Posted by Hatvanöt éves korában elhunyt Puhl Sándor, a világhírű labdarugó játékvezető. Betegsége alatt is tiszteletben tartotta a média a család kérését, nem írtunk róla, pedig egyre többen mondták, súgták aggódva az elmúlt hetekben, hogy kórházban van, hogy elkapta a szörnyű vírust, hogy nagy lehet a baj… De rémálmainkban sem gondoltuk, hogy ennyire nagy – írta nekrológjában Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője.
Az újságíró, egykori futballbíró visszaemlékezéséből közlünk néhány részletet. Puhl Sándor elképesztően magasra jutott. Persze, neki magának is óriási kihívás volt feldolgozni, hogy a kis emődi srác, akinek édesanyja vágta ki a bírótanfolyamra hívó hirdetést az Észak-Magyarországból, miután térdsérülése miatt abba kellett hagynia a futballt, s aki 15 évesen vezette élete első meccsét, az Ónod–Varbó megyei összecsapást, a Népstadionban, a Wembleyben, a Maracanában vezethetett pályája csúcsán az ország és a világ legjobbjainak, akik tisztelték, becsülték, elfogadták a döntéseit, maguk is nagyra tartották. Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt, az ösztöneiben, a zsigereiben érezte egy-egy, mégoly kritikus helyzet tökéletes megoldását. Legendás, ahogyan fölülbírálta a partjelzőjét a világbajnoki döntőben éppen úgy, mint később a BL-fináléban. Hihetetlen kockázatvállalás, döbbenetes reflexek, és egészen elképesztő magabiztosság. – írja Szöllősi.
Puhl tekintélyére jellemző ugyanakkor, hogy volt olyan NB I-es meccs – nem akartam hinni a szememnek -, amikor egyetlen egy bedobás irányát sem mutatta a karjával: a játékosok maguktól tudták, hogy ki dob, meg sem próbáltak trükközni, s amikor egyszer mégis vita alakult ki, a közelben álló Puhl csak a tekintetével és fejbiccentéssel jelezte a helyes irányt, mire a vitatkozó játékos azonnal átadta a labdát ellenfelének. Legendás az az eset is, amikor Buenos Airesben betűrette Maradonával a mezét, vagy amikor az őrjöngő Üllői úti telt házzal a háta mögött reklamáló Simon Tibornak azt blöffölte, ki van kötve a cipőfűzője, mire az kissé előrehajolt, hogy ellenőrizze a cipőjét, a közönség pedig megnyugodott, mert csak annyit látott, hogy a falkavezérként harcoló Simon meghajol a játékvezető és annak akarata előtt.
A pocakos, idős, volt játékosból lett játékvezetők típusa után ő volt az atlétikus, fiatalos futballbíró mintaképe: amikor 39 évesen vb-döntőt vezethetett Los Angelesben, kimondottan fiatalnak számított a szakmában. Ma már persze sokkal fiatalabb és atlétikusabb játékvezetők jellemzik a nemzetközi elitet, ám az is igaz, hogy Puhl Sándor egyéniségével összeegyeztethetetlen lenne, hogy valami „VAR” felülbírálja az ő döntését.