Posted by Polyák Gábor
>Bízom Karácsony Gergelyben és tisztelem őt. Bízom benne, mert nem egy vezér-típus. Csendesebb, megfontoltabb, talán még annál is, mint amit a politikai közízlés elvárna. De a nagyhangúak elég kárt okoztak már, 2010 előtt is, azóta meg pláne.
A megbékélés nem lózung, ordítozva meg nem lehet békét kötni. Úgy tűnik, Gergőnek nem önkiteljesedés a hatalom, ezért van okom abban bízni, hogy nem fáj neki elengedni, ha úgy alakul. És tisztelem, mert bevállalta, amit én például nem, és még nagyon sokan nem. Politikus lett. Miközben én phd-t írtam, ő pártprogramot, miközben én építettem az egyetemi karriert, ő a politikában küzdött mindazért, amiben én is hiszek.
Nagyon hasonló a mi életutunk, de kettőnk közül ő kockáztatott sokkal nagyobbat. Az a legkevesebb, hogy támogatom őt, ha erre kér. Nagy csalódás volt nekem az LMP bukása. Én is hinni akartam, hogy lehet más, és a mi generációnk megmutatja, hogyan. A mi generációnk azonban eddig nem tudott túllépni az elődök örökségén, és már itt a következő generáció, akiknek mi is öregek vagyunk. Pedig ez a generáció az, amelyik a gyerekei révén megtapasztalja az oktatási rendszer agóniáját, a szülei révén a szociális és az egészségügyi ellátórendszer összeomlását, még emlékszik a rendszerváltásra, és még sok évig aktív, képes tenni, bár nem biztos, hogy akar. Gergő a generációmba vetett hitemet is megtestesíti.
Szabadság, béke, emberség – én elhiszem, hogy Gergő ezekért küzd, és azt is, hogy tudja, hogyan tegye.
Címkép: Polyák Gábor