Posted by Fábián András
>Minden bizonnyal ezt az írást csak kevesen fogják elolvasni. Néhányan majd elhúzzák a szájukat vagy gúnyosan csak legyintenek: hagyjuk már ezt. Ezért aztán nem is gyakran ragadtatom magam arra, hogy érzékenyen reagáljak hozzászólásokra, amelyeket egyes olvasóim a közösségi oldalon hozzáfűznek az éppen aktuális írásomhoz. Hogy most mégis megteszem, annak az az oka, hogy nem csak magam miatt történik. Ha csak magamért tenném, az szót sem érdemelne.
Keserű, ám nem újkeletű tapasztalatom, hogy nem mindenkinek van humorérzéke. Hogyan is lehetne ez bárkitől hivatalból elvárható?! A pszichológusok a megmondhatói, hogy a humorérzék hogyan, mikor és miért alakul ki az emberben. Bizonyára van, akinél ez a fejlődési állapot nem alakul ki, vagy megreked egy minimális szinten. Másoknak egészen sajátos a humora, amit nem mindenki ért. Aztán van, hogy rossz pillanatban talál meg valakit egy poén és dühromat vált ki belőle.
Ezzel el is érkeztünk a címben foglalt problémához. A púpos Richárd, Gloster hercege (nem merem megkockáztatni, hogy mindenki által ismert, de sokaknak ismerős) monológjához, amelyhez két irányból fogunk közelíteni. Talán megbocsátja az olvasó, hogy ideidézem a gonosz cselszövő szállóigévé vált szavait:
York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.
Családunkról már elvonult a köd
S alámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon győztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyű indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború.
Ugye, hogy akár Orbán Viktor is bármikor kiállhatna ezzel a szöveggel a publikum elé? Vastaps! Azért a szelíden mosolygó háborúhoz még nem érkeztünk el, viszont reméljük a végjáték során ez a mi slampos kiskirályunk is kétségbeesve sikolt majd fel: Lovat! Lovat! Országomat egy lóért! Mit neki akkor már az az ország! Nem mintha most is több lenne számára, mint egy nyerőgép, amelyen mindig neki csenget a jackpot. Itt tartunk most, sajnos és egyelőre. Másrész viszont ott tartunk, hogy (és lássuk most a másik oldalt is) ha minden igaz, rosszkedvünk telének már közelít a vége.
Világosodnak a dolgok. Egyelőre a Parlament egy rablótanya, a rablók víg vacsorája a terített asztalon és úgy zabálnak, hogy a zsír kétoldalt bőven csorog le az állukon. A kiéheztetett, lebénított nép meg csak áll és nézi a haramiák lakomáját. Az elmúlt tizenkét év tapasztalata lehet a magyarázat arra, hogy miért veszítette el sok barátunk a humorérzékét, miért reagál a szokottnál is érzékenyebben egyes szavakra, gesztusokra, uram bocsá’ viccekre és kiszólásokra.
Ma már megszokott, sőt egyenesen elvárás, hogy a publikációk előtt pár sorban felhívják a nagyérdemű figyelmét a tartalomra. Kedvet csináljanak a cikk olvasásához. Rábírják a nyájast, hogy ugyan szánna már némi időt arra, hogy megismerje: mit is akart a szerző mondani. Van azonban akinek ez az úgynevezett „lead” (felvezetés) elég ahhoz, hogy véleményt formáljon. Nem ritkán meglehetősen durván. Mások a csekélyke fáradtságot is sajnálják arra, hogy végig gondolják, pláne elolvassák azokat a sorokat, amit a véletlen eléjük sodor. Sok az egyéb olvasnivaló, ne rabolja senki az ő idejüket az üres fecsegéssel. Azonnal megfogalmazzák tömör véleményüket. Megfellebbezhetetlen igazságként tárják elénk és vágják bele a szerző képébe, aki természetesen hülye. Mi más is lehetne, ugye? Több szerzőtársammal szóvá tettük mi már ezt. Természetesen azt sem olvasták az ilyen ítélkezők. Mégsem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani. Erről nem tudok többet mondani.
Remélhetőleg a vége felé járunk tehát ennek a mi rossz, hideg és pusztító telünknek, a 12 brutális évnek, amely elvette tőlünk a szociális- és létbiztonságot, a társadalmi szolidaritást, a személyiségi jogainkat, a magánéletünk szentségét, a megélhetésünket és mindannyiunk közösen megteremtett értékeit, vagyonát, most még a járvánnyal és annak összes hazugságával együtt megtetézve. És mennyi mindent veszítettünk már el. Most épp az egészségügyi rendszerünket rombolják porrá. Ne feledjük, hogy a Fidesz alaptörvénye a nyugdíjhoz való jogot sem garantálja. Azt is elvehetik hamarosan, ha tovább hagyjuk dúlni őket. Lelki füleimmel már hallom is a bölcs kioktatást: Maga csak ne adjon ötleteket! Mintha bizony ezeknek pont az én ötleteimre lenne szükségük. Ezek, kérem, diplomáztak gazemberségből.
Kapunk mi az én segedelmem nélkül is elegendő, könnyen emészthető, „a magyar kormány támogatásával készült” pártpropagandát. A magyar kormány támogatása alatt az adófizetők által befizetett, továbbá a nekik járó, ám tőlük fondorlatosan ellopott pénzeket értjük. Ráadásul nincs még vége a szabad rablásnak. Sőt! Most kezdődik csak az igazi haddelhadd. A felelős hatalmasok keményen terelik a figyelmet és az ehhez szükséges eszközöket ugyancsak idejekorán összelopkodták maguknak. Van persze egy nagyon fontos „érték”, amelyre minden körülmények között vigyáznak: ez a köznyugalomnak nevezett össztársadalmi kussoltatás. A kivégzésére váró, bekötött szemű áldozat kezét is összekötözik, hogy ne izegjen-mozogjon. Legfeljebb a fülével érzékeli, hogy csattan a fegyver závárja, becsusszant a golyó a csőbe. Bármely pillanatban eldördülhet a lövés.
Tényleg senki nincs, aki felröhögne, amikor azt hallja, hogy a kormány el van foglalva a járvány felszámolásával, végzi felelősségteljes munkáját, és a kormánynak semmi dolga nincs az ellenzék előválasztásokkal? Mármint persze azon kívül, hogy minden eszközzel igyekszik azt megakadályozni. Mulatságos? Vagy nem?
Itt tartunk most, és hogy ne unatkozzunk addig se, foglalkozzunk inkább a főpolgármester úr nyelvvizsgájával, mi több, most már a doktorijával is. Foglalkozzunk a fantáziátlan, már a dedóban is unalmas ásítozást kiváltó Gyurcsány show-val, ahol a „producer Soros”. Néhányan már aggódtunk, hogy hol a Soros, hát itt van, tessék! Ahogy nő a beoltottak száma, megjelennek majd a migránsok is, ne tessék aggódni. Barátom kislánya mondta jó pár évvel ezelőtt a kishúgának, aki éppen poénban volt: „Pannika! Hagyd már abba! Tanuld meg végre, hogy nem minden vicces, ami pisi meg kaki!” Bizony, ez a kicsi Panni szintje, de már ő is kinőhetne belőle. Mégis van, aki ezt zabálja.
A lelkében púpos szellemében gazember kormányzat célja a defetizmus elültetése és mind szélesebb körű elterjesztése az ellenzékben. Ostoba önhittségében a mi Frankenstein Viktorunk is létrehozta a maga szörnyetegét, önmaga elpusztításának eszközét. Mostanra persze már rájött erre és bánja is, mint a kutya, aki hetet kölykedzett. Ezért próbálja szétrobbantani ezt az egységesülő ellenzéket. Világosabb pillanatinkban értjük a gonosz szándékot, mégis mindig bedőlünk neki. Sokszor, talán csak pár önfeledt pillanatra, hagyjuk kiölni magunkból a dühödt vágyat a rendszer megdöntésére, egy emberibb világ megteremtésére. Valaki, valamikor azt mondta, hogy a diktátort legkönnyebben azzal lehet legyőzni, ha nevetségessé tesszük.
Ha már így viccelődünk itten, tartogattam én egy, a valós életből ellesett slusszpoént is a végére. A dúshajú ám ritka értelmű Hollik István agyából pattant ki két napja a jövendölés: „Egyvalami már borítékolható: a “show-műsor” végső győztese biztosan Gyurcsány Ferenc lesz – közölte a Fidesz kommunikációs igazgatója.” (https://fidesz.hu/hirek/a-gyurcsany-show-ujabb-allomasahoz-erkeztunk – MTI-fidesz.hu). Tehát ők már biztosra veszik saját bukásukat és az ellenzék győzelmét, amelyért természetesen Gyurcsány a hibás… Akkor lényegében ez így rendben is lesz.