Posted by 
Michael Kaminer
>Frida Kahlo intenzív tekintete több mint 50 portréból bámul ki a harmadik emeleti galériában, és üdvözli a torontói Textile Museum of Canada látogatóit.
De egy láthatatlan arc a kamera másik oldalán is ugyanolyan nagy. Nickolas Muray ő, egy magyar származású zsidó, aki több mint egy évtizeden át fényképezte Kahlót New Yorkban, Párizsban és Mexikóvárosban. És miként a “Frida Kahlo: Nickolas Muray lencséjén keresztül” című kiállításból kiderül, a művésznő szeretője, szóvivője, intellektuális vitapartnere, erkölcsi – és időnként anyagi – támogatója is volt.
“Nyílt titok volt akkoriban, hogy volt időszak,amikor szeretők voltak, s volt amikor nem voltak intim viszonyban” – mondta Mimi Muray-Levitt, a fotós lánya a Forwardnak e-mailben Utah-ból, ahol most él. “Amikor Frida 1939-ben elvált Diegótól [Riverától], apám azt hitte, hogy Frida hozzá fog menni feleségül. De amikor 1940-ben újra férjhez ment Diegóhoz, apám véget vetett a bensőséges kapcsolatuknak, és barátként folytatták”. Muray, aki már elvált ember volt, 1942-ben ismerkedett meg negyedik feleségével, Peggy Murayval, akit feleségül vett.
Muray-Levitt szerint a kiállítás finom izléssel – Muray portréit a korszakra jellemző mexikói textíliákkal párosítja – a pár forró viszonyára utal. “1938-ban, viszonyuk csúcsán Kahlo megfestette a “Xochitl”-t, ami a nahuatl nyelvben “virágot” és “valami finomságot” jelent” – mondta Muray-Levitt, a Nickolas Muray Photo Archives vezetője, aki a néhai fotós képeit gondozza. “Ez egy virágot ábrázoló festmény, amely egy stilizált vaginából áll, amely egy péniszt fogad magába felülről. Muray a Xochitl magánnevet adta Kahlonak a számára írt leveleiben, és Kahlo is így utalt önmagára leveleiben. Érdekesség, hogy Kahlo leghíresebb portréját Muray készítette, és Muray leghíresebb portréja ugyanez a fotó.”
Sarah Quinton, a Textile Museum of Canadaigazgatója és a kiállítás egyik kurátora szerint művészi szempontból a páros között izzottak az érzések. “Amig a férfi a drámaiságot, a színházi jelleget hangsúlyozta a fotóin, a nő be akarta mutatni magát műalkotásként – igy a legjobbat hozták ki egymásból” – mondta Quinton. “A férfi mint varázslatos portréfotós, a nő pedig mint kiváló műtárgy. Ez volt az a pont, amikor szikrákat szórtak.”
Nickolas Muray a hivatalos honlap szerint 1892-ben született Mandl Miklós néven Szegeden, Magyarországon. “Bár neve szerepel a Zsidó Hitközség anyakönyvében, nem kapott zsidó nevet” – jegyzi meg az oldal.
Két évvel később, édesapja Muray Samu, postai alkalmazott Budapestre költözött a családdal, hogy munkát és tanulási lehetőségeket keressen gyerekeinek. A költözés azonban később igen kemény dolognak bizonyult a fiatal Nickolas számára. “Többször megalázta a burjánzó antiszemitizmus, és a fiú nehezményezte, hogy zsidó származása miatt megtagadták tőle a másoknak nyújtott lehetőségeket” – jegyzi meg az oldal. “Már kisfiúként elhatározta, hogy egy napon világot fog látni, és soha többé nem fog olyan korlátok közé kerülni, amelyeket egy igazságtalan társadalom szabott meg számára”.” Levitt-Muray szerint apja soha nem beszélt erről az élményéről, de feltűnt számára, hogy felnőttként a zsidósággal nem foglalkozott, mert félt attól, “hogy a nácizmus megérkezik Amerikába. Féltette anyámat és a gyerekeit” – mondta.
Muray 1913-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, “25 dollárral, egy 50 szavas eszperantó szótárral és kérlelhetetlen elszántsággal”. New Yorkban letelepedve sikerült munkát találnia egy brooklyni nyomdában, ahol grafikai munkákal foglalkozott; eközben esténként angol órákat vett – “alig várta, hogy elhagyja akcentusának minden nyomát” -, és ateistának vallotta magát. Muray hamarosan New York bűvkörébe került.1920-ban Greenwich Village-ben saját fotóstúdiót nyitott. De a nagy áttörés szinte azonnal jött a Harper’s Bazaar megbízása formájában. Divat- és reklámfotósként Muray hamarosan ismert társasági emberré vált. Legendás szerda esti szalonjai olyan személyeket vonzottak, mint Martha Graham, Langston Hughes, Helen Hayes, Paul Robeson, Gertrude Vanderbilt, Eugene O’Neill és Jean Cocteau. “Gyerekként emlékszem, hogy a New York-i nappalinkba vezető lépcsőn ültem, néztem az eseményeket, és nagyon izgalmasnak találtam azokat” – emlékezett vissza Muray-Levitt.
Muray vívóbajnok is lett, aki az Egyesült Államokat képviselte az 1928-as és 1932-es olimpián, Tizenévesen kezdett el vívni Magyarországon a híres Italo Santelli mesternél, “a modern kardvívás atyjánál”. New Yorkban Muray az amerikai olimpiai csapat edzőjével, Giorgio Santellivel, a mester fiával folytatta az edzéseket, és az archívum szerint “olyan technikát, gyorsaságot és briliáns képességeket fejlesztett ki, amelyeket kevesen múltak csak felül”. Muray visszavonulása után bajnoki érmeket tervezett az Amerikai Amatőr Vívó Szövetség számára, amely évente megrendezett versenyt nevezett el róla.
Muraynak az egyik ismerőse, a mexikói születésű Miguel Covarrubias nevű művész mutatta be Kahlót egy 1931-es mexikóvárosi útja során. Kahlo és Muray kézzel írott levelei, amelyek közül sok itt a kiállításon látható először nyilvánosan, dokumentálják az ezt követő, egy évtizeden át tartó viszonyukat.
Muray ikonikus portréi egyre népszerűbbek lettek Kahloról, de a fotográfus neve nagyrészt kiesett az emlékezetből. A PBS “The Life and Times of Frida Kahlo” (Frida Kahlo élete és kora) című filmje a honlapján még csak meg sem említette Murayt, mint a “Frida világának egyik szereplőijét”. Ironikus módon “Soha nem felejtelek el…” címmel jelent meg 2005-ben Muray lenyűgöző színes fotóival egy könyv Kahlóról. A Textilmúzeum kiállításáig azonban Muray szerepe Kahlo életében nem kapott akkora figyelmet, mint más szeretői és partnerei.
Muray fotóinak értéke azonban tovább emelkedik; Muray-Levitt több ezer dollárért árulja a Frida-portrékról készült színes nyomatokat a weboldalon keresztül. Ideje nagy részét a képkalózok elleni küzdelemmel tölti. A portrék jogosulatlan felhasználása “hatalmas probléma, és biztos vagyok benne, hogy az olyan oldalak, mint az eBay és az Etsy csupán a jéghegy csúcsa” – mondta. “Minden hónapban órákat töltök azzal, hogy átnézem a netet és figyelmeztetem az embereket, hogy a képek szerzői jogvédelem alatt állnak.”
Muray 1965-ben szívrohamban halt meg, miközben azt csinálta, amit szeretett: vívott. “Vívóként már híres, minden idők 20 legjobb amerikai vívója között tartják számon” – mondta Muray-Levitt. “Szeretném, ha apámra úgy emlékeznének, mint egy self-made manre, egy univerzális emberre, egy művészre és egy úriemberre. Ő volt a színes fényképezés úttörője az Egyesült Államokban, ő készítette az első természetes színű hirdetéseket az amerikai magazinok számára. Hírességek fotósaként mindenkit lefényképezett, aki csak valaki volt.”
A “Frida Kahlo: Through the Lens of Nickolas Muray” ( “Frida Kahlo: Nickolas Muray lencséjén keresztül”) című kiállítás szeptember 7-ig látható a torontói Textile Museum of Canada-ban.
A Forward cikke
Magyar változat: Újnépszabadság