Posted by Mat Alt
(Tokió)
Japánnak hosszú és bonyolult kapcsolata van az olimpiával. Tokió sikeres pályázata az 1940-es nyári játékokra volt az első nem nyugati nemzet által indított ilyen kampány, de Japán 1937-ben Kína ellen való inváziója miatt a kormány kénytelen volt lemondani a nehezen megszerzett rendezési jogáról a második helyezett Helsinki javára. (A második világháború kitörése után a játékok végül teljesen elmaradtak). Az 1964-es tokiói nyári olimpia diadalmas visszatérést jelentett egy olyan ország számára, amely a háborús vereség miatt “negyedrangú nemzet” státuszába süllyedt, ahogy Douglas MacArthur tábornok fogalmazott néhány nappal Japán kapitulációja után. Most, 2021-ben a tokiói olimpia ismét a szakadék szélére került. A gond ezúttal nem a háború vagy a geopolitika. Hanem a japán polgárok kollektív hangja, akik erőteljesen követelik a játékok lemondását.
Nem önmagában az olimpiával van problémájuk, bár a helyi kommentátorok elítélték a hatalmas összegeket, amelyeket a játákokra költenek – ez mintegy 15,4 milliárd dollárnak felel meg, ami kétszerese annak az összegnek, amelyet a tokiói szervezők a pályázat megnyerésekor, 2013-ban állítottak. Az olimpia inkább a japán kormánynak a koronavírus-járványra adott alkalmatlan válaszának szimbólumává vált.
Annak ellenére, hogy a kormány több mint háromszázmillió adag oltóanyagot szerzett be külföldi gyártóktól – a legnagyobb mennyiséget Ázsiában -, a logisztikai hibák, a szabályozási akadályok és az oltások beadásához szükséges munkaerőhiány együttesen azt eredményezték, hogy a nagy többség nem jutott el az állampolgárok kezébe. Az ország közel ötmillió egészségügyi dolgozójának védőoltása februárban kezdődött, de ennek a csoportnak kevesebb mint egyharmada kapott teljes oltást. A lakosság egészének beoltására irányuló erőfeszítések pedig csak áprilisban kezdődtek, a hatvanöt éves és idősebb polgárokkal; május 13-ig mindössze negyvenötezer idős polgár végezte el a Pfizer-program mindkét adagját. (A bürokratikus bürokrácia miatt jelenleg a Pfizer az egyetlen Japánban engedélyezett vakcina.) A fertőzések továbbra is tombolnak a nagyvárosokban – az ország 2021 első négy hónapjában több halálos áldozatot követelt a covid-19, mint 2020-ban egész évben, és a lakosság százalékos arányában az oszakai halálozási arány jelenleg meghaladja az indiai halálozási arányt. Mégis továbbra sincs hivatalos menetrend arra vonatkozóan, hogy a hatvanöt év alattiak mikor kezdik meg az oltások beadását. A helyzet arra késztette Yoshihide Suga miniszterelnököt, hogy a hónap hátralévő részére meghosszabbítsa a rendkívüli állapotot, amely várhatóan május 11-én ér véget.
A kormány ragaszkodása az olimpia megrendezéséhez mindezek ellenére széles körű elégedetlenséghez vezetett Japánban. Az eredetileg 2020 nyarára tervezett játékokat egy évvel elhalasztották; márciusban, amikor az ország határait még mindig lezárták a külföldiek előtt, a kormány bejelentette, hogy az eseményeket a tengerentúli nézők nélkül kell megrendezni. Suga megesküdött, hogy elkötelezett a “biztonságos és védett olimpia” mellett, de a gyakorlatban nem sok mindent tett, hogy bizalmat ébresszen. A bejelentés, miszerint oltóanyagokat szerzett be az idelátogató sportolók és kíséretük számára, máig megválaszolatlan kérdéseket vetett fel az oltatlan japán önkéntesek ezreinek biztonságával kapcsolatban. Áprilisban aztán hat olimpiai tisztségviselő megbetegedett covid-19 vírussal, miközben a fáklyafutást felügyelték Kagoshimában. (Kegyetlen irónia, hogy a jelek szerint többen is elkapták, miközben a nézők társadalmi távolságtartására buzdító táblákat tartottak a kezükben). Az egészségügyi szakemberek élesen visszautasították, hogy a szervezők több száz orvost és ápolót kértek fel önkéntesnek a játékokra, miközben több nagyvárosban a kórházi létesítmények már közel járnak a tönkremenetelhez. A legújabb felmérések szerint a polgárok többsége a játékok leállítását vagy újbóli elhalasztását szeretné; eközben a játékok lemondását követelő online petíció háromszázötvenezer aláírást gyűjtött össze.
Suga megígérte, hogy felgyorsítja az oltások ütemét napi egymillióra, de kevés konkrét tervet fogalmazott meg, és elképzeléseit átfogó “célokban” fogalmazta meg. Egy nemrégiben tartott sajtótájékoztatón Taro Kono oltóanyagcár elismerte, hogy az önkormányzati oltóanyag-fenntartó forródrótok túlterheltek, de arra kérte az embereket, hogy “tartózkodjanak a panaszok benyújtásától”. Nem tartózkodtak. Kedden a Takarajimasha kiadó kétoldalas színes hirdetéseket adott fel több országos napilapban. Egy régi fekete-fehér fotó fölött, amelyen a második világháború kétségbeesett utolsó napjaiban az iskolás gyerekeket rögtönzött fegyverekkel fúrják, egy koronavírus bíborvörös ábrázolása lebeg, a japán nemzeti zászló groteszk paródiájaként. A felirat így szól: “Nincs vakcina. Nincs gyógyszer. Azt várják, hogy bambuszlándzsákkal harcoljunk? Ha ez így megy tovább, a politika fog megölni minket”.
A mai napig az 1940-es játékok volt Japán egyetlen elmaradt olimpiája, de hozzájuk csatlakozik egy híres fantáziakudarc. Az 1988-as Akira című animefilm, amelyet Katsuhiro Otomo rendezett és az azonos című mangasorozat alapján készült, egy 2019-es posztapokaliptikus “Neo-Tokióban” játszódik. A futurisztikus felhőkarcolókkal teli, csillogó égbolt ígéretét hamar elárulja az alatta elterülő utcákon kibontakozó erőszak, ahol a szerencsétlen polgárokat gonosz motorosbandák, militarizált rendőrség, politikai szélsőségesek, pénzéhes politikusok, bizarr ezredfordulós szekták és katonai fejlesztésű gyilkos médiumok fenyegetik. A csúcspont egy még épülő olimpiai stadionban játszódik. Az elöl lévő tábla azt jelzi, hogy száznegyvenhét nap van hátra a megnyitó ünnepségig, és arra buzdít: “Fogjunk össze, hogy ez sikerüljön”. E vidám szlogen alatt azonban egy festékszóróval festett graffiti látható: “Chuushi da chuushi” – “Mondj le, mondj le!”, vagy prózaibb fordításban: “Csak hagyd abba!”.
Amikor ezt a cikket írom, már jóval kevesebb mint száznegyvenhét nap van hátra a valódi olimpiáig, és ahogy közeledik a megnyitó napja, úgy tűnik, hogy a tények és a fantázia közötti határok egyre inkább elmosódnak. A japán netezők gyorsan észrevették a kapcsolatot az “Akira” és a való világban kibontakozó események között. A Kiotói Egyetemen tiltakozó diákok 2020 februárjában felállították az Akira óriásplakát hasonmását, és az év folyamán a “Csak hagyd abba!” kifejezés a játékok megrendezését ellenzők jelmondatává vált. A márciusi utcai tüntetéseken a résztvevők Tokió Shinjuku kerületén keresztül vonultak egy transzparens mögött, amelyen angolul és japánul is fel volt tüntetve a mondat. Május 9-én több mint száz tüntető hasonló táblákkal vonult a tokiói Nemzeti Stadion elé.
A hatvanas években és a hetvenes évek elején az anime és a manga egyre kifinomultabb formái táplálták a japán diákok tiltakozó mozgalmát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a folk rock megtestesítette az amerikai háborúellenes aktivizmus szellemét. Évtizedekig ez helyi jelenség maradt, de ahogy az anime szubkultúrából jelentős nemzetközi exportcikké nőtte ki magát, ez külföldön is elkezdett megtörténni. Az elmúlt években az anime-figurákat a politikai spektrum minden szegmensében dühös tüntető csoportok állították szolgálatukba, Donald Trump hívein át a hongkongi és thaiföldi utcákon a demokráciáért harcolókig. Mondhatnánk, hogy a tokiói olimpiai tüntetők anime-képek használata a gyökerekhez való visszatérést jelenti.
Az “Akira” csúcspontján a film főszereplője, Kaneda, és Tetsuo, egy hatalmas amőbaszerű lénnyé változott motoros haverja, elpusztítják az olimpiai stadiont, miközben Neo-Tokyo lakói az utcákon lázadnak. A mai Tokióban a dolgok nem jutottak el a káosznak erre a szintjére . A tüntetések rendezettek, a tárgyra koncentrálnak, és üdítő módon nem térnek ki a nacionalizmusra vagy az idegengyűlöletre. De a kormánynak a járványra adott válaszával kapcsolatban továbbra is fennáll a komoly aggodalom. Jelentős személyek kezdtek el beszélni. “Ha ez veszélyezteti az embereket, és ha ez nagyon kellemetlen helyzetbe hozza az embereket, akkor mindenképpen meg kell vitatni, hogy meg kell-e tartani a játékokat” – mondta a teniszcsillag Naomi Osaka. A Rakuten, a japán e-kereskedelmi óriáscég vezérigazgatója a CNN-nek adott interjújában még nyersebben fogalmazott, és “öngyilkos küldetésnek” minősítette a játékokat. Nem tudni még, hogy Tokió a tervek szerint házigazdája lesz-e a nyári olimpiának, vagy az esemény az 1940-es fantomjátékok mellett az emlékezet homályába vész. De bárhogy is alakuljon, a történelem valószínűleg ugyanúgy fogja ezt az időszakot felidézni, mint az “Akira” epikus animációs konfliktusát: dühös japán polgárok harcolnak egy mutálódó ellenséggel, egy olyan olimpia hátterében, amelyet a politikusokon kívül senki sem akar.
newyorker.com
.