Posted by Bárász Péter
>Rendhagyó lesz ez a mai írásom. Nem Belarusszal kezdem, mint szoktam, és rövidnek szánom. Itt van ez a lakásmutyi törvény. Jó, persze, tudom, egyelőre tervezet. Lehet, hogy a már 37 éves korában is alvási zavarokkal küzdő „jogalkotó” (ha jól értelmezem az elérhető életrajzát, akkor legmagasabb képzettségi foka: érettségi) meggondolja magát. Vagy másvalaki gondolja meg őt…
Ha ebből a dologból esetleg törvény lesz, arra buzdítanám a polgármestereket / önkormányzatokat, hogy ne engedelmeskedjenek neki, ne írják alá a vonatkozó lakás adásvételi szerződéseket! Igen, pereskedés lesz belőle, de mire az véget ér, más lesz a hatalom… Vannak a mi csapatunkban okos, jól képzett jogászok, akik szerintem, ha most elgondolkoznak az ügyön, ki tudják dolgozni az ötletet teljes egészében. Én nem értek a joghoz, de ez nem jelenti azt, hogy ne mondhatnám ki az ötletemet, ha van.
Amennyiben első körben csak annyit érünk el, hogy 133 gyáva, aljas rablót és környezetét megfosztjuk a kirajzolódó lehetőségtől – máris nyertünk! Nem is keveset. Ha pedig nem sikerül a kormány- és rendszerváltás, akkor megérdemeljük. Én ezt a lehetőséget ki szeretném zárni, nem is beszélek róla többet. Lehet, hogy ez a fönt vázolt technológia – a (polgári?) engedetlenség – más gazemberségekkel szemben is hatékony tudna lenni?!
Belaruszban az ilyen hozzáállás már kevés. Az utóbbi pár nap alatt gyakorlatilag kiteljesedett a katonai diktatúra. A rendőrség és a többi fegyveres testület tagjai immár „törvényesen” tarthatják titokban kilétüket és nem viselnek felelősséget az „esetleges” fegyverhasználatért. Egészen más téma – pár nap múlva térek majd vissza rá.