A 99. mozgalom programjai: 4. A vidéki Magyarország felemelése

„…azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen…” (Göncz Árpád)

Habár a Fidesz gyakran tünteti fel magát a vidéki magyar társadalom kizárólagos képviselőjeként, valójában a magyar vidéknek tett ígéreteit nem teljesítette egy évtized alatt. Nem épült ki a magyar gazdák gazdaságilag és környezetileg egyaránt fenntartható, a vidéki életformának új értelmet adó, a kistelepülések reneszánszát megalapozó új birtokszerkezete és országos érdekvédelme. Ehelyett az Orbán-rendszer az egyik legrosszabb magyar történelmi tradíciót, a nagybirtokrendszert állította vissza új formában, amelynek révén a NER klientúrája szó szerint, fizikailag, tulajdonjogi értelemben is birtokolja Magyarország területének jelentős részét. Mindeközben a kistelepülések semmivel sem váltak életképesebbé, nem tértek vissza a falvakba az alapvető közszolgáltatások, az iskola, a posta, a helyben lakó orvos, nem javult a helyközi közlekedés. Számos helyen a legalapvetőbb piaci szolgáltatások is hiányoznak, jó, ha van legalább egy kisbolt, ahol esetleg még újságot is árulnak, és szinte teljesen eltűntek a helyi közösségi élet színterei. Egy-egy első világháborús emlékmű, letérkövezett főtér és virágos körforgalom a helyi közösség büszkeségének számít, de azt is látnunk kell, hogy ez hiánytünet. Pontosan ez az, aminél a vidéki Magyarország többet érdemel.
A vidéki Magyarországon valójában kevesek vagyona és mások felett gyakorolt hatalma szélesedett, miközben sokak kiszolgáltatottsága vált szinte végtelenné. Az új nagybirtok által kínált állások és a helyi hatalom által kiporciózott közmunka olykor előrelépésnek tűnhet, azonban az uniós forrásbőség közepette ezek csupán morzsák, amelyeket a kormány a vidéki lakosságnak juttat a jól szervezett és elérhető oktatás, egészségügy, közlekedés, minőségi lakhatás és közösségi élet helyett. Nem véletlen, hogy a fogadkozásokkal szemben a kormány nem tudta megállítani a vidéki népesség elvándorlását: aki teheti, továbbra is menekül. Azt sem tudta a kormány elérni – mert nem is tett érte semmit –, hogy az ország négy legszegényebb régiója, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl kiszabaduljon az Európai Unió húsz legszegényebb régiójának dicstelen köréből.
A jelenlegi kormány vidékpolitikája az alamizsna, a miénk az átfogó vidékfejlesztés lesz. Felül kell vizsgálni az elmúlt évtized birtokpolitikáját és a mostanra kialakult megdöbbentő egyenlőtlenségek törvényes alapjait. Kiskirályságok helyett az életképes birtokok, családi gazdaságok és a kölcsönös érdekeken alapuló szövetkezés hívei vagyunk, amit nem kikényszeríteni, hanem ösztönözni szeretnénk. A vidék ugyanakkor ma már távolról sem kizárólag a mezőgazdaságról szól, éppen ezért van szükség a kistelepülések élhetőségéhez az elérhető jó minőségű oktatásra, egészségügyre, a közösségi közlekedés fejlesztésére, hogy a vidéken élő emberek szükségleteik szerint kapcsolódhassanak be az ország vérkeringésébe. Támogatni fogjuk a helyi vállalkozásokat, amelyek élettel töltik meg a falvakat, és arra is erőfeszítéseket teszünk, hogy ezek a vállalkozások együttműködési lehetőséget találjanak a nagyobb gazdasági szereplőkkel. A vidéki polgárosodás megerősítéséhez az agráriumot meghaladó területeken is gazdasági biztonságot kell teremteni, több lábon álló, sokszínű vidéki gazdaságot kell kialakítani, a tájat vonzó állapotban kell megőrizni, és az infrastruktúrát a kor színvonalára kell fejleszteni. A méltányos, hatékony, megfizethető és fenntartható közlekedés minden magyar embert megillet. Olyan közösségi közlekedést építünk, amelyben a vasút és a közúti közlekedés szerves, egymásra építő egységet alkot: nagyobb távolságokra kiszámítható, pontos menetrendet tartó vonatokkal, a pályaudvarokig pedig modern, alacsony károsanyag-kibocsátású buszokkal utazhatunk.
Támogatjuk a helyi tradíciók ápolását, a lokális közösségek magukra találását, a kistelepülési közélet szárba szökkenését. Nekünk nem az a célunk, hogy izoláljuk és leuraljuk a vidéki Magyarországot, hanem az, hogy közelítsük egymáshoz a város és a vidék világát, növeljük az együttműködést, az átjárhatóságot, javítsuk a kistelepüléseken élők élethelyzetét, vonzóvá, választásra érdemessé tegyük a vidéki életformát is Magyarországon.

Címkép: Para István rajza