diktatúra.
– Mindent elsöpör az exelnökön elhatalmasodott őrület.
Nos, ez a Lukasenka nevű említett őrült, civilben exelnök, azzal, hogy magát nemzetközi bandavezérnek, elsőrendű kalóznak nevezte ki, egy csapásra mindkét tételemet meggyőzően bizonyította. Ezt az erőszakos, katonai eszközökkel végrehajtott repülőgép-eltérítést nem kommentálom, megtették ezt már sokan mások.
Immár tizennégyre emelkedett a tavalyi „elnökválasztás” utáni tiltakozási hullám miatti megtorló intézkedések halálos áldozatainak száma: Vitold Asurak a börtönben halt meg, ötéves büntetését töltötte. Soha semmilyen szívpanasza nem volt, ennek ellenére pénteken „megállt a szíve”. 50 éves volt. Csaknem bizonyos, hogy meggyilkolták, a módszert nem tudjuk, én pl. nem tartom kizártnak, hogy köztörvényesekkel helyezték egy cellába, akiknek tudtára adták, hogy „nem esik bántódásuk”, ha a cellatársukkal történik valami. Erről akartam ma írni, de a hatalmat bitorló gazember nem hagyta…
Most egy másik áldozatra szeretnék emlékeztetni, Raman Bandarenkára, akit november 11-én vertek el úgy, hogy másnap, a kórházban belehalt a sérüléseibe, az agyműtét nem tudta megmenteni. Erről akkor írtam, most nem ismétlem meg. Az önmagát államelnöknek gondoló „azon melegében” bejelentette, hogy Bandarenka részeg verekedés áldozata lett. Ennek megfelelően az ügyben elitéltek: az orvos, aki kiadta a gyászoló családnak a laboratóriumi leletet, melynek adatai között szerepel a nulla ezrelék véralkohol szint, az újságírónő, aki ezt a dokumentumot publikálta és két másik újságírónő, akik a gyilkosság színhelyén három nappal később tartott tiltakozó gyűlésről online közvetítettek.
Most akkor mindenkit le fognak csukni, aki megírja, hogy tegnap a repülőgépen a bombariadót a KGB találta ki? Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a belarusz diszpécser – vadászgép által „táomgatva” – leparancsolta a Ryanair gépét az útvonaláról, az már csak 90 km-re volt a célállomástól. Az egyenes út helyett a szükségesnél még több, mint háromszor annyi időt töltött levegőben, míg Minszkbe kísérték.
Több mint valószínű egy ilyen letartóztatási hullám, különösen annak fényében, hogy az utóbbi napokban négy hírportált zártak be és vették őrizetbe a munkatársait, köztük volt a tut.by, aminek az olvasottsága valószínűleg meghaladta az összes többi hírforrásét (állami + független + ellenzéki) együttvéve.
Arra számítok, hogy Belarusz nemzetközi légi kapcsolatai most egy jó időre le fognak állni. A földi határok rég le vannak zárva: könnyen lehet, hogy most aztán már tényleg nem tudnék kilépni az országból, ha akarnék se. De ilyen jellegű szankciók, ahogy az eddig Európa és az USA részéről foganatosítottak, nem fájnak a hatalomnak, csak a lakosságnak.
Ami nagyon is tudna fájni, ha Európa leállítaná a belarusz importot (dízel és egyéb kőolajszármazékok, nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyák, mezőgazdasági gépek), de Szent-Iványi Istvánnak igaza van: egy ilyen jellegű határozatot Orbán majdnem biztos, hogy megvétózna, már csak azért is, mert a kieső bevételeket Putyinnak kellene, legalább részben, kipótolnia.
Címkép: Belarusz Jak-130