Posted by Tömpe István
>Az utóbbi napokban több katasztrofális történet borzolja az érzékeny lelkű, a hazáját féltő, vagyis kisebbségben élő embereket: közülük a nemzeti vagyon pokoli mértékű állammagánosítását (alapítvány) említem. Erről sokan gondolják, hogy a következő, esetlegesen ellenzéki kormány elől zárja el a csapokat. Magáról a jelenség értelmezéséről és kezelésének módjáról kell beszélni. Az alapítványi játékot jól ismerjük, többféle szándék együtteséről van szó, s ha majd eljön az idő, érdemes lesz mindezt elemezni, mérlegre téve az alapítványi formában megvalósuló sunyi állammagánosítást, meg több egyetem tudás- és képzési deficitjét is.
Az egyre terjedő nézet szerint nem is érdemes győzni, mert a Fidesz emberei ott maradnak, a vagyon az övék marad, kirobbanthatatlanok, az ellenzék semmit sem nyert, viszont káoszt kelt majd. A szusszanásnyi idő meg jó tesz a Fidesznek, és majd újabb húsz évre fölénk költözik. Kicsit hetykén gondolom, hogy kár csatába menni annak, aki már a gyülekezőnél elvesztette a háborút. A változást akaró szavazóknak most a szerveződő ellenzéket kell támogatni, és ismételgetni, hogy nem csak a hatpárt van a gyülekező téren. Így aztán, ha a hatpárt ennyi támogatás és alkalom mellett elveszti a választást, akkor, mint a rossz szövetségi kapitányt, el kell őket csapni, jöjjön az új csapat új kapitánnyal.
Meglátjuk. De mi van, ha mégis győzünk? Szabad a pálya?
A választásokon esetleg győztes ellenzéknek nyilván kezelnie kell az einstandolt vagyont, pozíciót, és önmaga fragmentált létezését is. Az állammagánosítással a FIDESZ azt a fogócskát játsza, hogy mielőtt bárki utolérné, odarohannak a „házba” (emlékszünk a játékszabályra), ahol mindenki védett. Akárcsak a templomban, bár erről a canterbury-i Beckett Tamásnak más lenne a véleménye. Furcsa játék. A szabályokat ők alakítják, hol így, hol úgy, ahogy akarják. A rendszerváltást emiatt végképp nem lehet nélkülözni. Állampolgári cél, hogy a kormányzó elit kezében ne legyen a könnyed szabályszegés lehetősége, ne írhassa tetszése szerint át az alapszabályokat.
Az Alaptörvényben lefektetett kétharmados szabályrendszer virulens gyomnövény, alkotmányosan megszervezhető átverés, felhívás a puccsra. A NER a változtatásokat, akár egy adófüzetnél, cserélhető lapokból álló spirálos könyvben adja ki. És még így is, a morgás mellett is, a politikai élet nagyja úgy tekint a mindig változó kétharmados főszabályokra, vagy az így keletkezett Alaptörvényre, mint a szent szövegre, a Biblia részére, pedig hát nem az. Ne tévesszen meg bennünket a propaganda (a sajátunk sem): az Alaptörvény csak egy NER-Biblia. A kétharmados játékkal olyan státuszt akarnak neki szerezni, mintha Mózes hozta volna le a hegyről. Hozsanna Kétharmad! Tehát, ha az ellenzék győz, ne felejtse eltörölni ezeket a szabályokat és Alkotmányt faragni az Alaptörvényből.
Kicsit izgulunk, vajon értik-e ezt az ellenzéki politikusok? Jut még idejük politikai stratégiára? Felismerik-e majd a csuhás alakot (Luthert), aki egy kiáltványt kopácsol a wittenbergi templom kapujára? Az lebegjen a szemünk előtt, hogy amit a választópolgár adott, a választópolgár visszaveheti, legyen az vagyon, funkció, vagy a NER-Biblia. Most még Orwell Állatfarmjának ismert játéka folyik. Négy láb jó, két láb rossz (Alkotmány), illetve négy láb jó, két láb jobb (Alaptörvény). Az Alkotmány, ha komolyan vesszük magunkat, nem szakrális szimbólum, nem ereklyetartó, hanem közösségi-politikai termék. Lehet rajta javítani. Akkor majd könnyebben lehet kezelni az állammagánosított vagyont és a feltámadásig juttatott pozíciókat is.
Címkép: “Az alaptörvény asztala”