Posted by Fekete László
> Csak “nagy-nagy kénytelenségből” mutatom a munkáimat interneten, mivel az idei Pécsi Ker. Bien. zsűrije sem kegyelmezett. Az általam igen “Tisztelt” Pécsi Kerámia Biennálé zsűrije a három beadott munkámból kettőt kidobott a szombaton nyíló Pécsi Kerámia Biennáléról, ezért a létező legkeményebben TILTAKOZOM! Ez elementárisan fosztott meg attól a jogomtól, hogy mint a legutolsó Fődíjas a most szombaton nyíló legújabb Biennálén bemutathassam a legújabb műveimet. Vannak országos tárlatok, ahol “egy ilyennek” még önálló kiállítás is jár.
Az sem zavarta a zsűrit, hogy az összes magyar keramikus közül egyedül csak én tudtam háromszor is elnyerni a Pécsi Kerámia Biennálék vagy Quadriennálék Első vagy Fődíját, 2004-ben, 2008-ban és 2017-ben. Ez a műfajunk legfontosabb és legnagyobb presztízsű hazai kiállítássorozata és az itthoni eredményeimből erre vagyok a legbüszkébb.
A “nem-zsidós” munkáimmal már a legfontosabb képzőművészeti kiállításokon is díjakat tudok nyeri, a “zsidósakat” és főleg a “nagyon Auschwitz-osokat” meg kivágják, majdnem mindenhonnan. Ilyen az az ország, ahol a németekkel ellentétben 75 év sem volt elegendő ahhoz, hogy szembenézzenek a legnagyobb bűneikkel.
Tehát a FŐ OK bizony az, hogy a “rendkívül Auschwitz-os” jellegű munkáimat a zsűri távol akarja tartani a T. Publikumtól vagy amennyit csak lehet! Egyet, a legkisebbet bent hagyott, mivel ahhoz nem volt mersze, hogy az összeset kitegyék. Meg azt valahogy “jól el lehet dugni” valahol a kiállításon. Azonban a munkáimnál is “veszélyesebb” volt a kötelezően mellékelt szövegem, amiben megírtam, hogy az én nagycsaládom kiirtásában a “Nagyon Tisztelt” Horthy-féle Magyar Királyi Honvédség munkaszolgálatos századokat vezénylő tisztikara és legénysége jóval “sikeresebben” gyilkolta le a bevonultatott fiatal férfi unokabátyaimat, mint az Auschwitz-i SS pompásan kiképzett hóhérai. Ők “csak” négy családtagomat ölték meg, viszont a magyar katonák mind a hét behívott rokont “eltűntették.” Aki meg mindent túlélt, azért jópáran voltak ilyenek is, azok nagy része “már” nem akart gyereket. Elege volt. Ez volt a pszichológiai kiirtás. Tehát a “Nagycsaládom kiirtásának emlékére” című művemet kitették, ezt a második kép mutatja.
De a legnagyobb szégyenüket is leírom: a mélyen (nagyon mélyen…) “Tisztelt” Magyar Királyi Rendőrség és Csendőrség vezető GYORSABBAN küldték a magyar zsidókat Auschwitzba, mint ahogy azt az ottani SS táborparancsnok kérte tőlük! SOKKAL GYORSABBBAN! Persze erről is van egy munkám, de ezt a 2018-as Kaposvári Groteszk Triennále zsűrije dobta ki. “Szép kis munkamegosztásban” vannak és most ezek a szégyentelen kidobó kollégák kapják a legmagasabb magyar állami kitüntetéseket, a szép kis MMA-ás havipénzt, (hálapénzt…), ők vannak ott minden zsűriben és kuratóriumban, övék a Műcsarnok, a Vigadó és stb. meg stb. meg stb. A “fene nagy kereszténységükben” azt sem tudják, hogy még mit tegyenek a SAJÁT zsebeikbe.
TEHÁT CSAK “NAGY KÉNYTELENSÉGBŐL” KÜLDÖM EL A MUNKÁIM KÉPÉT EMAILEN, MERT MINDENKÉPPEN SZERTENÉM, HA A SZAKMA ÉS MÁSOK IS LÁTNÁK. A másik munka, ami “nem nyerte el” a Tisztelt zsűri tetszését, a “Gázba küldött kisbabák és embriók emlékére” volt. Első kép. Mivel az ott legyilkolt egyik rokonom terhes volt, ezt is meg kellett csinálnom, de az összes, a több tízezer Auschwitzban gázba küldött kisbaba, embrió és terhes nő jár és járt az eszemben. Mindegyikük külön-külön megérdemelne egy emlékművet. MINDEGYIKÜK A ROKONOM VOLT.
Címkép: Fekete László kerámikus