Posted by Horvát János
>Bár a Kubai Kommunista Párt áprilisi kongresszusán a Castro család egyetlen tagja sem került a vezető testületekbe, a leköszönő Raúl Castro ígéretet tett arra, hogy fél lába a kengyelben marad, és ha a helyzet megköveteli, ismét a forradalom paripájára pattan. Hogy ez mikor következne be, azt nem részletezte, de annyit nyomatékosan közölt, az elmúlt hónapokban bevezetett reformok, elsősorban a magángazdaság kiterjesztése több ezer szakmára, nem érhet el oly mértéket, hogy a szocialista piacgazdaságot megkérdőjelezze.
Innen kezdve akár ismerős is lehet a huzavona az 1970–90-es évekbeli Magyarországról, de van egy óriási különbség. A komoly magángazdaságnak alapvető feltételei hiányoznak, nincsenek alapanyagok, nincs nagybani kereskedelem, nincs szaktudás, nincsenek piaci ismeretek, nem lehet szövetkezeteket, gmk-t alakítani, és jócskán vannak tiltott szakmák is. Persze a törvények azért megengedőbbek, amikor kiderül, hogy ez így nem működik – legutóbb a sokszorosára emelt benzinárakat tették kedvezőbbé a mezőgazdasági vállalkozók és taxisok számára, de ez így egy nagyon lassú és nem kellően átgondolt folyamat. Inkább kétségbeesett lépés, melyet a COVID miatt utcára került több százezer turisztikai dolgozó miatt tettek. Lehetne ez a nyitás gyorsabb, szervezettebb, vállalkozóbarátabb is, de éppen ennek igyekezett gátat vetni Raúl Castro a kongresszusi záróbeszédében.
A kongresszusi emelvényről a korábban megszokott Marx-, Engels-, Lenin-képek eltűntek, helyettük a hazai hős elődök képei – élükön Fidel Castróval – díszítették a termet. Három nagy téma uralta a tanácskozást: a gazdaság, az ideológia és a káderfejlesztés.
A küldöttek menetrendszerűen megszavaztak minden, a gazdaság fejlesztéséről szóló előterjesztést. Ezt a folyamatot egyébként úgy nevezik, „Actualización de la Conceptualización del Modelo económico y social”, vagyis a gazdasági és társadalmi modell konceptualizálásának aktualizálása – akármit jelentsen is mindez. (Ha valaki nem elégedett a fordításommal, itt van angolul is a kubai pártlap, a Granma által adott címmel: „The Updated Conceptualization reaffirms that we are living a historical period in the construction of socialism.”)
A másik fontos téma a kongresszuson az imperialisták és a belső ellenség ideológiai felforgató tevékenysége volt, elsősorban a neten. Kuba bármennyire is igyekezett visszafogni az internet és a mobiltelefónia terjedését, lassan engedni volt kénytelen az igényeknek. Ma már szinte mindenkinek van okostelefonja, igaz, többnyire csak 3 G-vel, és borzasztó drága az adatforgalom, de mégis kezd komoly szervezőerővé válni ez a lehetőség. Olyannyira, hogy például a pártkongresszust megelőző napokban a fontosabb ellenzéki szereplők internetkapcsolatát egyszerűen letiltották a hatóságok.
A kongresszus harmadik kulcstémája a káderfejlesztés volt. Ezt minden kommunista pártkongresszuson tárgyalják, de itt és most elsődleges kérdéssé vált. Raúl Castro és 90 év körüli harcostársai ígéretük szerint visszaléptek minden pozícióból, és a párt vezető testületeibe a középnemzedék került. Itt inkább arra érdemes figyelni, milyen területről érkeztek az új káderek. A hadügyminiszteri posztra a kongresszus előtt két nappal Raúl a kilencvenhárom éves García Frías helyére új embert nevezett ki, Lopez Mierát, aki „csak” 77 éves, de korelnökként rögtön be is került a 14 tagú Politikai Bizottságba. Együtt három másik magas rangú, ámde fiatalabb hadfival.
A különféle haderőnemek parancsnokai pedig a Központi Bizottság tagjai közé kerültek. Mindehhez azt kell tudni, hogy Kubában mindig is a hadsereg volt a káderképző. Hiába mondja ki a kubai alkotmány, hogy az ország vezető ereje a Párt, de valójában mindenről a katonák döntenek. (Kubában a Belügyminisztérium és annak titkosszolgálatai a Honvédelmi Minisztérium alá tartoznak.)
Ezek a katonatisztek jobbára a Szovjetunióban tanultak, és amellett, hogy katonák, van egyéb szakmájuk is, többnyire közgazdászok s nyelveket beszélő mérnökök. Kapcsolatuk Oroszországgal ma is szoros.
Annak idején kremlinológiának nevezték az a „tudományt”, mely többek között próbálta megjövendölni, mi történik majd a Szovjetunióban az idős vezetők távozása után. Az USA minden magára valamit adó egyetemén volt ilyen tanszék a 70-es évektől kezdve, és ezek ontották az elméleteket. Mára helyüket átvették vagy velük párhuzamosan léteznek a kubanológiai tanszékek. Persze emlékezzünk, hogy a Szovjetunió jövőjére kidolgozott szcenáriók százaiból egyik sem valósult meg annak idején. Helyette a titkosszolgálat szépen átmentette hatalmát az új korba, és nemcsak a számonkérést kerülte el, hanem az ország vagyonát is magántulajdonba vette.
A Kubára vonatkozó szcenáriók is számosak. Van-volt, aki a román modellt hirdeti, és pár napos népfelkelésben temetné a régi rendet, mások az NDK-val példálóznak, hogy majd a miami kubaiak – ők lennének a nyugatnémetek – szépen beolvasztják magukba a szigetországot, vannak „bársonyos forradalom”-hívők, és sorolhatnám a példákat. Pedig napjainkra elég egyértelműen bontakozik ki az ún. orosz modell.
A kubai hadsereg, a FAR (Forradalmi Fegyveres Erők) rendelkezik egy külön gazdasági főigazgatósággal. Raúl Castro 2008-as teljhatalmának kezdetétől fejlesztette naggyá ezt a gazdasági főigazgatóságot, mely részvénytársasági formában működik, s melynek neve GAESA (Grupo de Administración Empresarial S. A.). Érdekes módon mindez az interneten tanulmányozható. Alig pár év alatt e csoport tagja lett mintegy 50 olyan nagyvállalat, melyek lefedik a kubai gazdaság legfontosabb területeit. A GAESA – melynek egyik vezetője volt a fél éve hivatalban levő miniszterelnök, Marrero is – fő tulajdonos a turizmusban, a szállodaiparban, a banki szektorban, a speciális gazdasági övezetekben, kikötőkben. A GAESA vezérigazgatója Luis Alberto Rodríguez López-Calleja ezredes, aki korábban Raúl Castro veje volt, igaz, ma már nem az, de volt apósával feltűnően jó viszonyt ápol, és fia, vagyis Raúl Castro unokája az agg vezető testőrparancsnoka. Ő maga most szintén PB-tag lett, miként a GAESA-ból jött miniszterelnök is.
A GAESA mint egy polip fogja egybe a kubai gazdaságot. A cégeket holdingokba szervezték, a rendszer percek alatt elemeire bontható, a kisebb cégcsoportok könnyen magánosíthatók – és máris az orosz mintát látjuk magunk előtt, csak itt nem a KGB, hanem a katonák lesznek az új vezetők, illetve már most is azok.
Hogy a folyamat – melynek személyi alapjait a mostani pártkongresszuson teremtették meg – mitől gyorsul majd fel, azon még lehet tépelődni. Egy új vezető, egy váratlan esemény, az USA valamilyen lépése vagy egy esetleges népmegmozdulás, mind a lehetőségek között van. Ne feledjük, hogy Kuba most olyan tragikus gazdasági helyzetben van, mint harminc éve, a Szovjetunió összeomlása után volt, és ilyenkor minden megtörténhet.
Amit felvázoltam, egy a lehetséges szcenáriók közül – mint szokták mondani –, de egyike a legvalószínűbbeknek.
Kuba most, a Castrók után, úgy tűnik, megkezdte menetelését a putyini úton.
Megjelent az ÉS-ben
Címkép: Raul Castro elköszönt