Posted by Balogh S. Éva
>Az elmúlt két napban belpolitikai ügyek foglalkoztattak, különösen annak a politikai rendszernek a sorsa, amelyet Orbán Viktor 2010 óta fokozatosan hozott létre, és amelyet még mindig szorgalmasan alakít, hogy megfeleljen a saját igényeinek. Tekintettel arra a széles körben elterjedt meggyőződésre, hogy az ellenzéki pártok talán győzelmet arathatnak, nem meglepő, hogy az érdeklődés középpontjában az áll, hogyan lehetne lebontani az autokrácia erődjét, amelyet Orbán Viktor az évek során felépített.
Orbán, buzgó nacionalizmusa ellenére, nem a világ többi részétől teljesen elszigetelve tartja magát hatalomban. A térségben több ország, a magyar miniszterelnök barátai és szövetségesei olyan mértékű instabilitást tapasztalnak, amely megváltoztathatja Kelet-Közép-Európa politikai térképét. Azért döntöttem úgy, hogy ma Bulgáriáról írok, mert elgondolkodtató párhuzamokat találok Bojko Boriszov Bulgáriája és Orbán Viktor Magyarországa között.
Bojko Boriszov, Bulgária második leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke, egykori rendőr, 1979 és 1991 között a kommunista párt tagja, aki több miniszteri tisztség után 2009-ben lett miniszterelnök. Evgenii Dainov bolgár akadémikus és politikai kommentátor olyan emberként jellemezte őt, aki, bár megveti az ideológiát, az egész államgépezetet azon az elven alakította át, hogy “nem az a törvény, amely egyforma mindenki számára, hanem az, hogy az erősek kizsákmányolják a gyengéket”. Hivatalba lépése után egy évtizeddel a civil társadalom szétesett, a média pedig kormányzati ellenőrzés alatt áll. Szerinte azok, akik ellenezték a rendszerét, nem legitim politikusok , hanem “disszidensek”, vagy ahogy ő nevezi őket, a “turhák”. (A magyar megfelelője a “moslékkoalíció” , amelyet Kövér László házelnök talált ki.) 2018-ra ismét lettek politikai foglyok Bulgáriában.
A bolgár demokrácia állapota miatt, Boriszovnak Orbán mellett volt egy másik csodálója is, Donald Trump amerikai elnök, aki 1919 novemberében Boriszovnak és kíséretének látogatást engedélyezett a Fehér Házban. A találkozó után Trump üdvözölte az Egyesült Államok “nagyszerű barátságát” Bulgáriával. Azt állította, hogy “sok bolgár van itt, akik csodálatos emberek”. A független média azonban nem volt annyira elragadtatva Boriszov Bulgáriájától. Egy évvel később, közvetlenül a 2020-as amerikai választások előtt Arisha Morris a Foreign Policy című lapban azt jósolta, hogy “ha Trump nyer, Amerika nagyon hasonlíthat majd Bulgáriára”.
A magyar-bolgár kapcsolatok az elmúlt évtizedben kiválóak voltak. A két miniszterelnök az Európai Tanácsban és az Európai Parlamentben is támogatta egymást. A Magyar Nemzet minden alkalmat megragadott, hogy megvédje Boriszovot, amikor az tűz alá került, ami az utóbbi években egyre gyakrabban fordult elő. Körülbelül egy évvel ezelőtt egy olyan fotó járta be a világot, amely Boriszov hálószobáját ábrázolta, az éjjeliszekrényen egy nagy halom euróval, az ágyon pedig egy pisztollyal, de a Magyar Nemzet ezt a képet hamisítványnak nevezte. A lap megvédte az alaposan korrupt, újonnan kinevezett főügyészt is, aki “kíméletlen leszámolásba kezdett a rendszerváltás utáni privatizációban érintett baloldali oligarchákkal”. A magyar kormánysajtó vonakodva számolt be a 2020 nyarán Szófiában lezajlott hatalmas tüntetéssorozatról, de gyorsan hozzáfűzte Boriszov gazdasági eredményeinek felsorolását. Bírálta az utcai tüntetéseket, és a demokrácia természetéről oktatott, amelynek állítólag csak a választások idején kellene megnyilvánulni.
A márciusi választások előtt a Magyar Nemzet Boriszovnak szurkolt, bár elismerte, hogy bizonyos konstellációban “a GERB [Boriszov pártja] Soros György befolyása alatt álló liberális szárnya koalícióra kényszerítheti a Demokratikus Bulgáriával”, ami kikényszerítené Boriszov visszalépését. Boriszov ügyét súlyos csapás érte, nem tudott koalíciót alakítani. Jordán Tütünkov, aki a budapesti Metropolitan Egyetemen turizmussal kapcsolatos tárgyakat oktat, úgy fogalmazott, hogy “ami tavaly nyáron az utca segítségével nem sikerült, az most, a márciusi parlamenti választások után megvalósulhat: a bolgár elnök, Rumen Radev megdöntheti a Bojko Boriszov vezette jobbközép erőket”. Kifejtette, hogy a tavalyi tüntetések szervezői “a bolgár szocialistákkal és a török etnikumú párttal egy átfogó Boriszov-ellenes szövetséget erőltettek”. Céljuk az volt, hogy “végleg megsemmisítsék a jobbközép Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) pártot, letöröljék a térképről, és elnökét, Bojko Boriszovot a politikai szemétdombra küldjék”. Nem hangzik ismerősen? Valami nagyon hasonló zajlik jelenleg Magyarországon.
Stefan Janev miniszterelnök vezetésével új ügyvivő kormány alakult, amely azonnal hozzálátott a Boriszov-rezsim nem demokratikus elemeinek a felszámolásához. Megváltoztatták a választási törvényt, hogy megkönnyítsék a külföldön történő szavazást, és engedélyezték a szavazógépek használatát, amelyek reményeik szerint megszüntetik a választási csalást. A feloszlatott parlament különbizottságot hozott létre a Boriszov-rezsim gyanús tevékenységeinek kivizsgálására. A bizottság 22 ügy kivizsgálására szólította fel az ügyészséget. Visszaélésekre bukkantak az uniós pénzek elosztásánál, valamint korrupcióra a belügyminisztériumban, a védelmi minisztériumban és az államkincstárban. Vizsgálatot indítottak az állami tulajdonú Bolgár Fejlesztési Bank ellen is, amelynek a kis- és középvállalkozások megsegítését kellett volna szolgálnia, de – akárcsak Magyarországon – nyolc, a GERB-hez közel álló nagyvállalatnak adott nagy összegű hitelt. Ahogy az új belügyminiszter az egyik kereskedelmi televízióban mondta: “a bolgár választók változást akarnak, és meg is fogják kapni. Változás csak úgy lehetséges, ha lecseréljük a vezető pozícióban lévőket”. Végül is, mondta egy politikai elemző, ami Bulgáriában történik, az bizonyítja, hogy még egy maffiaszerű államot is le lehet bontani.
A márciusi választás eredménye után most az a remény, hogy a megismételt júliusi választásokon a változás erői többségbe kerülnek, és így elkezdődhetnek a valódi reformok.
Bár a Bulgáriában fennálló és a Magyarországon még mindig uralkodó politikai helyzet meglehetősen hasonló, vannak olyan fontos különbségek is, amelyek döntőek lehetnek . Az első, hogy a Boriszov-rezsim megbuktatása csak azután vált lehetővé, hogy Boriszov képtelen volt koalíciós kormányt alakítani. A második pedig az, hogy Bulgáriában – Magyarországgal ellentétben – az ország elnökét közvetlenül választják. Rumen Radev, a bolgár légierő volt parancsnoka független jelöltként, a bolgár szocialista párt támogatásával nyerte meg a választást 2016-ban a GERB jelöltjével szemben.
Radev bírálta a Boriszov-rezsimet, amiért “meggondolatlan vezetési stílusával” lehetővé tette a korrupciót, valamint mert megpróbálta megfojtani politikai ellenzékét. Gyakran élt elnöki vétójogával. Elnöksége első két és fél évében 19 törvényjavaslatot vétózott meg.
Magyarországon az elnök személyéről a parlamenti többség dönt, ezért 2010 augusztusa óta minden elnök Orbán Viktor bábja. Első választása egy korlátozott szellemi képességű egykori olimpiai bajnok volt, akiről kiderült, hogy plagizálta “doktori disszertációját”. Másfél év után lemondásra kényszerült. Orbán nagy sietségében meggyőzte Kövér László házelnököt, hogy néhány hétig töltse be a posztot, míg ő megpróbálja meggyőzni régi barátját és a Fidesz alapítóját, Áder Jánost, hogy vegye át a feladatot. Áder jelenleg második ötéves ciklusát tölti, amely 2022 májusában jár le. Ő, Radevvel ellentétben, mindent aláír, amit elé tesznek. Ő is része az Orbán-rezsim maffiaszerű berendezkedésének. A Janev-kormány határozott lépései mégis modellként szolgálhatnak az Orbán-rezsim ellenfelei számára, megerősítve azt a meggyőződést, hogy egy közvetlenül választott elnök visszatartó erőként működhet a kormány túlkapásaival szemben.
Hungarian Spectrum
Magyar változat: Új Népszabadság
Címkép: Orbán és Boriszov