Posted by Krebsz János
>Nagyon át vagyunk hajítva a kerítésen ebben a konszenzusos demokrácia kérdésben. Négyévenként választások, s a hányingert keltő vetélkedés, szabálytalanságok sorozata, csalások bizonyítható alkalmazása után mindenki elfogadja az eredményt, győzött az ügyesebb. Vagy a gátlástalanabb.
Valamikor a kilencvenes években tanultuk meg a szavazatmaximálás fogalmát. S naiv hittel a demokráciában, igencsak csodálkoztunk a pártok által foglalkoztatott szakértők módszerein, amelyekkel profi módon eljátszadoztak a tömegek zsigeri idegrendszerén. Szép fogalmaink, mint népuralom, okos gyülekezet, közakarat simán meghekkelhetők néhány piackonform reklámhúzással, pár kiló krumplival, ügyesen elindított pletykákkal, rágalmakkal és tömeghisztériával, csak vastag bőr kell a pofára, és nem sajnálni a pénzt a tömeghülyítés iparosainak díjazására.
S akkor itt állunk az okos fejünkkel, elemzünk, és százalékosítjuk a nemtelen eszközökkel megnyert választás végeredményéből a manipulációt. Értelmiségi szórakozás, ősképe Rousseau, aki a Párizsból már jócskán kifelé haladó szekéren megrázza az öklét a város felé: a maga valagába, fogadós úr!
Egyszerre szomorúságos és elképesztő, hogy némi buzizással, koholt váddal el lehet tüntetni politikusokat, tönkre lehet tenni egzisztenciákat, s amikor évek múlva, hosszú pereskedés után, megkapnak egy összeget sérelmi díjként, az már nem elégtétel.
Most az internetre, azon belül is a Facebookra tevődött ez a fajta politikai aktivitás, amelynek sikerein erősen eltöprenghet minden gondolkodó elme. Kétségbeesetten kutatjuk, miért ér az egyik bejegyzés több százezer kedvelést, s a másik miért hull a semmibe. Úgy tűnik, a gyűlölet az a közös állandó, ami sikert hoz, és elképzelhetők a sötét lelkű manipulátorok, ahogy adagolják: ide még egy maréknyi oltásellenességet, oda két diktátorozást, jól összerázva.
Egy a kérdés: Ki játszik ügyesebben az érzelmi indulatokon? Ki a piszkosabb, elvetemültebb, gyalázatosabb? Az fog nyerni. Állítólag ez még mindig jobb, mintha a titkos szolgák meg a bűnözők kezelik Novicsokkal meg agyonveréssel az ellenzéket.
>Nagyon át vagyunk hajítva a kerítésen ebben a konszenzusos demokrácia kérdésben. Négyévenként választások, s a hányingert keltő vetélkedés, szabálytalanságok sorozata, csalások bizonyítható alkalmazása után mindenki elfogadja az eredményt, győzött az ügyesebb. Vagy a gátlástalanabb.
Valamikor a kilencvenes években tanultuk meg a szavazatmaximálás fogalmát. S naiv hittel a demokráciában, igencsak csodálkoztunk a pártok által foglalkoztatott szakértők módszerein, amelyekkel profi módon eljátszadoztak a tömegek zsigeri idegrendszerén. Szép fogalmaink, mint népuralom, okos gyülekezet, közakarat simán meghekkelhetők néhány piackonform reklámhúzással, pár kiló krumplival, ügyesen elindított pletykákkal, rágalmakkal és tömeghisztériával, csak vastag bőr kell a pofára, és nem sajnálni a pénzt a tömeghülyítés iparosainak díjazására.
S akkor itt állunk az okos fejünkkel, elemzünk, és százalékosítjuk a nemtelen eszközökkel megnyert választás végeredményéből a manipulációt. Értelmiségi szórakozás, ősképe Rousseau, aki a Párizsból már jócskán kifelé haladó szekéren megrázza az öklét a város felé: a maga valagába, fogadós úr!
Egyszerre szomorúságos és elképesztő, hogy némi buzizással, koholt váddal el lehet tüntetni politikusokat, tönkre lehet tenni egzisztenciákat, s amikor évek múlva, hosszú pereskedés után, megkapnak egy összeget sérelmi díjként, az már nem elégtétel.
Most az internetre, azon belül is a Facebookra tevődött ez a fajta politikai aktivitás, amelynek sikerein erősen eltöprenghet minden gondolkodó elme. Kétségbeesetten kutatjuk, miért ér az egyik bejegyzés több százezer kedvelést, s a másik miért hull a semmibe. Úgy tűnik, a gyűlölet az a közös állandó, ami sikert hoz, és elképzelhetők a sötét lelkű manipulátorok, ahogy adagolják: ide még egy maréknyi oltásellenességet, oda két diktátorozást, jól összerázva.
Egy a kérdés: Ki játszik ügyesebben az érzelmi indulatokon? Ki a piszkosabb, elvetemültebb, gyalázatosabb? Az fog nyerni. Állítólag ez még mindig jobb, mintha a titkos szolgák meg a bűnözők kezelik Novicsokkal meg agyonveréssel az ellenzéket.