Posted by Gellért András
>Ma reggel Alain Delonnak érezhettem magam. Nem, inkább Kásás Tamásnak. Egy benzinkúton történt. Töltés után. A kasszánál. A Nő a gépnél állt. Mélyen a szemembe nézett. Szenvedélyesen. Aztán megszólalt.
– Szia édes!
– Jó reggelt.
– Neked is, drága.
– Ötös kút – mondom, kezemben tartva a kártyát.
– Dugd be.
– Bedugtam.
– Ügyes vagy.
– Köszönöm.
– Én köszönöm neked , édes.
Ekkor vettem észre, hogy a pénztárosnő barna haja eltakarta a lényeget. A fülhallgatót. A Nő, miközben fizettem, végig rám nézett ugyan, de valakivel mással beszélt. Mielőtt elléptem volna a kasszától, még annyit mondott, “csodálatos voltál ma hajnalban, édes…”