Posted by Balogh S. Éva
>A fejlett világban az állami lakásépítés témája általában a szociálpolitika összefüggésében merül fel. Célja az alacsonyabb jövedelműek számára megfizethető lakhatás biztosítása. Magyarországon azonban, mint manapság a legtöbb dolognak, ennek is más az áthallása. A korrupciót takarja. Emellett, hűen az Orbán-rezsim más tekintélyelvű, erőltetett változtatásaihoz, ennek is megvan a maga sokszor látott antiszociális színezete.
Hogy a szociális lakások privatizációjának ezt az esetét perspektívába helyezzük, emlékezzünk arra, hogy 1989 után több százezer szociális lakás bérlőinek, amelyek szinte mind az önkormányzatok tulajdonában voltak, felajánlották, hogy a piaci ár töredékéért megvásárolhatják otthonukat. Bár a bérleti szerződések előtte is gazdát cseréltek, nem volt valódi piac vagy piaci ár, mivel annak idején a bérleti szerződéseket átadták, azaz informálisan eladták, rengeteg korlátozó feltételhez kötve. A legtöbb ilyen – általában leromlott állapotú lakást – a bérlők vásárolták meg, akik aztán éppúgy évekig küzdöttek az épületek felújításáért, ahogyan korábban az önkormányzatok is küzdöttek ezzel.
Ugorjunk előre a 2010 utáni Fidesz-uralomra, amikor a fideszes többségű önkormányzatok elkezdték kifosztani a lakásállományt, és az addigra már jól bevált piaci árak töredékéért bérleti és tulajdonjogokat adtak át párttársaiknak és ügyfeleiknek. Ráadásul kamatmentes, akár 25 éves futamidejű kölcsönöket kínáltak, ami gyakran további 50%-os kedvezményt jelentett, így a “vevők” a piaci ár 15-30%-áért jutottak az ingatlanhoz. Ehhez képest más (nem fideszes) önkormányzatoknál jellemzően a vételárnak legalább a piaci ár 65%-ának kellett lennie, és csak 4%-os kamatozású, 15 éves futamidejű kölcsönt ajánlottak a legrászorultabb bérlőknek.
A leghírhedtebb eset Rogán Antal fideszes polgármester idején Budapest V. kerületében történt, ahol Juhász Péter ellenzéki képviselő dokumentálta, hogy közel 100 értékes ingatlant adtak át “fideszes” módon, ami több tucat milliárd forintos veszteséget okozott az önkormányzatnak. Mondanom sem kell, hogy a legfőbb ügyészi székben ülő fideszes stróman minden feljelentést elhárított, és soha nem talált bűncselekményt ezekben az ügyletekben.
Egy másik nagy nyilvánosságot kapott eset az I. kerületé volt, ahol az előkelő Várnegyedben lévő lakásokat adtak ki Fidesz-pártiaknak és klienseknek nevetségesen alacsony bérleti díjakért. Miután 2019 októberében az ellenzék megnyerte az önkormányzati választásokat, az új tanács felülvizsgálta ezeket a bérleti szerződéseket, azzal a céllal, hogy a bérleti díjakat a piaci szintre emelje. Feltételezhetjük, hogy a Fidesz-nómenklatúra kiváltságait fenyegető lépés váltotta ki a Böröcz László képviselő által benyújtott, az állami és önkormányzati ingatlanok bérletére vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban megtestesülő mostani lépést.
Korábban kiszivárgott információk szerint (az Orbán-rezsimben kevés a nyilvános) a törvényjavaslat eredetileg tartalmazta az ilyen kedvező feltételekkel megszerzett ingatlanok értékesítésének gyakran alkalmazott 5-10 éves tilalmát, de ezt később elhagyták, így egy ilyen törvény alapján 10 millióért megszerzett állami ingatlant másnap már 100 millióért lehet eladni, ami egyenesen ellentétes a törvényjavaslat indoklásával, amely a lakástulajdon megszerzését hivatott biztosítani azok számára, akik egyébként nem engedhetik meg maguknak. A fentiekhez képest a törvényjavaslat többi rendelkezése puszta részletkérdésnek tűnhet, de jelzi a törvényjavaslat valódi szándékait. Több bérlő esetén a legrégebbi bérleti szerződés évei számítanak (az újabb fideszes párt- és ügyfélbérlők kedvezményeinek kiszámításánál?). A lakásokat a bérlők közvetlen hozzátartozói is megvásárolhatják, akik addig talán frontemberek voltak. Bár az önkormányzati törvények a polgármestereknek adnak jogot a bérlemények kiosztására vagy az ingatlanok eladására, a mostani módosítás értelmében az önkormányzatoknak nem lesz mérlegelési jogkörük, hanem kérésre kötelezik őket az értékesítésre.
A fenti módosítás a tulajdon és a közérdek védelmének elvét durván lábbal tiporja, és jól mutatja, hol tart ma Magyarország a jogállamisági térképen. Pedig ez a törvény, bármennyire is kirívó, nem lephet meg senkit, aki figyelemmel kíséri a magyarországi fejleményeket, hiszen összhangban van a rezsim Orbán és Lázár János, Orbán korábbi kabinetfőnöke által nemrég megismételt doktrínájával, miszerint a “nemzeti vagyon” “nemzeti kézbe” tartozik, ami, mint az egyetemek vagyonának és pénzügyeinek nemrégiben történt kisajátítása esetében is, újra és újra bebizonyosodott, hogy Orbán/Fidesz-kézre vonatkozik. Vajon hol lennének az Ox-bridge-i főiskolák vagy a New York-i Central Park, ha ott is hasonló rezsimek uralkodnának?
Figyelemre méltó, hogy az önkormányzatok vagyonának kisajátítása, mert ez a törvény erről szól, az Orbán-rezsim által már a COVID-válság idején végrehajtott súlyos megszorítások után következik, egy olyan időszakban, amikor az önkormányzatok feladatai megsokszorozódtak és megnőttek.
Végezetül, súlyosbítva a sérelmet, a fenti módosítás azt állítja, hogy közérdekből cselekszik, mert “a magyar állampolgárok és családok minél szélesebb körének kell lehetővé tenni a lakástulajdon megszerzését [azok számára], akik egyébként erre nem lennének képesek, tekintettel a lakáspiacon az elmúlt években tapasztalt rendkívüli áremelkedésre”. Az első és nagyon egyszerű kérdés itt a következő: Hogyan kerültek ebbe a kategóriába a gazdag Fidesz-pártiak és ügyfelek?
Ennél bonyolultabb a szándékok elemzése és az, hogy milyen hatása lehet ennek a durva beavatkozásnak. Bár ezek a rendelkezések önmagukban ésszerűnek hangzanak, és valószínűleg néhány hosszú távú bérlőnek kedveznek, az indoklás szöges ellentétben áll azzal a 10 éves bevallott és tényleges politikával, amely a közcélú lakásépítés, lakhatási támogatás vagy akár felújítási támogatás elutasítását jelenti. Az Orbán-kormány például leállította a nagy népszerűségnek örvendő, főként paneles lakóépületek szigetelési és felújítási programját. A “munkaalapú társadalom” jelszavai voltak azok, amelyek a Covid-19 válság idején a családtámogatások befagyasztását vagy megszüntetését, illetve a személyi segélyek megtagadását indokolták, amikor csak a magyar kormány nem támogatta a munkanélkülieket vagy a jövedelmük nagy részét elvesztetteket. Akárcsak a devizahitel-válságban, az Orbán-rezsim a 30 százalékos egyösszegű fizetési kedvezménnyel a pénzzel rendelkezőket juttatta a legjobban.
A módosítás nem csak a Várnegyedet és más budapesti kerületeket érinti, hanem néhány kivételtől eltekintve országszerte minden állami bérlakást, beleértve azokat az önkormányzati lakóingatlanokat is, amelyek az utóbbi időben az államilag támogatott állami lakásépítési programok keretében épültek. “Különösen érzékenyen érintené ez például [az ellenzéki vezetésű] XIII. kerületet, amely 2002 óta Budapesten egyedülálló módon 11 helyszínen 632 önkormányzati lakást épített több mint 10 milliárd forintért, 11 helyszínen”. Nyilvánvaló, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatokat nem ösztönzi szociális lakások építésére, ha azokat töredékáron kell eladniuk, ami kiforgatja és meghiúsítja a szociális lakhatás célját – figyelmeztet a Népszava cikke. A cikk legóvatosabb becslése szerint nagyjából 60 ezer lakást vásárolnak majd ki, ami legalább 320 milliárd forint vagyonvesztést okoz az önkormányzatoknak, a bevételkiesés pedig tízmilliárdos nagyságrendű lesz.
A legsúlyosabb hatása a törvénynek a vármegyei önkormányzatot érintené, ahol valószínűleg az 1422 értékes bérlakás szinte teljes állományát, ebből 1000 műemléki lakást adnának át, ami 50-100 milliárd forintos vagyonvesztést okozna. V. Naszályi Márta, a kerület ellenzéki polgármestere helyesen mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzet teljesen más, mint a kilencvenes évek eleji állapotok, amelyek kizárták az értékes ingatlanok nagyarányú privatizációját.
A módosítás nem csak a Várnegyedet és más budapesti kerületeket érinti, hanem néhány kivételtől eltekintve országszerte minden állami bérlakást, beleértve azokat az önkormányzati lakóingatlanokat is, amelyek az utóbbi időben az államilag támogatott állami lakásépítési programok keretében épültek. “Különösen érzékenyen érintené ez például [az ellenzéki vezetésű] XIII. kerületet, amely 2002 óta Budapesten egyedülálló módon 11 helyszínen 632 önkormányzati lakást épített több mint 10 milliárd forintért, 11 helyszínen”. Nyilvánvaló, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatoknak nem lesz ösztönzője a szociális lakások építésére, ha azokat töredékáron kell eladniuk, ami kiforgatja és meghiúsítja a szociális lakhatás célját – figyelmeztet a Népszava cikke. A cikk legóvatosabb becslése szerint nagyjából 60 ezer lakást vásárolnak majd ki, ami legalább 320 milliárd forint vagyonvesztést okoz az önkormányzatoknak, a bevételkiesés pedig tízmilliárdos nagyságrendű lesz.
A legsúlyosabb hatása a törvénynek a Várnegyed önkormányzatát érintené, ahol valószínűleg az 1422 értékes bérlakás szinte teljes állományát, ebből 1000 műemléki lakást adnának át, ami 50-100 milliárd forintos vagyonvesztést okozna. V. Naszályi Márta, a kerület ellenzéki polgármestere helyesen mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzet teljesen más, mint a kilencvenes évek eleji állapotok, amelyek kizárják az értékes ingatlanok nagyarányú privatizációját.
Szabó Rebekka zuglói alpolgármester szerint a törvényjavaslat azokat is kiszolgáltatja a lakásmaffia bűnözőinek, akiknek még annyi pénzük sincs, hogy a kedvezményes minimálárat kifizessék, akik kölcsönöket és támogatást nyújtanak a vásárláshoz, majd a lakások valahogyan az ő kezükbe kerülnek. A törvény legfélelmetesebb következménye – figyelmeztetett Szabó a Népszavának adott interjújában – az lesz, hogy “az önkormányzatok már semmit sem tudnak majd nyújtani a valóban segítségre szoruló, lakásra váró családoknak”.
Pikó András, Józsefváros ellenzéki polgármestere az elmúlt évtized legkárosabb lakáspolitikai döntésének nevezte Böröcz törvényjavaslatát. Szerinte “a Rogán Antal-féle pofátlan önkormányzati lakáseladások Rogán Antal-féle modelljének a kormány által a haverokra való kiterjesztése az egész országra” két következménnyel jár. Egyrészt rablóprivatizáció indul, hogy a rezsim szőnyeghadseregének nyomott áron értékes lakásokhoz jusson, másrészt katasztrofális helyzetet eredményez Pikó polgármester szerint. Az általa irányított VIII. kerületben van a legtöbb bérlakás Budapesten, csaknem 4500, amelyből jelenleg 3000 lakott. Ezek megvásárlása – akár hitelre is – csábító lehetőség lesz azok számára is, akik ma még alig tudják fizetni a lakbért. Az esetleges vásárlás után azonban már nem lesz pénzük karbantartásra, felújításra, és rövidesen meg kell válniuk a lakásoktól – mondja Pikó. Arra számít, hogy amint a törvényjavaslatot elfogadják, a rezsimhez közel álló ingatlanfejlesztők intenzív tárgyalásokba kezdenek ezekkel a bérlőkkel, és hamarosan megszűnnek az önkormányzati bérlakások – írja a Népszava.
A törvény végrehajtásával az önkormányzatiság egy újabb fontos elemét ölik meg, de az Orbán-rezsim soha nem sokat törődött a több százezer rászorulóval, ehelyett párttársak és kliensek amúgy is kövér, de telhetetlen étvágyú tömegét lakatják jól a köz kárára.
Hungarian Spectrum
Magyar nyelvű változat: Újnépszabadság